Műszaki Élet, 1976. július-december (31. évfolyam, 14-27. szám)
1976-07-02 / 14. szám
A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM ÁRA: 2,50 Ft 1976. JÚLIUS 2. Az anyagmozgatás és a szervezés fejlesztésének kölcsönös összefüggései (OMFB-tanulmány) A kutatóintézetek számokban — Mérhető órákban? Szakosítás és közös fejlesztés — A pamutipar problémái A beruházások alakulása — Komolyan mondom... Óránként 36 km-t tesz meg a SOL Cat—18 vitorlás hajó Az elektronika és a miniatürizálás hatása az autózás után a vitorlázásra is mindinkább kiterjed. Hogy ez mennyire sportszerű, az vitatható, de ugyanez a helyzet a sport számos más területén is, hiszen a turisták helyét sok országban elfoglalják a komfortos kempingautók, a liétás négypár evezős csónakokét pedig a minden komforttal ellátott hajók. Az viszont tény, hogy Nyugaton a hajósokat csak az korlátozza a beszerzésben, hogy mennyi a pénzük és milyen áramforrás áll rendelkezésükre, mert a hasznos és haszontalan apróságok választéka szinte korlátlan. A napfellendülést a tranzisztorok és az integrált áramkörök megjelenése okozta. Az igazán jó felszerelésnek a piacon három ismérve van: a kis méret, a kis energiafogyasztás és a megbízhatóság. Igen fontos az energiafogyasztás mértéke, mert a hajón nincs korlátlan lehetőség a telepcserére. Kapni ugyan napvagy szélenergiával működő akkumulátortöltőket, de ezek teljesítménye általában nem elégíti ki a hajósok energiafogyasztási igényét. A megbízhatóság azon múlik, hogy az elektronikus berendezésektől távol tartsák a tengervizet, az anyagok és a tokozás választása során ezt szigorúan szem előtt kell tartanni. A hajósok egyik legrégibb problémája a hajó tartózkodási helyének meghatározása, parti objektumok és a csillagok állása alapján annak becslése, hogy az utolsó biztosnak vélt ponttól milyen irányban és mennyire távolodtak el. Az irányt változatlanul a mágneses tű adja, amelyet általánosan használnak, kivéve a legnagyobb és luxus szempontjából is legigényesebb jachtokon, amelyek pörgettyűs iránytűt visznek magukkal. Sebességmérés Ma is használatos a hajó sebességének mérésére az évszázados hagyományokra visszatekintő „log” a hajóból kivetett és helyben maradó fatuskó, amelynek közelén egyenlő körökben csomók vannak, s ezeket számlálják meg egy adott időintervallumban. A sebességet csomóban adják meg, egy csomó egy tengeri mérföld (1852 m) óránként. A legkorszerűbb kivitele egy kis torpedó alakú, csavarszárnyáyal ellátott műszer, amelyet a hajó kötélen vontat maga mögött. A megtett utat egyszerűen a fordulatok száma méri. Az olcsó és pontos műszernek azonban hátrányai is vannak: kis szélben fékezhet, továbbá a sekély parti vízben fennakadhat. A legtöbb modern jachtot a törzsre szerelt sebességmérővel látják el, általában elektromos átalakítóval, amely kevésbé fékez és sokkal pontosabb. A törzsre szerelt sebességmérők általános típusának forgórész-átmérője alig több 1 cm-nél, és körülbelül 4 cm-rel a törzs alatt helyezkedik el, hogy elkerülje a határréteg turbulenciájából eredő pontatlanságokat. A sebesség- és távolságmérés pontossága kb. ±1,5%. Ennek a típusnak egy hátránya van: hínár vagy lebegő szennyezés akadályozza a mérésben. A sebesség méréséhez egyébként szinte minden elven működő készüléket gyártanak már a jachtok számára. Az egyik típus a far mögött mozgó víz erejét használja ki; egy kis lap nyúlik ki a faron