Műszaki Élet, 1973. július-december (28. évfolyam, 14-26. szám)

1973-07-06 / 14. szám

A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNY EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXVIII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM. ÁRA: 2,50 Ft 1973. JÚLIUS 6. I Hill K III I 7­7 A beruházások és a hitelek alakulása — Az iskolavilágítás problémái — Budapest közvilágítása — A tudás vásárlásáról Barlangfestmények reprodukciója — Környezetvédelem és szabványosítás AKUSZTÓOPTI­KA Nemrég közöltünk cikket Op­­toelektronika címmel (1973. V. 2-i szám), ismertetve azokat az elméleti és gyakorlati eredmé­nyeket, amelyek, az optika és az elektronika társításából ered­nek. Korunk tudományának és technikájának egyik jellemző vonása az interdiszciplináris gondolkodás, a különböző tudo­mányágak határterületeinek, az elméleti és gyakorlati kombiná­ció lehetőségeinek a tanulmá­nyozása. A területi korlátok át­törése rendkívül gyümölcsöző­nek bizonyul. Az akusztika és az optika is olyan szakterületpár, amelyen belül a kölcsönös érint­kezés és egymásrahatás új tech­nikai lehetőségek kibontakozá­sát ígéri. A fény és a hang egyaránt rezgés, mégis két gyökeresen különböző jelenség. A hang me­chanikai rezgés, amely nem nél­­külözheti az anyagi közeget, le­gyen az szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotú. A fény elektromágneses térrezgés, az anyagi közegen is áthatol, de nem igényli azt, a vákuumban is terjed. Hanggal modulált fény A két rezgés egymással köl­csönhatásba tud lépni, az egyik befolyásolni tudja a másikat. A kölcsönhatás egyik megnyilvá­nulása a hangrezgéssel modulált fény, amely elsősorban a hír­közlés területén ígér gyakorlati alkalmazást. Az anyagon áthaladó hang­rezgés a közegben és annak fe­lületén sűrűségrezgésekben rea­lizálódik. Lévén a közeg törés­mutatója függvénye a sűrűség­nek, a sűrűséghullámok optikai rácsként viselkednek, és elhaj­lítják a rajtuk áthaladó fénysu­garat, diffrakciót hoznak létre. Ahhoz, hogy a sűrűségrács osz­tása összemérhető legyen a fény hullámhosszával, a hang frek­venciájának messze, ezres nagy­ságrendekkel túl kell lennie a hallható hangok rezgésszámán. A hang rezgésszámával változik a rácsosztás, ezzel az eltérítés szöge, vagyis a fénysugár irá­nya. Ez a kölcsönhatás is azon je­lenségek sorába tartozik, ame­lyek elméleti lehetősége évek óta ismeretes, de gyakorlati szintre csak azóta terelődött, amióta a lézer bevonult az opti­ka fegyvertárába. Csak ennek finom nyalábja és tiszta, keve­­retlen hullámhossza biztosítja az akusztooptikai rácson az egyértelmű fényelhajlást. A hang-fény kölcsönhatás fontos eszközt ad kezünkbe ah­hoz, hogy a befolyásolt fénysu­gár megfigyelésével az anyag akusztikus tulajdonságairól kap­junk információt. A szilárdtestek fizikájában — a szupravezetés­től az olvadásig — az anyagok akusztikus viselkedése szorosan kapcsolódik az anyag egyéb tu­laj­donságaihoz, azok változása­(Folytatás a 18. oldalon) Hagymahéj sejtszerkezete, amelyet az akusztooptikai mikroszkóp 400-szoros nagyításban a tv-képernyőn jelenít meg Száz­aymilliméter átmérőjű lyukakat vág a lézersugár egy vékony biz­­mutrétegbe. Ilyen pornókból áll össze az írás Panelparkettát fogunk gyártani A parketta már igen hosszú ideje foglalkoztatja a napi saj­tót, a rádiót, televíziót és céltáb­lája a humoristáknak. Mondjuk meg őszintén, hogy joggal. Ép­pen ezért érthető az a kíváncsi­ság, amely bennünket a Faipari Tudományos Egyesület vetített­képes előadásaira és tanácskozá­sára vonzott, mert ott valami újról, jobbról, megnyugtatóbb­­ról, a panelparketta előnyeiről hallottunk. Erről beszélgettünk a FATE fűrészlemezipari szak­osztályában Oberk­amp Gyulá­val, az Erdő- és Fagazdasági Egyesülés műszaki-gazdasági szaktanácsadójával. — A fa mint padlóburkolat — mondotta — mindig nagy szerepet játszott a lakáskultúrá­ban. A II. világháborút követően megindult nagyarányú