Műszaki Élet, 1980. január-június (35. évfolyam, 1-13. szám)
1980-01-11 / 1. szám
1979 nyarán ismét ülésezett az ENSZ egyik szervezete, az UIT (Union Internationale des Telecommunications), amelynek 152 állam a tagja. Ennek kellene döntéseket hozni a nemzetközi rövid-, közép- éshosszúhullámú rádiófrekvenciák felosztásáról és szabályozásáról. Ez az ülés sem járt megfelelő eredményekkel, nem tudtak megegyezni a rövidhullámú sáv felosztásában, sem a televíziós műholdak által használt frekvenciasávokban, sem a műholdak pozíciójában. A harmadik világ számos gyengén fejlett állama és több dél-amerikai ország ragaszkodott ahhoz, hogy részükre tv-átjátszó frekvenciát, rövidhullámú sávokat, sőt az Egyenlítő felett stacionárius műhold pozíciót utaljanak ki, akkor is, ha 15—20 évig nem lesz egyetlen műholdjuk sem. Ezt a fejlett államok kereken visszautasították, rámutatva egyrészt arra, hogy anarchiához vezetne az ilyen követelések elfogadása, másrészt hogy hordozórakétát jelenleg négy állam, műholdat öt állam képes építeni. A többi ma már üzemelő, más állam tulajdonában lévő műhold is amerikai építésű, s az 1980-as években is új műhold gyártására csak a francia—nyugatnémet kooperáció, valamint Japán jöhet számításba. A többi ország csak megrendelés és vétel útján juthat távközlési műholdhoz, s ezeket is csak 3—4 állam tudja felbocsátani. A frekvenciák és a pálya Nagy vonalakban a 140— 400 MHz frekvenciatartomány alkalmas műholdas hírközlés céljára. A polgári távközlési műholdak az 1,5; 4; 6; 11; 14 GHz, a katonai távközlés a 7—8 GHHz, a meteorológia az 1,7 —2 GHz sávokat használja. Az átviteli sáv és a röppálya szoros kapcsolatban van egymással. Az űrkutatás első szakaszában a Relau és a Telstar műholdak még térsugárzó antennákat használtak, és így gyenge, 4—6 W-os adójuk jeleit csak igen nagy és speciális erősítésű antennákkal lehetett felfogni. Az elliptikus pályán mozgó műholdaknál megoldották a parabolaantenna Földre tájolását, de ez a módszer csak a szovjet Molnyija— 1. 2. 3 típusú műholdaknál maradt meg. A többi távközlési műhold stacionárius pályára került, nagyjából 36 000 km magasságban az Egyenlítő felett. Ez a ,,21 órás” pálya 35 786 km magasságban húzódó kör, amelyen a keringési idő 23 óra 58 perc 4 másodperc, így mindig azonos földi pont felett áll a műhold, az adó- és vevőantennát nem kell mozgatni — legalábbis elméletileg. Erről a pályáról az északi és déli félteke a 17° szélességig besugározható, tehát csak a sarkvidékek maradnak ki navigációs, meteorológiai, távközlési átvitel szempontjából. Kérdés, hogy mennyi műhold helyezhető el ezen a pályán úgy, hogy a földi állomások jól elválasszák őket egymástól, illetve az antennák szelektálni tudják a különálló műholdakat. Mai ismereteink szerint két szomszédos műhold között 2,4° látószögeltérés szükséges akkor, amikor ezek eltérő frekvencián sugározzák adásukat. Az azonos frekvencián üzemelő műholdak közt 2,8° látószöges térés szükséges. Itt figyelembe kell venni, hogy a műholdak pályája nem tökéletes, azok ingamozgást végeznek, a hajlásszög nem teljesen 0° stb., ezért a földi antennáknak követniük kell ezt a mozgást. 1963-tól 1979 végéig mintegy 120 műhold került stacionárius pályára, s 1980 végéig 150-nel számolnak. A NASA távlati prognózisa 1930—1991 között 274 új felbocsátással számol. A Rockwell cég egy tanulmánya 1990-re 331 műholdat tervez, ugyanakkor 500-ban állapítja meg az egyáltalán elhelyezhető objektumok számát. Már ez esetben is szükség lenne három tengelyre stabilizált műholdakra, valamint arra, hogy a földi állomás esetleg lézerrel adja a műsort, mert ez sokkal jobban fókuszálható, mint a rádióadás. A kiválasztott frekvenciák pontos betartását elektronikus úton kell elérni, a műholdak irányított adóantennáját pedig nagyon pontosan kell a földi állomásra irányítani. Az igazi probléma nem ezekkel, hanem a térsugárzó műholdakkal van, amelyek adását egyszerre több földi állomás veszi, tehát műsorszórásuk egész földrészekre, vagy az egész látható Föld-felületre (kb. 40%) terjed ki. Ilyenek a navigációs, meteorológiai és tv-átjátszó