keresztül a vízbe, s ennek elhajlása, jelzi a sebesség értékét. E rendszer nemlineáris kimenő jelét elekromos áramkörökkel lehet egyenlíteni. A kimenő feszültség így arányos a sebességgel. Ennek a megoldásnak a hátra-Becsületes lehet-e a verseny, ha a hajót ilyen felszereléssel látják el? A szélsebesség, a szélirány, a hajó sebessége, s a haladás egyéb adatai a megfelelő műszerekről a számítógépbe jutnak nga, hogy a lap könnyen megsérülhet, s akikor már nem lesznek pontosak az adatok. Az újabb típusú elektronikus sebességmérők között a Dopp(Folytatás a 18. oldalon) ________________________ _ - - - ELEKTRONIKA A VITORLÁZÁSBAN Az akusztikus sebességmérő a hang frekvenciaváltozásaival jelzi a hajó sebességét. Az érzékelő a hajócsavarral van összeköttetésben, és a műszeren méterben jelenik meg a mért érték 50—15 óto méter távolságon belül levő tárgyak távolságát és irányát is digitálisan jelzi ez a kézi, iránytűvel kombinált radar Szaporább Egyáltalán nem lebecsülendő a termesztett növények között azoknak az aránya, amelyek nem szaporíthatók magról, akár a szaporításra alkalmas anyag hiánya miatt, akár azért, mert magról nevelve nem őrzik meg kedvező tulajdonságaikat. Számuk ráadásul százalé évről évre nő, elsősorban azokkal az újonan előállított fajtákkal, amelyeknek termesztése előnyösebbnek ígérkezik a már meglevő fajtákénál, és ezért mielőbbi elszaporításuk a cél. A magvetéshez képest viszont minden más szaporítási mód átlagában több gondot, munkát, kiadást okoz, ráadásul még bizonytalanabb és szaporotlanabb is, különösen ha nincs elég szaporításra alkalmas anyag, ami új fajtáknál gyakori. Nagyon indokoltak tehát azok a törekvések, amelyek a „mag nélküli szaporítás” fejlesztésével kapcsolatosak. Növényi „lombi'íbé'ik” A közelmúltban dolgozott ki a francia Morel egy alapjában új növényszaporítási eljárást, és ma már sok országban, így hazánkban is hasznosítják, egyebek között a növényházi szegfű előállításában. Új a meriklánozásnak vagy magyarul hajtáscsúcs-tenyészetnek is nevezett szaporítás. Az alapját szolgáló felismerés az volt, hogy a növények folyton növekedő tenyészőcsúcsa steril körülmények között egy milliméternél is kisebb méretben, sztereóm,ikroszkóp alatt kivágva és kémcsőbe, lombikban a szükséges tápelemeket, valamint serkentő és védőanyagokat is tartalmazó táp szaporítás talajra helyezve gyökereket, majd hajtást fejleszt. Az ígykapott növények a különféle betegségokozó gombáktól, baktériumoktól teljesen a mentesek lesznek. A legfőbb veszélyt jelentő vírusoktól is csak enyhén, sőt esetenként egyáltalán nem fertőzöttek. Ezeknek a kórokozóknak a fertőzőképessége ugyanis nem képes lépést tartani a tenyészőcsúcs növekedésével. Rájöttek már arra is, hogy ha ezt az eljárást hőkezeléssel kapcsolják egybe, tovább csökkenthető a vírusfertőzöttség veszélye. Sokszorosára is növelhető a kioperált tenyészőcsúcs, vagyis a merisztoma rész. Ehhez néhány cm magasan folyékony táptalajjal megtöltött kémcsövekbe teszik, és a kémcsöveket a függőlegestől kissé megdöntött, percenként egy-két fordulatot végző Rotorba helyezik. Ezzel csökken ann.hak a veszélye, hogy a levegővel közvetlenül érintkezve az oxidációs folyamatok áldozatául váljon a merisztáma. Ugyanakkor a lais(Folytatás a II. oldalon) Az önműködő párásító berendezés érzékelője, az „elektromos levél’* Folyékony táptalaj a hajtáscsúcstenyészet számára kialakított rotor