Műszaki Élet, 1982. július-december (37. évfolyam, 14-26. szám)
1982-07-08 / 14. szám
Vezetőképzés Ausztriában Tizenhét évesen a műszaki pályáról Démoni sztriptíz A csúf sem olcsóbb Mibe kerül a konfliktus? A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXXVII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM ÁRA: 5 FTH GAZDASÁGI • AGRÁR • TERMÉSZETTUDOMÁNYI MŰSZAKI ÉLET 1982. JÚLIUS 8. Bokor Pál washingtoni telexe _________________________________________________________________ Az évszázad ipari kémkedési botránya? A Hitachi Ltd. és a Mitsubishi Electric Company japán cég alkalmazottai komputergyártási titkokat próbáltak ellopni az IBM-cégtől - jelentette be június 22-én az amerikai igazságügy minisztérium. Tíz személyt őrizetbe vettek, s az évszázad ipari kémkedési botránya annak rendje és módja szerint dagadni kezdett, súlyos bonyodalommal fenyegetve az amerikai-japán viszonyt. Hogy a bejelentésből nem lett akkora szenzáció, amekkorának az FBI szánta, az jórészt Haig volt külügyminiszternek köszönhető. Haig június 25-én nyújtotta be lemondását Reagan elnöknek, s ezzel lesöpörte a világlapok első oldaláról a komputerbotrányt. Akarata ellére még egy utolsó szolgálatt tett a nyugati szövetségnek, amelyet másfél év alatt minden eszközzel óvott a Fehér Ház romboló ösztöneivel szemben. Számítógépek csatája A komputergyárakkal és chip-üzemekkel telezsúfolt kaliforniai „Szilícium-völgyben” kirobbantott botrány bizonyosan előre kitervelt hadművelet volt a több mint egy évtizede folyó japán—amerikai kereskedelmi háborúban. A Foreign Affairs washingtoni külpolitikai folyóirat szerint ez idő alatt „Japán elképesztő sikert ért el egy sor kulcsfontosságú globális piacra való behatolással, a különleges textíliáktól kezdve a hajóiparon keresztül az acél- és gépkocsiiparig és a fejlett technológiájú elektronikáig”. Most úgy tetszik, eljött az ideje a komputerek csatájának is. E sorok írásáig nyolc személyt tartóztattak le, köztük hat japán állampolgárt, egy amerikait és egy férfit, akiről csak feltételezik, hogy iráni. További tizenegy, Japánban tartózkodó személyt — az érintett két cég alkalmazottai — szintén ipari kémkedéssel vádolnak, de a két ország között nincs egyezmény, amelynek alapján kiadatásukat lehetne kérni. A Wall Street Journal értesülése szerint az IBM tavaly augusztusban fedezte fel először, hogy a Hitachi America Ltd. — a japán cég amerikai leányvállalata — megszerezte egy új, még piacra sem vitt berendezésének használati utasítását, s felkérte a szövetségi nyomozó irodát, hogy indítson közös vizsgálatot az ügyben. Az erre az alkalomra alapított Glenmore Associates közvetítő ügynökség munkatársainak álcázott FBI-ügynökök ezt követően környékezték meg a Hitachi és a Mitsubishi embereit műszaki ajánlataikkal. Egy közvetítő ügynökség alapításához az Egyesült Államokban nem kell sok: másnapra megrendelhető névjegyek, cégjelzéses papírok és borítékok, egy bárhol bérelhető iroda, egy bárhol felszerelhető telefon és terex, esetleg egy titkárnő, de kisebb „cégnek” egy százdolláros telefonválaszoló is megteszi. Arab sejkek trükkje Az amerikai titkosszolgálatok számtalanszoralkalmazzák ezt az egyszerű trükköt. Ezzel a módszerrel dolgozott az FBI, amikor korrupt törvényhozókat akart fogni a hírhedt Abscomvizsgálat idején, midőn arab sejkeknek öltözött emberei erkölcstelen ügyletekre beszélték rá az üzleti vállalkozókhoz képest bizony elég rosszul fizetett kongresszusi tagokat. Ezt a módszert alkalmazza a CIA is külföldi ügynökök beszervezésére, akiket rendszerint „üzletemberek” keresnek fel ellenőrizhető címmel és papírokkal, valamint jelentős „konzultációs kerettel” — ahogyan például Baniszadr iráni elnökkel történt, megválasztása előtt. A Glenmore Associates két „munkatársa” — Alex J. Harrison és Dick Kerigan áprilisban környékezte meg Kenji Hayashit, a Hitachi cég egyik vezető mérnökét. Az amerikaiak kezdeményezték a találkozást Kisaburo Nakazawa-val, a cég kanagawai üzemének igazgatójával, aki üzleti úton tartózkodott Kaliforniában. Felajátították neki az IBM új gyártmányaira vonatkozó információikat, de Nakazawa túl magasnak találta az árat. Visszautazott Japánba, s Hayashit bízta meg az alku folytatásával. A megálapodás megszületésekor a Hitachi előbb 30 ezer, majd Nissen Electronics nevű lerakatán keresztül további 510 ezer dollárt