Műszaki Élet, 1965. július-december (20. évfolyam, 13-26. szám)
1965-07-01 / 13. szám
XX. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM. ÁRA: 2.50 FT 1965. JÚLIUUS 1. Az MTESZ új országos vezetősége — A közgyűlés határozatai Mi a helyzet a rádióadógyártás körül? A mezőgépgyártás A hűtőipar problémái — Az újítási rendelet módosítása A helyből felszállás, helyben repülés, a repülőterek iránti igény minimalizálása — nagyjából ez a VTOL és STOL betűszókkal jelzett repüléstechnikai irányzat lényege. VTOL a Vertical Take-off and Landing, vagyis, függőleges fel- és leszállás, tehát a zérus nekifutással és kifutással való repülés, a STOL pedig a Vertical szó helyébe a Short (rövid) szót helyettesíti. A repüléstechnika fejlődése két irányban polarizálódik: az egyik a sebességek állandó fokozása, a másik a lassan repülő képesség fokozása — de lehetőleg úgy, hogy ugyanakkor a gép csúcssebessége se legyen kicsiny. A nagy sebességű repülés útját az aerodinamikai jelenségek, a szuperszonikus áramlás törvényszerűségei nagyjából egyértelműen meghatározzák. Ám a lassan repülés tartományában szinte hihetetlen a mérnöki leleményesség elé táruló lehetőség. Ezekről akarunk most itt beszámolni a legutóbbi nagy repülőbemutatók, a tavalyi farnboroughi, az idei májusi moszkvai és a nemrégiben tartott nagy párizsi repülőkiállításon szerzett tapasztalataink alapján. Bármennyire is nagyszerűek a különféle helyből vagy kis nekifutással felszálló gépekkel szerzett tapasztalatok, azt kell mondanunk, hogy e téren a tényleges gazdasági eredmény kissé lelohasztotta a légiforgalom szakembereinek lelkesedését. A nagyrepülőtér nélküli helikopteres légiforgalom korszaka mégsem köszöntött be. Az óriási dérrel-dúrral beharangozott helikopterjáratok javarésze időközben megszűnt, s csupán néhány, presztízs-okokból fenntartott vagy valóban jövedelmezőnek bizonyult járat élte túl a csakhamar bekövetkezett válságot. S most, amikor a lassan repülő, helyből felszálló, lebegő gépek technikai áttekintését akarjuk adni, még mindig meg kell állapítanunk, hogy ezen a téren éppen a gazdaságossággal kapcsolatosan a legsúlyosabb a probléma, s ezért is keresik oly sokféle úton a legcélszerűbbnek, legjobbnak tűnő megoldást. A helikopter metamorfózisa A hagyományos kivitelű forgószárnyas repülőgép a helikopter. A forgószárny az álló gépen is akkora felhajtóerőt tud termelni, hogy még magas hegységekben is helyből felszállhat. Ezenkívül, a gép akár zérus haladási sebességnél is eléggé jól kormányozható, a rotorlapátok kollektív és ciklikus állásszögváltoztatásával. Igaz, nem könnyű a helikopterpilóta dolga, mert szinte állandóan „dolgoznia” kell, de ezért legalább korlátlan mozgásra képes. A motorok üzembiztonságát pedig — főleg a gázturbinák felhasználásával — olyan magas szintre emelték, hogy a baleseti lehetőség is minimális. Igen ám, de a forgó szárnynak vannak bizonyos elvi, alapvető korlátai. A lapátvég kerületi sebessége nem érheti el (állítólag) a hangsebesség 70—80 százalékát, ez pedig az előre repülés sebességének is korlátot szab, hiszen ilyenkor a lapátvég sebessége a forgásból adódó kerületi sebesség és a haladási sebesség vektorösszege. Még súlyosabbnak ítélik a dinamikai gátlásokat. A forgó lapátrendszeren sokféle rezgési mód alakulhat ki, és a rezgésekkel járó tehetetlenségi erőhatások végül is megengedhetetlen mértékűre fokozódhatnak. (E sorok írójának 1949-es helikopterkísérleteire is a rezgések tettek pontot.) Megfelelő fogásokkal, alkalmas szerkezeti megoldásokkal azonban ezeket az akadályokat is le lehet küzdeni. Egyrészt meglepő lapátszámú rotorokat építenek — éppen bizonyos jel(Folytatás a 12. oldalon) Az MTESZ VI. Az MTESZ-hez tartozó tudományos egyesületek közel 500 küldötte, és a meghívottak jelenlétében kezdődött meg június 25-én, péntek reggel az MTESZ VI. közgyűlése. A jelenlevők az előadóteremben nem fértek el, s ezért az egyes referátumokat és hozzászólásokat televízión és hangszórón közvetítették számukra a kupolateremben. Az elnöki megnyitó A napirend elfogadása és a bizottságok megválasztása után Hevesi Gyula akadémikus tartotta meg elnöki megnyitóját. Bevezetőben visszatekintett az elmúlt két évtized eredményeire, beszélt a szövetség történelmi elődjéről, az 1918-ban megalakult Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetségéről, amely a műszaki dolgozóknak a világon az első szocialista, forradalmi jellegű társadalmi egyesülése volt, majd így folytatta: " Alapvető feladat az, hogy elősegítsük a nemzetközi tudományos haladás eredményeinek legésszerűbb felhasználását szocialista építőmunkánkban. Ezért különösen előtérbe kerülnek a műszaki fejlesztés és a tudományos munka gazdaságossági kérdései, hogy a rendelkezésünkre álló szellemi és anyagi kapacitást hazai adottságainknak, a szocialista nemzetközi együttműködésnek és a