Műszaki Élet, 1962. július-december (17. évfolyam, 14-26. szám)

1962-07-05 / 14. szám

XVII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM. ARA 2.50 BB A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA — Hol tart ma a robbantásos formázás — A villamosenergia­1962. JÚLIUS 5. termelés problémái — Felelőtlen felelősök — A pórusok rejtelmei — A dömper nem futhat mezítláb — Műanyagok a bőriparban — Az épületgépészek szeretik hangoztatni, hogy az építészek által létrehozott „holt” épületbe ők viszik az életet. Van is valami igazság ebben a megállapításban, mert eltúlozva a kérdést — nyil­ván szívesebben laknánk egy hideg-meleg folyóvizes, központi fűtéses, rádióval, tv-vel és tele­fonnal felszerelt barlangban, mint egy gyönyörű felhőkarcoló 20. emeletén, felvonó, víz, gáz és villany nélkül. Meg kell azonban állapítanunk, hogy az építészek többet tettek már a „korszerű lakás” létrehozása érdekében, mint az épületgépészek. Ennek persze reális oka is van: a kor­szerű igényeknek megfelelő, ki­sebb méretű, mégis jól használ­­ható lakások tervezése semmiféle beruházást nem igényel, sőt a ki­vitelezésnél megtakarítást ered­ményez. Az épületgépészeknek viszont a gyártott berendezési tárgyakat kell a tervezés során figyelembe venniük, ezek pedig csekély kivétellel ugyanazok­­a radiátorok, öntöttvas kazánok, vízvezeték berendezési tárgyak stb., mint évtizedekkel ezelőtt — csak, sajnos, sok esetben gyen­gébb minőségben, tehát korláto­zott felhasználási lehetőségekkel. A korszerű lakásokkal kapcso­­latos építészeti kérdések általá­ban ismertebbek, már csak azért is, mert az új, kisméretű helyisé­gek sokakban visszatetszést szül­tek. Gyakori hiba volt ugyanis, hogy a kisebb lakások nem voltak egyben célszerűbbek is a régiek­nél, mert igaz ugyan, hogy a ki­sebb lakások építését elsősorban gazdaságossági szempontok indo­kolják, bizonyos szempontból azonban azok célszerűbbek is le­hetnek; a régi nagyméretű kony­hában például kilométereket gyá-A gáz elgázsfűtő készülék kapcsolás­ vázlata. M­A: gáz elzáró szelep, MV: mágnesszelep, VT: biztonsági ter­mosztát az előremenő vezetékben, BT: szabályos­ térrpos­tát a Pitendő helyiségekben, S: kézikapcsoló, p: keringető szivattyú, R: radiátor, T: tágulási tartányt fogott a háziasszony, ma szinte ülve végezheti munkáját, a kor­szerű konyhában minden keze­­ügyében van; a régi, gyakran 4 méteres belmagasságú lakások fűtése csaknem még egyszer any­­nyiba kerül, mint a mai, általá­ban még túl alacsonynak tartott 2,70 m körüli belmagasságú la­kásoké. Célszerűségi szempontok indo­kolják azt a törekvést is, hogy a kisebb alapterületű lakások minél több, tehát szükségszerűen kisméretű helyiségből álljanak. Egyetlen „nagyobb” 18—25 m2 alapterületű fogadószoba mellett gyakran 3—4, mindössze 6—8 m-­es szobácska biztosítja a család tagjainak azt a kényelmet, hogy külön helyiségben aludjanak. Nálunk még nem honosodott meg a „hobby”-szoba, vagy kü­lön háztartási munkaszoba fo­galma, ami pedig a kis alapterü­letű lakások igen hasznos kiegé­szítője. Ebben a célszerűen fel­szerelt kis szobában hívhatja elő a családfő a fényképeket — a fürdőszoba helyett —­, itt barká­csolhat fia — a fogadószoba egyik sarka, vagy az íróasztal helyett —, itt vasalhat a háziasszony a falra szerelt, lehajtható vasaló­fán —, az étkezőasztal helyett. A korszerű konyhák kismére­tűek, beépített bútorokkal, tűz­hellyel, mosogatóval, hűtőszek­rénnyel. Ezzel a témával lapunk legutóbb részletesen foglalkozott, itt tehát elegendő, ha az ott el­mondottakra utalunk. A vízvezeték szerelvények fejlesztésére az esztétikusabb megjelenésen kívül főként a zaj­­mentességre való törekvés, vala­mint a hőfokszabályozós hideg­meleg vízkeverő szelepek elterje­dése jellemző. Az