műholdak. Mivel az eddigi 120 műhold megoszlása sem egyenletes a pálya mentén, vannak térségek, ahol hamarosan egymás működését zavarni fogják. Ilyen terület pl. Dél-Amerika egyenlítői sávja, az Atlanti-óceán közepe, az Indiai-óceán és Indonéziától keletre a Csendes-óceán feletti térség. Szerencsére a régi műholdak már nem üzemelnek, így az aktív holdak száma kb. fele az összmennyiségnek. Viszont a hasznos élettartam nő, a korábbi 1 évről már 5-re emelkedett, és hamarosan el fogja érni a 7 évet. Így növekszik az egyidejűleg üzemelő típusok száma, ami a használható frekvenciasávok relatív csökkenését jelenti, mivel egy részük tartósan foglalt. (Folytatás a II. oldalon) A térsugárzó és elliptikus A stácionárius pályán eltöntés kezelében telepíthető műholdak pozíció viszonyai hírközlő műholdak adásvázlata Fock Jenó konzultációja az MTESZ-ben Mint legutóbbi számunkban már hírül adtuk, Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja konzultációt tartott az MTESZ-ben. A különböző egyesületekből érkezett kérdésekre adott válaszok közül cikkünkben azokat emeljük ki, amelyek a népgazdaság helyzetével és a várható feladatokkal, a műszaki értelmiség szerepével és magával az MTESZ-szel foglalkoztak. (3. oldal) Termékcsere a gépiparban 1978-ban az állami gépipar összesen 567 egyedi termék és 773 sorozat gyártását kezdte meg, ugyanakkor 281 termék gyártását hagyta abba. A cikk bemutatja, hogy a gépipar különböző ágaiban milyen erős volt a termékcsere, hol és mennyi iíj termék gyártását kezdték meg, illetve hagyták abba. (5. oldal) Az ipar és a külkereskedelem feladatai Január eleje lévén szinte természetes, hogy összefoglaljuk az ipar és a külkereskedelem idei feladatait. "Az iparral foglalkozó cikk rámutat arra, hogy az ipari termelés az idén mintegy 3,5—4%-kal emelkedik majd, de nem elégséges a termelés mennyiségét növelni: az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a minőségre. A cikk a kormányhatározat alapján ismerteti az egyes ágazatok idei feladatait is, és szól azokról a gazdasági szabályozókról, őrhelyek e feladatok teljesítését elősegítik. (5. oldal) Egy másik cikk a külkereskedelmi feladatokkal foglalkozik, részletesen kitérve arra, hogy milyen terveket kell teljesíteni a szocialista és a nem szocialista országok viszonylatában. (7. oldal) A napenergia hasznosítása ösztönzését az ismert energiaproblémákból kapja, fejlődését az űrtechnika lendítette előre. Közhasználatú terjedésében kulcskérdés a gazdaságosság. Ebben az irányban jelent lényeges előrelépést a szilícium alapanyag nem is egyfajta új technológiája. Egy másik fontos eredmény a szovjet kezdeményezésre bevezetett lézeres hőkezelés, amelynek hatására az ionimplantáció útján bejuttatott adalék szabályosan épül rá az alapkristályra. (20. oldal) Ipartelepek flexibilis fejlesztési módszerei A gyártmányok és gyártási technológiák gyors változásához az iparnak folyamatosan kell alkalmazkodnia, hogy a piac követelményeinek eleget tehessen. Bizonyos mértékű, előre megtervezett flexibilitással lehet biztosítani, hogy a gyártó rendszerek jelentős megbontása nélkül újabb gyártmányok legyenek előállíthatók. Az ipartelepek előre biztosított flexibilitását rendszereinek flexibilitásával, illetve a környezethez való csatlakozásuk módjával lehet befolyásolni. Ez különböző iparágakban eltérő mértékű, és alkalmazkodik az ipartelepek mértékadó gyártmányainak jellegéhez. Az OMFB elemző tanulmánya sorra vizsgálja a befolyásoló tényezőket, azok hatását, és közgazdasági megfontolások alapján rámutat az ipartelep tervezésekor előre biztosítható optimális flexibilitás meghatározásának lehetőségére. Összeállítja továbbá a rugalmas és fejlődő technológiához alkalmazkodni képes ipartelep jellemzőit. (9. oldal.) Az UNiOO ciklotron Dubnában A Dubnában nemzetközi együttműködésben rekordidő alatt megépült új részecskegyorsító, főleg a nehéz ionokkal végzett kísérletekben ígér új lehetőségeket. Különösen érdekes újdonság az az eljárás, amellyel a felgyorsított ionoknak a ciklotronból való kivezetését oldották meg. (21. oldal) utakon a napelemek gyártása