Műszaki Élet, 1976. július-december (31. évfolyam, 14-27. szám)

1976-07-02 / 14. szám

A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM ÁRA: 2,50 Ft 1976. JÚLIUS 2. Az anyagmozgatás és a szervezés fejlesztésének kölcsönös összefüggései (OMFB-tanulmány) A kutatóintézetek számokban — Mérhető órákban? Szakosítás és közös fejlesztés — A pamutipar problémái A beruházások alakulása — Komolyan mondom... Óránként 36 km-t tesz meg a SOL Cat—18 vitorlás hajó Az elektronika és a mi­niatürizálás hatása az autózás után a vitorlázásra is mind­inkább kiterjed. Hogy ez mennyire sportszerű, az vi­tatható, de ugyanez a helyzet a sport számos más területén is, hiszen a turisták helyét sok or­szágba­n elfoglalják a komfortos kempingautók, a liét­­ás négypár evezős csónakokét pedig a min­den komforttal ellátott hajók. Az viszont tény, hogy Nyugaton a hajósokat csak az korlátozza a beszerzésben, hogy mennyi a pénzük és milyen áramforrás áll rendelkezésükre, mert a hasznos és haszontalan aprósá­gok választéka szinte korlátlan. A nap­­fellendülést a tranzisz­torok és az integrált áramkörök megjelenése okozta. Az igazán jó felszerelésnek a piacon há­rom ismérve van: a kis méret, a kis energiafogyasztás és a meg­bízhatóság. Igen fontos a­z ener­giafogyasztás mértéke, mert a hajón nincs korlátlan lehetőség a telepcserére. Kapni ugyan nap­vagy szélenergiával működő ak­kumulátortöltőket, de ezek tel­jesítménye általában nem elégíti ki a hajósok energiafogyasztási igényét. A megbízhatóság azon múlik, hogy az elektronikus be­rendezésektől távol tartsák a tengervizet, az anyagok és a to­kozás választása során ezt szigo­rúan szem előtt kell tartanni. A hajósok egyik legrégibb problémája a hajó tartózkodási helyének meghatározása, parti objektumok és a csillagok állása alapján annak becslése, hogy az utolsó biztosnak vélt ponttól mi­lyen irányban és mennyire tá­volodtak el. Az irányt változat­lanul a mágneses tű adja, ame­lyet általánosan használnak, ki­véve a legnagyobb és luxus szempontjából is legigényesebb jachtokon, amelyek pörgettyűs iránytűt visznek magukkal. Sebességmérés Ma is használatos a hajó se­bességének mérésére az évszá­zados hagyományokra visszate­kintő „log” a hajóból kivetett és helyben maradó fatuskó, amely­nek közelén egyenlő körökben csomók vannak, s ezeket szám­lálják meg egy adott időinter­vallumban. A sebességet cso­móban adják meg, egy csomó egy tengeri mérföld (1852 m) óránként. A leg­korszerűbb kivitele egy kis torpedó alakú, csa­varszárny­­áyal ellátott műszer, amelyet a hajó kötélen vontat maga mö­gött. A megtett utat egyszerűen a fordulatok száma méri. Az ol­csó és pontos műszernek azon­ban hátrányai is vannak: kis szélben fékezhet, továbbá a se­kély parti vízben fennakadhat. A legtöbb modern jachtot a törzsre szerelt sebességmérővel látják el, általában elektromos átalakítóval, amely kevésbé fé­kez és sokkal pontosabb. A törzs­re szerelt sebességmérők általá­nos típusának forgórész-átmérője alig több 1 cm-nél, és körülbelül 4 cm-rel a törzs alatt helyezke­dik el, hogy elkerülje a határ­réteg turbulenciájából eredő pontatlanságokat. A sebesség- és távolságmérés pontossága kb. ±1,5%. Ennek a típusnak egy hátránya van: hínár vagy le­begő szennyezés akadályozza a mérésben. A sebesség méréséhez egyéb­ként szinte minden elven mű­ködő készüléket gyártanak már a jachtok számára. Az egyik tí­pus a far mögött mozgó víz ere­jét használja ki; egy kis lap nyúlik ki a faron keresztül