utóbbira példa az ábrán látható automatikus ke­verő szelep. A vízhőmérséklet és vízmennyiség külön-külön szabá­lyozható. A beállított hőmérsékle­tet a kevert víz terében levő hő­érzékelő alapján a hideg és me­leg víz keverési arányának sza­bályozásával még változó meleg­víz-hőmérséklet esetén is állandó értéken tartja. Hasonló elven mű­ködő keverőszelepeket hazánkban is gyártanak már. Hőfokszabályozó nélküli kézi zuhanyozóknál gyakori kényel­metlenséget okoz, hogy a kívánt vízhőmérséklet beállítása megle­hetősen soká tart, mivel a szabá­lyozás hatása a hosszú gégecső miatt csak késleltetve jelentke­zik. Ez a kényelmetlenségen kí­vül gyakran meleg víz vesztesé­get is okoz. Ezen a hibán segít a kézizuhany berendezés, ahol a hideg és meleg víz csak a zu­hanyrózsa előtt keveredik, tehát a szabályozás gyakorlatilag azon­nal jelentkezik. Sok gondot okoz, elsősorban a soklakásos, magas lakóépületekben a háztartási szemét eltávolítása, ezért megoldására világszerte igen sok eljárással próbálkoznak. A helyenként már nálunk is al­kalmazott szemétledobó kürtők csak a szemét házon belüli össze­gyűjtését könnyítik meg. (Az előre csomagolt élelmiszerek el­terjedése, és általában a csoma­golóipar rohamos fejlődése követ­keztében Németországban 3 év alatt 40 százalékkal növekedett a lakásonként eltávolítandó háztar­tási szemétmennyiség — és re­méljük, hasonló folyamat nálunk is rövidesen megindul.) Nagyváro­sokban az elszállítandó szemét mennyisége olyan mértékben nö­vekszik, hogy inkább helyben történő megsemmisítésére törek­szenek. A háztartási őrlőmalom pél­dául fémtárgyak kivételével min­den háztartási hulladékot — üve­get, porcelánt, csontot is — meg­őröl, majd vízöblítéssel a csator­nahálózatba juttat. Egészségügyi szempontból tökéletes ez a meg­oldás, de a csatornahálózat nem mindenütt tudná a megnöveke­dett feladatokat ellátni. Amerikában kisméretű, gáz­­póttüzeléssel ellátott szemétégető kályhákkal próbálkoznak. A túl­melegedést a levegő hozzáveze­­tést szabályozó termosztát akadá­lyozza ideg. A pernyeleválasztás­ra kis ciklont építettek be, azon­ban a nagyvárosok amúgy is erő­sen szennyezett levegőjének sem­mi esetre sem használna a beren­dezés nagymértékű elterjedése. Egyébként az egész kályha súlya mindössze 54 kg, hasznos térfo­gata 50 dm 3. Legcélszerűbb megoldásnak ta­lán a lakóházankénti központi szemétégető kemence mutatkozik, amely közvetlenül csatlakozik a szemétledobó kürtőhöz. Ily mó­don a tapasztalatok szerint az elszállítandó szemétmennyiség az eredeti 10 százalékára csökken, a kevesebb számú, de nagyobb be­rendezés füst nélküli üzeme könnyebben elképzelhető. A fűtés talán a legfontosabb épületgépé­szeti feladat, és ennek megfele­lően számos új megoldással talál­kozhatunk a szakirodalomban. A kályhafűtésnél elsősorban a minél ritkább és könnyebb keze­lésre, valamint az esztétikus ki­alakításra törekszenek. A képen já út a tó kályha egyszerű átállítás után kőszén, antracit, brikett vagy koksz eltüzelésére alkalmas. Egyszeri töltése 30 órára is ele­gendő, így naponta egyszer kell csak tölteni és a hamuszekrényt kiüríteni. A szoba hőmérsékletét termosztát vezérléssel automati­kusan a beállított hőfokon tartja, ami jelentős tüzelőanyag-megta­karítást eredményez. A tűz kial­vását vagy a kályha túlfűtését külön minimum-maximum ter­mosztát akadályozza meg. Hasonló tulaj­donságúak a kü­lönféle olajkályhák is, de előnyük még, hogy az olajellátás csőveze­téken, központi tartályból is tör­ténhet. A korszerű gázkályhát az ablak alá szerelik és több kályha köz­ponti begyújtása — például isko­lákban —, vagy egyedi bekapcso­lása órakapcsolóval, adott idő­pontban egyaránt lehetséges. Be­kapcsolása után a kályha vezér­lését a termosztát veszi át. Az etázsfűtés