világgazdaságba való bekapcsolódásunknak leginkább megfelelő módon használjuk ki. Egyesületi életünk további intenzifikálásával elő kell segítenünk, hogy műszaki és tudományos dolgozóink ne csak lépést tarthassanak a tudomány nemzetközi haladásával, hanem annak — amennyire csak adottságaink, eszközeink és lehetőségeink engedik — aktív, előbbrevivő tényezői is legyenek. Ezért nagy súlyt kell helyeznünk műszaki oktatási rendszerünk színvonalának emelésére is. — Igaz ugyan, hogy a szocialista tábor mai ereje az a döntő tényező, amely féken tartja a monopóltőke ragadozóit a birtokukban levő tudományos eszközök gátlástalan felhasználásától, de emellett nem kis jelentősége van a világ békét és életet követelő közvéleményének is. Ennek leghivatottabb, és erkölcsileg leginkább felelős irányítói közé tartoznak a tudományos és műszaki alkotó munka zászlóvivői, akiknek hazai élcsapatát éppen egyesületeink reprezentálják. A beszámoló Ezek után dr. Valkó Endre főtitkár kiegészítette az országos vezetőség beszámolóját. Bevezetőben az egyes tudományos egyesületek több sajátosságát ismertette, foglalkozott a tagság fejlődésének problémáival, majd arra a sokat vitatott kérdésre tért át, hogy az illetékes szervek mennyiben fogadják el az egyesületek javaslatait. — A kép ellentmondásos — mondotta a szövetség főtitkára. — Általában egyre inkább kikérik és figyelembe veszik az egyesületek véleményét, egyre alaposabban reagálnak rá, és egyre gyakrabban fogadják el, amit az egyesület javasolt. közgyűlése Ugyanakkor az is igaz — hangsúlyozta —, hogy sok esetben nem tudták az egyesületek elérni, hogy javaslataikat figyelembe vegyék. — Ami az egyesületek munkájában jelentkező új vonásokat illeti — folytatta —, nyilvánvaló, hogy az egyesületi tevékenység alapvető formái módszerei — konferencia, előadás, vita, kiállítás, pályázat, munkabizottság és így tovább — már régóta kialakultak, a tematika pedig nyilvánvalóan szorosan igazodik a népgazdaság, a tudomány, a technika hosszabb vagy rövidebb távlatú aktualitásaihoz. Úgy gondoljuk tehát, nincs semmi szégyen abban, ha egy-egy egyesület nem hajt végre minden évben valamilyen feltűnő fordulatot. Ha úgy gondoljuk, hogy az mis baj volna, ha társadalmi tevékenységünk tartalmával és módszereivel is nem reagálnánk gyorsan azokra a változásokra amelyek állandóan körülvesznek bennünket a társadalomban, a gazdaságban, a tudományban. — Ha végigtekintünk az MTESZ múltján, azt hiszem, e tekintetben sem kell szégyenkeznünk. Hosszú sorát lehetne felsorolni az olyan új vívmányoknak, tudományágaknál vagy termelési módszereknek amelyek először a tudományos egyesületekben bukkantak ki az ismeretlenségből, hogy azután jelszóvá, technikai divattá váljanak, majd elfoglalják helyüket az ipar mindennapi gyakorlatában. Ilyen volt maga az automatizálás, de rengeteg példát sorolhatnék a távlati vízgazdálkodási, energiagazdálkodási terveken keresztül egészen a munkalélektanig, vagy a vezetőképzésig. A tartalommal szükségszerűen változnak a munkamódszerek. Jelentésünk elég bőven foglalkozik az egyes ágazatok között nap mint nap keletkező újabb szövevényes kapcsolatokkal, amelyeket a tudomány, a technikai haladás hoz magával, és amelyek egyenesen megkövetelik, hogy a szövetség munkáján belül az ágazati egyesületi, szervezeti tagoltságon túllépő, sokoldalú kapcsolatokat hozzunk létre. Mindenki ismeri ezeknek a kapcsolatoknak tipikus példáit. A mezőgazdaság összefüggése a gépiparral, kémiával, hidrológiával, építőiparral, meteorológiával, elektrifikációval, a szennyvízhasznosítás összetett problémáját, a közlekedés kapcsolatait a gépiparral, műszerezéssel, kibernetikával stb. — Úgy gondoljuk, egyesületeink és az MTESZ vezetőségének továbbra is gondolkodniuk kell olyan új módszereken, amelyek az adott körülményeknek, az adott feladatoknak legjobban megfelelnek, és egymástól is át kell venni, ami már valahol bevált. Például az üzem, a termelés feladataihoz való közvetlenebb kapcsolódást jól szolgálják egyes ágazatokban az üzemi műszaki konferenciák, amelyeket az egyesületek szerveznek. Ilyeneket minden nagyvállalatnál tudna szervezni az illetékes egyesület. Az új nagyvállalatok arra különben is alkalmasak, hogy egy A Mi—6 és a belőle fejlesztett Mi—10 a vlág legnagyobb forgószárnyas gépe,amely ráadásul nem kis mértékben a beépített 2 db 5500 lóerős gázturbina jóvoltából — a „tisztán’ helikopter rendszerű gépek közül egyben a leggyorsabb is. Az ötlapátú forgószárny 35 m átmérőjű. A billenthető szárnyú konvertiplán rendkívül érdekes megoldás. Itt a nagy átmérőjű légcsavar tölti be a rotor szerepét is. Az emelőerő vektorát a szárny állásszög-változtatásával együtt módlosítják. (Canadair CR—84). Néhányan az elnökségből: Hevesi Gyula, Kaházi Ödön, Vég László, Valki Endre, Ortutay Gyula, Erdey Grúz Tibor, Becki Sándor és Szili Géza