fizetett a Glenmorenak. A vásárolt anyagot — pontos mibenlétéről mindkét fél gondosan hallgat — a Hitachi sosem kapta meg, viszont Hayashit és társait június 22-én letartóztat A nehezen elérhető információk ára Vezető amerikai lapok is megírták, hogy az ügylet, amelyen a japánokat tetten érték, teljesen szokványos. „Információt vásárolni egy kutató cégtől, világszerte általános szokás a komputer-iparban” — írja a New York Times, s külön megjegyzi: mindkét japán vállalat évek óta kifejezetten azért fizetett embereket az Egyesült Állaamokban, hogy megvásároljanak mindent, ami eladó. A félvezetőiparban az 50 ezer dolláros kifizetések egy-egy nehezen elérhető információért, mindennaposak. Amire tehát a Hitachinak fel kellett volna kapnia a fejét, a Glenmore által felajánlott papírok rendkívül magas ára volt. A Hitachi azonban, úgy látszik, ezt a kockázatot is vállalta. A japánok nagy erőfeszítéseket tesznek lemaradásaik behozására. Elkeseredett versengés folyik a két ipari hatalom között, amelynek tétje a komputer-világpiac. Az IBM és az FBI közös akciója arra vall, hogy az amerikai óriáscég — a japánokhoz hasonlóan — ilyen vagy olyan formában máris a kormány segítségét igényli pozícióinak megtartásához. A Hitachi, a Nippon Electric és más japán cégek már megszerezték a világpiac több mint 50 százalékát, egy, az utóbbi időben igencsak népszerűvé vált memóriaegység, a 64k Dynamic Ram értékesítésében. A legnagyobb japán komputergyártó, a Fujitsu, valamint a Nippon Electric, a Hitachi, az OKI Electric, a Toshiba és a komputerüzlet nagyjai között az utolsó helyen álló Mitsubishi a nagy teljesítményű számítógépek japán piacának már több mint ötven százalékát átvette a nemrégiben még egyeduralkodó IBM- től, s a harmadik országok piacaira is be-betör. Lesparadós a szoftver fejlesztésében A hat legnagyobb japán cég tavaly már az IBM 30 milliárdos világpiaci forgalmának közel egyharmadával volt a második helyen, s terjeszkedésüket elsősorban a szoftver területen megmaradt lemaradásuk akadályozza. A Fujitsu, amely a Hitachinál erősebben koncentrált a komputerekre és az integrált áramkörökre, az amerikai TRW-vel (Folytatás a 24. oldalon.) Kelemen Pál rajza Gyártmányfejlesztés és TGE-rendszerek az elektronikában ták ipari kémkedésért. Nagyjából ugyanígy csalták lépre a Mitsubishi amerikai megbízottait is, akik állítólag 26 ezer dollárt fizettek IBM-értesülésekért. Százhét program A műszaki fejlesztés, a tudományos haladás terén a központi gazdaságirányítás és az ágazatok érdekei közötti ellentmondás természetes. Az iparág gyors eredményre törekszik, napi gondjainak megoldása, holnapi feladataira való felkészülése szinte teljesen leköti a figyelmét. A „központi akaratnak” azonban messzebbre kell tekintenie. A tudományos élet irányításában ezért döntő a központi fejlesztési programok szerepe. Gurij Marcsuk akadémikus, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szovjet Tudományos és Műszaki Állami Bizottság elnöke A tudományos élet irányítása a Szovjetunióban címmel tartott előadásában ezért minősítette kiemelkedő fontosságúnak a konfliktus megoldásának e bevált módját. Ha gyökeres változást kíván a tudomány bármely területén a haladás, annak megvalósítására egyetlen iparág, ágazat sem képes önerőből. A szellemi és anyagi javak ilyen fokú összpontosításához, a távlati elképzelések kidolgozásához a termelés megannyi mindennapi gondjától éppen eléggé kimerített reálértelmiségieknek sem elég tartalék energiájuk, sem eszközük nincsen. Nem is kell, hogy legyen. A megosztott figyelem egyben munkamegosztás is az ágazatok és a kormány között. A Szovjetunióban — a legutóbbi pártkongresszus nyomán — a párt abból indul ki, hogy az új társadalom felépítése elképzelhetetlen a tudomány közreműködése nélkül. Tudósok, kutatók, természettudományi, műszaki és gazdasági szakemberek százainak másfél éves munkája volt a műszaki-tudományos haladás alapvető irányainak megjelölése. Százhét programot dolgoznak ki — például a porkohászat fejlesztésére, a lézer alkalmazására és a korrózióvédelem technikai és tudományos alapjainak kibővítésére és a szintetikus tüzelőanyagok előállítására. A bevezetőben említett ellentmondás tehát feloldható — ezt igazolják e programok, amelyeknek megvalósítására a Szovjetunióban a következő évtizedfordulóig negyvenmilliárd rubelt fordítanak. V. F.