igen kedvelt megoldás. A számos variáció kö­zül a gázfűtést ragadjuk ki, mivel ez a következő években , hazánk­ban is egyre nagyobb elterjedésre számíthat. Az indítóképünkön látható „ka­zán” tulajdonképpen egy átfolyó rendszerű gázbojler, teljesítmé­nye 6000—20 000 kcal/ó, vagyis 2—6 szobás lakások fűtésére al­kalmas. A víz keringetésére ök­­lömnyi, teljesen zajtalan szivat­­­tyú szolgál, méghozzá központi fűtőberendezéseknél is szokatla­nul nagy, 4—7 m v. o. emelő­­magassággal. Ezáltal a régi etázs­­fűtések gyakran 2 col méretű csövei helyett csak V2—*/2 col szükséges, és a csövek vonalve­zetése is sokkal kevésbé kötött. A fűtés mértékét természetesen itt is a szobák hőmérsékletét ér­zékelő termosztát szabályozza. Áramkimaradás esetén a gázcsat­lakozást mágnesszelep zárja, ne­hogy a víz felforrjon, hasonló­képpen a keringő vízmennyiség túlzott csökkenése is — például túl sok radiátorszelep zárása kö­vetkeztében — zárja a gázszele­pet. Ha a víz valamilyen oknál fogva mégis túlmelegedne, biz­tonsági termosztát zárja a gáz­szelepet, majd néhány másod­­percnyi késleltetéssel a szivat­­­tyút is leállítja. A késleltetés azért szükséges, hogy a még forró fűtőkészülékben hirtelen meg­álló víz felforrásából származó kellemetlen zörej elkerülhető le­gyen. Az egész fűtőberendezés összes biztonsági szerelvényeivel együtt 50—60 cm széles falsávon elfér, így például a beépített konyha­­felszerelések közötti kis szek­rényben is elhelyezhető. Központi fűtésnél, különösen távfűtés esetén mindenütt prob­lémát jelent az egyes lakásokban fogyasztott hőmennyiség mérése. Mivel a vízmennyiség mérésén kívül a pontos elszámoláshoz az előremenő és visszatérő víz hő­mérsékletének regisztrálása is szükséges, az ilyen mérőber­ende­­zések felszerelésétől általában el­tekintenek. Átalányösszeg fizeté­se esetén viszont külföldi tapasz­talatok szerint az egyes lakások hőfelhasználása 30—40 százalék­kal több, mint mérésen alapuló egyedi elszámolásnál — és semmi okunk feltételezni, hogy ez az arány nálunk jobb lenne. Számos szellemes konstrukció született már a hőmennyiség­­e­(Folytatás a 12. oldalon) Nap­ellenzék­kel felszerelt épület Gáz­etázsfűtő készülék Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi ta­­­sa­ga nemrégiben határozatot ho­zott a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsában részt vevő országok kommunista és mun­káspártjai képviselőinek moszk­vai tanácskozásával kapcsolat­ban, valamint a gépipar helyze­téről és további feladatairól. Mindkét határozat rendkívül fontos iparunk, sőt egész gazda­sági életünk fejlődése szempont­jából. A határozatban tárgyalt egyes kérdésekről most azért nem tudunk részletesebben ír­ni, mivel az ülés anyagát csak lapzártánk után tették közzé, a felvetett problémák azonban olyanok, amelyekről ismétel­ten kell beszélni, s ezért azok­kal következő lapszámainkban foglalkozunk majd. Az iparban dolgozó szakem­berek teljesen átérzik mindkét határozat jelentőségét, s tudják azt, hogy az azokban megjelölt célkitűzések elérése milyen rendkívül fontos népgazdasá­gunk fejlődése szempontjából. Ezek a határozatok az eredmé­nyek ismertetése mellett élesen rámutatnak az elkövetett hibák­ra is, elemzik azokat, s ugyan­akkor határozott célkitűzéseket adnak arra, hogy miként kell e hibákat kiküszöbölve tovább ha­ladnunk. A két határozat természete­sen nagymértékben kiegé­szíti egymást. A gépipar fej­lesztésére van szükség, hogy helytálljunk a szocialista mun­kamegosztásban, s a KGST erő­sítésére van szükség, hogy a kívánt mértékre tudjuk fejlesz­teni gépiparunkat. Minden ma­gyar szakember reméli, hogy e két határozat nyomán olyan in­tézkedések születnek, amelyek biztosítják, hogy a határozatok­ban megjelölt célokat mihama­rabb elérjük.

Next