Műszaki Lap, 1909 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1909-01-05 / 1. szám

X. évfolyam. 1. a Budapest, 1909. január 5 SiEHOkl Li MŰSZAKI LAP AZ ORSZÁGOS MŰSZAKI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Jliegjelen minden hó 5-dikén és 20-dikán. mi Kiadó: az „Országos JUűszaki Egyesület". Az 1907. évi koppenhágai nemzetközi szaklapkiállitáson. a magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában aranyéremmel kitüntetve. Előfizetési ára: EGÉSZ ÉVBE .... KORONA 8. FÉLÉVRE ........................ „ 4. Egyesületi helyiségek: Budapest, VII., Rákóczi-út 30., I. 7. Egyesületi hivatalos órák: kedd és péntek tste 8—9-ig. A lapnak szóló összes küldemények Budapest, II. kér., Lövőház-utca 39. címre intézendök. Tartalom: A felsőipari szakoktatás válsága — Szterényi az ipari kollektiv szerződésekről — Közgazdaság. Egyesületi élet. — Beszerzési források. Értesítjük az 0. M. E. t. tagjait, hogy helyiségeink 1908. november 1-től kezdve VII., Rákóci-út 30. I. 7. (feljárás a baloldali lépcsőn) alatt vannak. Postai küldemények ide cimezendők Hivatalos órák, mint eddig, kedd és péntek este 8 9-ig. A titkárság. A FELSŐIPARI SZAKOKTATÁS VÁLSÁGA. Irta : Neufeld Annin hites szabadalmi ügyvivő. Az ipartörvénytervezetnek XV. fejezete számot vet azon körülménynyel, hogy a gyáriparnak fejlesztésére és a kisiparosok felsegítésére költött milliók nem szol­gálják kellően az egész országnak az érdekeit, ha egy­szersmind nem gondoskodik az államkormányzat arról, hogy a tőkés vállalkozóknak nyújtott előnyök és sub- ventiók által teremtett új vállalatoknak üzembe hozásá­nál és üzemben tartásánál a honi munka- és szakerők minél nagyobb számban találhassanak alkalmazást. E célból a törvénytervezetnek fent idézett fejezete gon­doskodik arról, hogy iparoktatásunkat olyan módon alakítsa át, amely elejét veszi a tőkés-vállalkozók azon eddigi mentségének, hogy csak annyit és olyan állá­sokra képesek befogadni vállalataikba a magyar isko­lázott munkaerőkből, amennyit és milyet üzemüknek racionális ökonómiája megenged. Míglen azon állá­sokra, amelyek a kifejtett elméleti tudással párosult gya­korlati tudást követelik meg, sajnos külföldieket vagy külföldi iskolát járt embereket kénytelenek alkalmazni, ha haszonnal akarnak dolgozni. Szomorú nézni azt, hogy a hivatalos összeírások­nál milyen tendenciákat követnek. Valahányszor a mű­szaki alkalmazottaknak az összeírását eszközük, a válla­latok a gépészeiket, rajzolóikat stb. előléptetik műszaki erőknek (a statisztikai kimutatásban), úgy hogy az alkal­mazott külföldiek a magyarok mellett kis százalékot tegyenek ki. Ha azonban összeírnék azt, hogy a jöve­delem tekintetében az a kisebb százalék külföldi mit húz ki a vállalatokból a nagyobb fejszámszázalék ma­gyarral szemben, akkor megdöbbentő képét látnók a tendenciózus összeírás és a valóság közötti különb­ségnek. Ismerik ezen bajt odafenn. És épen ezen bajnak szanálására tervezte Szterényi az iparoKtatásnak a reformját olyannak, aminőnek az ipartörvénytervezet kontemplálja. Kezdi az alsó fokon a kézműves iskolák­nál és folytatja a szakiskolákon, mig betetőzésül úgy reformálja a felső ipariskolát, hogy nemcsak módját adja az idáig a külföldről importált iparos mérnökök helyébe magyaroknak nevelésére, hanem ezen ügyes fogással egyidejűleg átalakítani igyekszik egész társa­dalmi életünket. Nem kevesebbet céloz Szterényi ezzel, mint azt, hogy kivezesse a magyar középosztályt az improduktív lateinerségből, illetve átterelje a produktiv ipari mun­kára. De egyszersmind gyönyörűen dokumentálja a munka- és szorgalomnak, valamint természetes tehet­ségnek az élethez való jogait, valamint a munkának demokratizáló képességét azzal, hogy lehetővé teszi a tehetséges törekvő munkásembernek, miszerint a kéz­művesiskolán kezdve, bizonyos feltételek mellett — fel­mehet egészen a műszaki egyetemig. Az első így kép­zett emberre Szterényi lehet majd a legbüszkébb. Ez lesz az első igazi magyar műszaki ember, aki nem a tőkés vállalkozónak a hazafiságára vagy a subventióját fenyegető meghurcolására, hanem szaktudásának érté­kére alapíthatja majd be állásához való jogát. De más szempont is vezérli Szterényit ezen inten­ciójában. A felsőipariskolák válságban vannak. A szám­tabellákkal és diagrammokkal dolgozó statisztika ezt nem mutatja ugyan ki. A végzett növendékek elhelye­ződnek, az igaz. De hogy micsoda körülmények között élnek és hogy előmenetelük milyen, arról hallgat a krónika. Azt csak az „Országos Műszaki Egyesület“ (a felsőipariskolát végzetteknek az egyesülete) mond­Felelős szerkesztő: ZACHARA LAJOS.

Next

/
Thumbnails
Contents