Műszaki Élet, 1964. július-december (19. évfolyam, 14-27. szám)

1964-07-02 / 14. szám

T­emtsmTumHiiHvi I—. I—. I | MŰSZAKI A MŰSZAKI is r~l r] [~~~|| I A MŰSZAKI ESt 1 1 TERMÉSZETTUDOMANYI EGYESÜLETEKH H SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA□ _ | ____ ■ll11 1 —————m—imiiow» ............................................................. iniii—mii»w<u»»iiirMiw«ii—— XIX. ÉVFOLYAM. 14. SZÁM­ARA: 2,50 Ft 1964. JÚLIUS 2. Közel 20 millió gépkocsi — Hogyan növeljük a kutatás hatékonyságát? — Több megértést, kevesebb pert — A vegyipari gépgyártás problémái*— Napirenden: az anyagmozgatás V­itorlás sporthajók A vitorlázás egyike a világ legősibb sport­jainak. Klasszi­kus technikai sport, amelyben az elért ered­mények az em­ber rátermett­ségén kívül a sporteszköz mű­szaki értékétől függnek. A vitorlás sporthajók mű­szaki problémái­ról beszélni azért is aktuá­lis, mert a sport­világ szeme ma Tokió felé te­kint. A vitorlá­zás az olimpián versenyszám, amely nagy fel­­készültséget igé­nyel, s győze­lem esetén aranyérmet hoz. A készülődés nagy. Francia­­országban befe­jeződött a sár­kányhajók és az 5,5 méteres ver­senyhajók elődöntő versenye és a versenyzők kijelölése. A hajók méretezése A be nem avatott azt képzeli, hogy az 5,5 méteres hajó kicsi. Relatíve persze kicsi, de a ver­senyzők álma, a legnagyobb olimpiai versenyosztály. Az 5,5 méter nem hajóméret, hanem versenyértéket jelent. A hajó tényleges méretét egy képlet szabja meg, amelyben szerepel a többi között a hossz, a széles­ség, a vitorlafelület stb. A be­helyettesítés után a végered­mény dimenziója méter, és ezért hívják ezeket a hajókat öt és fél métereseknek. A tervező játsz­hat a méretekkel: ha hosszú hajót rajzol, kevés vitorlafelüle­tet alkalmazhat, ha nagyobb vi­torlát tervez, csökken a hossz, nő a szélesség, és a konstruktőr művészete az ilyen „szabad ter­vezésű” osztálynál a legjobb összhang megteremtése. A korszerű sporthajók terve­zését komoly kísérletek előzik meg. A testet és a vitorlázatot modell formájában próbáknak vetik alá. A vonaltervet vonta­tás útján ellenőrzik, a vitorla­formákat szélcsatornában mérik. A tervező igyekszik a Froud féle számot kihasználni. A Froud féle szám F a v L , g nevezetten szám, ahol a v sebes­séget jelent km/órában, az L a hajótest hosszát m-ben, g pedig a nehézségi gyorsulást. Ezzel számolnak a hajóépítők, ez ad irányt a hajó formáinak kialakí­tására, ez szabja meg, mikor jön helyes alak mellett siklásba egy hajó, ez ad képet a várható hul­lámképről stb. Aki jól tudja al­kalmazni, az tud gyenge, köze­pes vagy erős szélre tervezni, a vitorlázó sportember pedig, ha ismeri az összefüggéseket, hajó­ját mindig a helyzetnek megfe­lelően tudja „trimmelni” (beál­lítani), kihasználni. A „Repülő Hollandi” nevű sporthajó siklásba hozásához nemcsak érzék kell, hanem az összefüggések ismerete is, mert ha ez a tudás az érzék mellett megvan, a versenyző nem a se­reghajtók között lesz. De nincs könnyű dolguk a versenyzőknek. Rengeteg „kötött” hajóosztály van a világon, és kevesen tud­ják, hogy a különböző szövetsé­gek, egyesülések és klubok je­lenleg már több, mint 1700 fajta, ún. egységes rajzra épülő ver­senyhajóval versenyeznek. Ebből kiderül, és most már arról is szólni kell, hogy a különböző nagyságú és célú vitorlásokat osztályokba sorolják. Az egyes osztályokban vitor­lázó hajók száma változó. A nemzetközileg elismert hajók közül a „Stoipe” 14 475 darabbal rendelkezik. A második helyen áll a francia , „Vaurien” 14 100 darabbal. A „Lightning” 8700, a „Finn” 5000, az „OK-Jolle” 3100, a nálunk is jól ismert „Repülő Hollandi” 2300 példányt számlál, az „505 Jolle” 650 hajóval a 3. helyen van. A holland „Sejl og Motor” szerint azonban az 1700 fajta „típushajóból” csak 60 tí­pus az, amely nemzetközileg is elismert. És a fel nem vett új tí­pusok állandóan döngetik a ka­put. Közben azonban a régi és sok szempontból jól bevált osz­tályhajók újjávarázsolása is fo­lyik a sokrétű igények kielégíté­sére, így Németország egyik na­gyon elterjedt osztálya, a H. Solle is újjászületés előtt áll, és már élénk viták folynak az épí­tési előírások új igényeknek megfelelő reformálásáról. A vitorlás sporthajók építését tehát előírások szabják meg. Ezek az előírások különösen a „kötött osztályokénál