Műszaki Élet, 1968. július-december (23. évfolyam, 14-26. szám)
1968-07-12 / 14. szám
XXIII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM ÁRA: 2,50 FT 1968. JÚLIUS 12. Külkereskedelmi tapasztalatok az áruforgalomban — Mennyi iparcikket vásárolunk? - Új belföldi szabadalmak - A húsipar problémái — Integrált áramkörök Mikroárarr.körök az elektro- A háztartás gépesítésében az vei (a főzés csak percekig tart), nnkában, néhány tized fok rá- egyik fő tényező, ami az átlagos valamennyi háztartási gép kiválság csupán az abszolút nulmai háztartási készülékektől a csi, vezeték nélküli kivitelben lapoktól, polgári repülés két és közeljövő típusait megkülön — ezeket hosszú élettartamú tefélszeres M sebességgel — ímegözteti, az automatika térhódílepek működtetik; „számítógépesített” ruhaszárító, amely villamos úton megméri a ruha nedvességét és meghatározza, hogy mikor száraz, ekkor automatikusan kikapcsol. Ennyit az „álomgépekről”. S mivel az előbb már szóltunk azokról az ipari eredményekről, amelyek átnyúlnak a háztartásgépesítés területére, nézzük meg most ezeket részletesebben. Kezdjük a legegyszerűbbekkel, a műanyag bevonatú háztartási eszközökkel. Az életet megkönnyítő szintetikus anyagokra jó példa a teflonnal bevont sütő. A leégett étel nem tapad hozzá, és a sütő szivaccsal letisztítható. A manapság kapható automatikus mosógépek épp olyan megbízhatóak, mint a nem automatikus mosó-csavarógép — hála az kielégítésében, néhány kiragadott, közhelynek tája. Ne csak szerszámgépreszámító eredmény napjaink térlést, vegyipari szintézist aműszaki-tudományos haladátomatizáljunk! — kívánja a fának jellemzésére. Az ipari második műszak küszöbére éralapkutatások egész sora azon kező háziasszony, — és ma már van ma nemcsak „világötven- egyre több esetben az erősebb gető” alkotások alakjában se nem tagjai is, akik saját berügít az embernek, hanem sokszor kön érzik a háztartási munka egészen prózai módon, a leg- „örömeit”. Nem kívánunk e temindennapibb létszükségletek kintetben az összefüggések mélyére hatolni, de egészen bizonyos, hogy ez utóbbi is közrejátszott néhány olyan „álomgép” kifejlesztésében, amilyeneket itt felsorolunk: Programozott sütők, melyek automatikusan felmelegítik a mélyhűtött ételt egy előre beállítható időpontban, megfőzik, és melegen tartják mindaddig, míg megéhezünk; csatlakozó vezeték nélküli porszívó saját önfenntartó tápegységgel; a porszívó így tetszőleges helyre vihető (gépkocsitisztítás!); változtatható sebességű tranziszto- iV ^'TL^df^d’au”^^: rizált mosógép, 8-10 féle monalmait hangolja össze a Sigmagyrtási ciklussal, ,,0l0ktronikus foelektronikus fűtés szabályozó rés” mikrohullámok segítségeHatfajta hevítési előírás adható a nyomógombokkal a Dysona mikrohullámú tűzhelyeknek, az új műanyagoknak és a jobb porcelán- és kerámiaanyagoknak. A műanyagok és egyéb szintetikus anyagok más vonatkozásban is óriási fejlődést jelentettek a háztartási „tudományban”. Az új vékonyfalú, nagy tárolókapacitású hűtőberendezések pl. jobban szigeteltek. (Folytatása a 20. oldalon) Az IEC irányelveknek megfelelően kialakított Bosch háztartási gépek ^nlk^^'mag^^f^k Csongrád megye ipari fejlődése Az ország közvéleménye Csongrád megyét még ma is alapvetően agrárjellegű területnek tekinti. Ha az ország más részein élő embert — akár műszáli szakembert is — megkérdezünk, mit tud a megye iparáról, nehéz helyzetbe kerül. Bélés külföldön egyaránt elsősorban a mezőgazdasági eredetű termékeket — hagymát, paprikát, gyümölcsöt, illetve szalámit, fűszerpaprikát, konzerveket, bort stb. — ismerik. Ez persze, nem véletlen, hiszen az iparfejlődés csak az utóbbi évtizedben gyorsult meg ezen a területen. A fejlődés ellenére a népgazdaság ágazatai közül még ma is legnagyobb számban a mezőgazdaságban dolgoznak; a foglalkoztatottak 40,8 százaléka van a mezőgazdaságban, és csak 31,6 százaléka található az iparban. Ha pedig a korábbi időszakokat tekintjük, akkor a mezőgazdaság domináló jellege még inkább szembetűnő. A felszabadulás előtt az ipart elsősorban a gabonát őrlő malmok, a kendert feldolgozó telepek jelentették. A kevés ipari foglalkoztatott is szétszórt, apró munkahelyeken dolgozott. Mindössze nyolc olyan gyár volt, amely száznál több embert foglalkoztatott. A kevés munkaalkalom miatt a lakosság nagy része más vidékeken, nem ritkán külföldön keresett munkát. Az olcsó munkaerő láttán nyugati tőke befektetésével hoztak létre ugyan néhány üzemet — így pl. svéd tőkével gyufagyárat, angol tőkével jutaárugyárat, német tőkével falemezgyárat, stb. —, de ezek is főleg nőket és gyermekeket alkalmaztak. Ennek a fejlődésnek jellemző vonása volt, hogy az ipar alapvetően a terület legnagyobb városában, Szegeden helyezkedett el. A megye más városai nagy mezővárosok voltak, és ipari fejlettség híján a városias jelleget is inkább csak a lakosság nagyobb száma, s kevésbé a közművesítés és egyéb sajátosságok adták. Lassú indulás , gyorsuló fejlődés A felszabadulás utáni első tíz évben viszonylag lassú, botladozó iparfejlesztés kezdődött. Kevés új üzem létesült, inkább a régiek bővítése, az államosított kisüzemek összevonása, profiltisztítása volt az iparfejlődés jellemzője. Az első ötéves terv időszakában a megye területén beruházásra fordított 2,2 milliárd forintból 700 millió jutott iparfejlesztésre. Az egy munkásra jutó ipari beruházást tekintve Csongrád megye a tizenhetedik volt a megyék sorrendjében. Ennek következtében — változatlanul — a helyben megélhetési lehetőséget nem találók nagy számban (évenként két-háromezren) költöztek el a megye területéről. Akiket pedig saját lakóház, idős szülők, vagy más körülmények idekötöttek, dolgozni eljártak az ipari vidékekre. Ezek hatása a természetes népmozgalom alakulására is kihatott. Az utóbbi időkig a megyék közül itt volt a legalacsonyabb a természetes népszaporulat, sőt, hosszú (Folytatása a 20. oldalon) A Hódmezővásárhelyi Mérleggyárban hat új típusú mérleg gyártását kezdik el ebben az évben. Az új elektronikus darumérleg lényegesen kisebb terjedelmű és pontosabb a régebbi típusnál Készülnek a mélyfúró tömlők az Országos Gumiipari Vállalat szegedi Emergé gumigyárában