lakás­építkezés azonban annyira meg­növelte a parketta iránti igénye­ket Európában, hogy azokat a faipar csak részben tudta kielé­gíteni. S amilyen mértékben fejlődött a műanyagok minősé­ge és­ felhasználási területe, olyan mértékben tört be az épí­tőiparba, háttérbe szorítva a fa alapanyagú padlóburkolatokat is. Segítette ezt a folyamatot a nagypaneles építési mód, hiszen az előre gyártott elemeket — a klasszikus építkezéssel szem­ben — száraz állapotban szere­lik össze a helyszínen. Az ilyen födémre pedig a hagyományos, illetve a mozaik parketta alá a hő- és hangszigetelést vagy ned­ves eljárással, elég hosszadal­masan lehet csak felvinni (estrich), vagy pedig meglehető­sen vastag konstrukciójú, költsé­ges szigetelések szükségesek. Mindez elkerülhető, ha pvc-t vagy faltól falig szőnyeget al­kalmaznak. Nem lesz púp a parkettán . Az említett folyamat azon­ban csak az utóbbi néhány év­re jellemző, mert Európa nyu­gati és déli országaiban az ötve­nes években a kevésbé faanyag­igényes mozaikparkettával pó­tolták a mennyiségi hiányt. Ki­vétel volt Skandinávia, ahol más meggondolásból kiindulva kidolgoztak egy újfajta fa alap­anyagú padlóburkolót, a panel­parkettát. Ők sem rendelkeztek elegendő keményfával, s így kí­vánták az importot csökkenteni. A panelparketta 3 rétegből álló szendvics-szerkezet. A felső jó minőségű (tölgy, akác stb.) kop­tató réteget a keresztszálirányú középső, majd erre a derékszög­­szálirányú alsó réteg követi; ez utóbbiak gyengébb minőségűek. Az alapanyagokat gyártás előtt tökéletesen kiszárítják, a rétege­ket műgyantával ragasztják egymáshoz, majd csapolják, hornyolják, csiszolják, készre lakkozzák, végül fóliába és hul­­lámpapírba csomagolják, nehogy fektetés előtt a panel nedvessé­get vegyen fel. Az általában 3 m hosszban és 137 mm széles­ségben készülő panelparketta legnagyobb előnye, hogy nem szárad össze, negyedannyi jó minőségű keményfát igényel, s a mai építési követelményeknek megfelelően gyorsan szerelhető (a hagy orrú­­ny­os parkettázásnál kb. 30%-kal rövidebb időt vesz igénybe). Előnye továbbá, hogy olcsó anyagokkal oldható meg a hő- és hangszigetelés is, s erre a panelparkettát rögzítés nélkül „úsztatva” lehet biztonságosan felfektetni. Külföldön az elmúlt 1—2 év alatt ez már oly mér­tékben terjed, hogy nemcsak a hagyományos parkettának, ha­nem a műanyag burkolatoknak is komoly versenytársa lett a panelparketta. — Idehaza — az 1972. évi ada­tok szerint — mintegy 4 millió m2 faalapú padlóburkolat készül évente; ennek 63%-a csaphor­nyos, 25%-a mozaikparketta és 12%-a hajópadló. Az előzőkhöz túlnyomórészt tölgyet használ fel faiparunk, az utóbbira im­port fenyőfát. Mint köztudomá­sú, a tölgy nagyon jól értékesít­hető a világpiacon, s így export­ja nyilvánvalóan nekünk is ér­dekünk. Ez, valamint az építő­ipari szakmunkáshiány irányí­totta az összes érdekelt szakem­ber figyelmét a panelparkettára, és 1971-ben az ÉVM anyagi tá­mogatásával, majd az érdekeltek megbízásából az Interkoopera­­tion­ Kereskedelemfejlesztési Rt megkezdte a piackutatást a pa­nelparkettagyártó berendezés kooperációban való beszerzésé­re. A megállapodás egy nyugat­német céggel azóta már létre is jött, úgy, hogy ő szállítja a nor­vég licencia alapján gyártott korszerű automatikus berende­zéseket, s azok ellenértékeként panelparkettát szállítunk. 1971- ben két házgyári lakásban ilyen parkettát fektettek le, s az ÉTI végezte az ellenőrző vizsgálato­kat, amelyek kedvező eredmény­nyel zárultak. Norvégiába ki­küldött hazai fafajtáinkról pe­dig bebizonyosodott, hogy a gyártás követelményeinek jól meg fognak felelni. Az egyik berendezést a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság barcsi üzemében, a másodikat az ÉVM Épületasztalosipari V. kecskemé­ti gyárában fogják üzembe he­lyezni, s a gyártás előrelátható­lag 1974. második felében indul A harmadik egység beruházását (Folytatás a 18. oldalon)

Next