a vízbe, s ennek elhajlása, jelzi a sebesség értékét. E rendszer nemlineáris kimenő jelét elekro­­mos áramkörökkel­­ lehet egyenlíteni. A kimenő feszült­ség így arányos a sebességgel. Ennek a megoldásnak a hátra-Becsületes lehet-e a verseny, ha a hajót ilyen felszereléssel látják el? A szélsebesség, a szélirány, a hajó sebessége, s a haladás egyéb adatai a megfelelő műszerekről a számító­gépbe jutnak nga, hogy a lap könnyen meg­sérülhet, s akikor már nem lesz­nek pontosak az adatok. Az újabb típusú elektronikus sebességmérők között a Dopp­(Folytatás a 18. oldalon) ________________________ _ - - - ELEKTRONIKA A VITORLÁZÁSBAN Az akusztikus sebességmérő a hang frekvenc­iaváltozásaival jelzi a hajó sebes­ségét. Az érzékelő a hajócsavarral van összeköttetésben, és a műszeren méter­ben jelenik meg a mért érték 50—15 óto méter távolságon belül levő tárgyak távolságát és irányát is digitálisan jelzi ez a kézi, iránytűvel kombinált radar Szaporább Egyáltalán nem lebecsülendő a termesztett növények között azoknak az aránya, amelyek nem szaporíthatók magról, akár a szaporításra alkalmas anyag hiánya miatt, akár azért, mert magról nevelve nem őrzik meg kedvező tulajdonságaikat. Szá­muk ráadásul százalé évről évre nő, elsősorban azokkal az újo­nan előállított fajtákkal, ame­lyeknek termesztése előnyösebb­nek ígérkezik a már meglevő fajtákénál, és ezért mielőbbi el­­szaporításuk a cél. A magvetés­hez képest viszont minden más szaporítási mód átlagába­n több gondot, munkát, kiadást okoz, ráadásul még bizonytalanabb és szaporotlanabb is, különösen ha nincs elég szaporításra alkalmas anyag, ami új fajtáknál gyakori. Nagyon indokoltak tehát azok a törekvések, amelyek a „mag nél­küli szaporítás” fejlesztésével kapcsolatosak. Növényi „lombi'íbé'­ik” A közelmúltban dolgozott ki a francia Morel egy alapjában új növényszaporítási eljárást, és ma már sok országban, így ha­zánkban is hasznosítják, egye­bek között a növényházi szegfű előállításában. Új a merikláno­­zásnak vagy magyarul hajtás­csúcs-tenyészetnek­ is nevezett szaporítás. Az alapját szolgáló felismerés az volt, hogy a nö­vények folyton növekedő te­nyészőcsúcsa steril körülmények között egy milliméternél is ki­sebb méretben, sztereóm,ikrosz­­kóp alatt kivágva és kémcsőbe, lombikba­n a szükséges tápele­meket, valamint serkentő és vé­dőanyagokat is tartalmazó táp­­ szaporítás talajra­­ helyezve gyökereket, majd hajtást fejleszt. Az így­­kapott növények a különféle be­­tegségokozó gombáktól, bakté­riumoktól teljesen a mentesek lesznek. A legfőbb veszélyt je­lentő vírusoktól is csak enyhén, sőt esetenként egyáltalán nem fertőzöttek. Ezeknek a kórokozóknak a fertőzőké­pessége ugyanis nem képes lé­pést tartani a tenyészőcsúcs nö­vekedésével. Rájöttek már arra is, hogy ha ezt az eljárást hő­kezeléssel kapcsolják egybe, to­vább csökkenthető a vírusfertő­­zöttség veszélye. Sokszorosára is növelhető a kioperált tenyészőcsúcs, vagyis a merisztoma rész. Ehhez néhány cm magasan folyékony táptalajjal megtöltött kém­csövekbe teszik, és a kémcsöveket a függőleges­től kissé megdöntött, percenként egy-két fordulatot végző Rotorba helyezik. Ezzel csökken ann.hak a veszélye, hogy a levegővel köz­vetlenül érintkezve az oxidációs folyamatok áldozatául váljon a merisztáma. Ugyanakkor a lais­(Folytatás a II. oldalon) Az önműködő párásító berendezés érzékelője, az „elektromos levél’* Folyékony táptalaj a hajtáscsúcs­­tenyészet számára kialakított rotor

Next