igen szi­gorúak lehetnek. Kiterjednek a hajótest, a rudazat, a vitorlák méretein túl az alkalmazott épí­tőanyagokra is, esetleg az egyes szerkezeti egységek vagy alkat­részek súlyát is korlátok közé szorítják. A Balatonon is nagy kedvelt­­ségnek örvendő „Star” — ma­gyarul „Csillaghajó” — osztály­ra nézve például a ha­jó­testhez használható fane­mek is korlátozottak, egyes fafajták alkalmazása egyenesen tilos. Az ilyen, ún. monotip osztá­lyok kialakulását az a törekvés segítette elő, hogy a verseny technikai tényezőjét, a sportesz­közt lehetőleg objektívvá téve, a sportoló egyéni teljesítményét jobban le lehessen mérni. A monotipek építése és propa­gálása az Amerikai Egyesült Ál­lamokból indul ki. Az első lépé­seknél a megkötöttségek még nem szigorúak, bizonyos — és — és nem is kis — toleranciák megengedhetők, ilyen például a már említett „Star” hajó. Itt a gerinc változtatható hajlása az építés alkalmával lehetőséget nyújt a hajó tulajdonságainak előzetes meghatározására, lehet erős szélre vagy gyenge szélre (flautera) tervezni. A szerkesz­tők a lehetőségeket igénybe is veszik, és az építésnél kihasz­(f­olytatás a 10. oldalon.) A modern repülés fejlődését két alapvető tényező befolyásol­ja. Az egyik a kereslet — az egyes géptípusok iránt megnyil­vánuló polgári és katonai igé­nyek — a másik a műszaki fej­lődés, amely végeredményben a gépek, hajtóművek, és nem utol­sósorban a hozzájuk tartozó be­rendezések tökéletesedésének ütemétől függ. Divatossá vált újabban, hogy neves szakemberek megpróbál­ják „megjósolni” szakterületük várható fejlődését 10 vagy 20 év távlatában. Az alábbiakban né­hány angol és francia szaklap prognózisa alapján próbáljuk meg összefoglalni a repülés fej­lődésének az elkövetkező két év­tizedre várható menetét. A kereslet A repülés katonai jövőjét ille­tően nagyon nehéz időálló jósla­tot mondani. A katonai repülés jövője két véglet között változ­hat. Az egyik a teljes leszere­lés — ez esetben a katonai re­pülőgépek gyakorlatilag felesle­gessé válnak —, a másik pedig egy új, általános háborús ké­szülődés, amely az érdekelt or­szágok számára egyelőre elkép­zelhetetlen mértékű anyagi meg­terhelést jelentene. Minthogy a teljes leszerelés egyelőre a töb­bi között azért sem lehetséges, mert a nyugati tőkés államok­ban a béke „kitörése” hihetet­len arányú gazdasági válsággal járna együtt, ezért valószínű, hogy az elkövetkező egy-két év­tized folyamán az országok bi­zonyos korlátozott mértékű fej­lesztési tevékenységet e téren is vállalni fognak. Egyrészt meg­felelő kiképző gépekre (iskola­gépek, gyakorló gépek stb.) van szükség, másrészt a korszerű harci gépek fejlesztése is szóba kerül. Mindenesetre a támadó fegyverek háttérbe szorulásával a nagy méretű, elsősorban bom­bázó repülőgépek gyártása is háttérbe szorul, de éppen a fokozott biztonságra való tö­rekvés még hosszú időn keresz­tül az elhárító erők (elsősorban vadászrepülőgépek) legkorsze­rűbb szinten tartásával jár majd együtt. Nagyjából azt le­hetne mondani, hogy 20 éven belül is szükség van korszerű és mozgékony vadászgépekre szállító repülőgépekre és több feladatos (felderítő, csatarepülő stb.) gépekre. A forgalmi repülés igényei sokkal pontosabban mérhetők fel. 1950 és 1960 között a me­netrendszerű forgalomban szál­lított utasok száma a négysze­resére növekedett. A menetdíj átlagosan 30%-kal lett olcsóbb, a nemzetközi forgalom nagyará­nyú megnövekedése pedig ugyancsak közrejátszott abban, hogy a polgári repülés új gépek iránti igénye változatlanul fenn­áll. Nagyjából az a vélemény, hogy 10 éven belül a légiforga­­lom utasszáma a jelenleginek kétszeresére, 20 éven belül pe­dig a jelenleginek 3—3,5-szere­­sére növekszik. Ha a szovjet és angol szakemberek által java­solt menetdíj-csökkentést végre lehetne hajtani (annak egyelőre az amerikai konszernek a gát­(Folt­ot­at­ás a 10. oldalon.) A „Lightning” osztályba tartozó sporthajó „Sárkány” hajó a Balatonon Kettős deltaszárny: érdemes megfigyelni a lehajlított szárnyvégeket, az áramláskép kedvező módosítására Óránként 2400 km-es sebességgel utazik a Concord, a nagy közös angol­­francia vállalkozás terméke. A címképen a gép rajza, itt a Con­­ord mar­kettje látható, amelyet a belső elrendezés legjobb változatának kikísérlete­zésére készítettek

Next