Műszaki Lap, 1909 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1909-01-05 / 1. szám

1909 MŰSZAKI LAP féle vonatkozásban nem levő testületek által véleményüket. Midőn végre az O. M. E. nem tudván hová magya­rázni a hallgatást, átirt a tanácshoz, megkérdezte okát az egyesület meg nem hívásának, mely meghívásra a miniszter rendelete különben is utasította. Erre azután nagy nehezen megkapta az O. M. E. az előadói terve­zetet és meghívták holmi „elnöki értekezletre!“ Ezen, úgy látszik, tájékoztató értekezleten azonban az elnök úr ő excellentiája nem jelent meg. Hanem azután egybe­hívta a tanácsülést, amelyből kizárták azokat, akik a felső ipariskolának a dolgáról közelebbit tudnak. A tanácskozásnak „érdekközi jellege“ végett „kívülről“ is kellett embereket bevonni. Tehát meghívták a „Ma­gyar Mérnök- és Építész-Egyletet“, melynek álláspontja a felső ipariskolák színvonalának sülyesztése. A „Bá­nyászati és Kohászati Egyesületet“, amelynek a kép­viselője Gálácsy Árpád, a „műszaki kamarának“ leg­fanatikusabb híve. Továbbá, hogy szemrehányással ne illessék őket, meg kellett hívni a gyakorlati emberek közül is valakit. Kapták magukat és meghívták a „Műve­zetők Országos Egyesületét“, melynek kiküldöttei Simonyi, a felső ipariskola műhelyének vezetője, tehát a fen­­tartandó intézménynek az embere és válik,a m. á. v.-nál művezető — és így a m. á. v.-nál a mérnöki feljebb­valóitól függő ember — nemkülönben elkeseredetten haragudhatik a felső ipariskolát végzettekre, mert ezek az új pragmatika szerint, ha művezetők is, mint „mű­szaki tisztviselők“ külön státust alkotnak. Megjegyzendő, hogy mindkét úr nem járt felső ipariskolát! Lehet, hogy jól értik a munkájukat, de minthogy az egyik tanműhely­ben dolgozik, a másik pedig állami üzemben van, a magánipargazdaságban uralkodó viszonyokról mit sem tudhatnak. Nem hallgatható el az sem, hogy az általuk képviselt egyesületben alig van felső ipariskolát végzett ember. Nem csoda tehát, hogy ha Matlekovics v. b. t. t. úrnak ezen így összeállított „ankétje“ olyan hatá­rozatokat hoz, amelyek a Szterényi éleslátású terveit keresztezni igyekeznek, így csinálnak Magyarországon közvéleményt, ennek alapján törvényeket és ezért nem tudunk lábra állni. SZTERÉNYI AZ IPARI KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSEKRŐL. Szterényi legutóbb részletes előadást tartott a jogászegyletben a munkaviszony általános feltételei iránt kötött szerződések tárgyában. Előadásának kivonata a következő: A kollektív szerződések jelentősége az iparban mindinkább fokozódik s a törvényhozások is mindin­kább reá irányítják figyelmüket. Az első kérdés, amely fölmerül, hogy célszerű-e a szerződéseket törvényesen szabályozni s egy további kérdés, hogy ez a szabályo­zás az ipartörvényben, a magánjogi törvények keretében vagy külön törvényben történjék-e. Az elméleti vitát, amely a kollektív szerződések körül világszerte folyik eldönti a gyakorlati élet. Ha nem is a panaceai az ipari békének, tagadhatatlan, hogy számuk egyre szaporodik s diadalmasan bevonulnak oly iparágakba is, ahol alkal­mazásukat régebben egyenesen károsnak jelentették ki. Alkalmazzák a kisiparban és nagyiparban egyaránt. Angliában a nagyipar teremtette meg a kollektív szer­ződéseket, Németországban éppen ellenkezően, a kisipar köréből indultak ki. Angliában, a­mióta a kollektív szerződések elter­jedtek, 1889-től 1905-ig a sztrájkok és sztrájkolók száma 75 százalékkal csökkent. Németországban a kollektív szerződések száma ma már az ötezret is meghaladja, sőt az egész birodalomra kiterjedve, általános jellegű. Ausztriában, Franciaországban és Németalföldön szintén terjednek a kollektív szerződések. Dániában pedig csak­nem kizáróan kollektív szerződések szabályozzák a mun­kaviszonyt. Nálunk Magyarországon sem ismeretlen a kollektív szerződés, noha sajnos, nincsenek róluk statisztikai kimu­tatásaink. Számuk azonban már azért sem lehet jelen­tékeny, mert a munkások szervezkedése nem régi keletű, a munkaadók szervezkedése pedig úgyszólván csak most kezdődik. Mégis van elég. Egyedül a fővárosban a ma­lom, szűcs, cipész, szabó, kárpitos, fuvaros, mészáros, kávéházi, könyvkötő, dobozkészítő stb. iparban van kol­lektív szerződés. A vasiparban is több kollektív szerző­dés jött létre az egész országban. A bíróságokat is fog­lalkoztatták ily kollektív szerződések, de a bíróságok velük szemben a legellentétesebb álláspontra helyezked­tek, ami már magában véve igazolja a törvényes sza­bályozás szükségét. Mindezeknél fogva vette föl az ipartörvényterve­zetbe a kollektív szerződések szabályozásának kérdését már csak azért is, mert a törvény hivatva van a jövőt is előkészíteni. De hangoztatta, hogy nem kívánja eről­tetni a kollektív szerződések megoldásának kérdését, bár a maga részéről az ipar szempontjából fontosnak tartaná, természetesen fakultatív módon, jogi következ­mények nélkül. A tervezet a magánjogi viszonyból indul ki. A kollektív szerződés csak azokat kötelezi, akik megkötöt­ték. Arra az álláspontra helyezkedik, hogy mivel sem a jó erkölcsökbe, sem a közrendbe nem ütköznek, a magánjogi hatályt tőlük megtagadni nem lehet. Az angol fölfogás e szerződéseket kizáróan az erkölcs védelme alá helyezi, de nem szabad elfeledni, hogy ott erős munkásszervezetek állanak szemben erős munkaadó­szervezetekkel, amelyek egyaránt érvényt tudnak sze­rezni a kollektív szerződéseknek. Emellett ott a munká­sok ellenzik legjobban a törvényes szabályozást, hogy kikerüljék a munkásegyesületek jogi felelősségének ki­mondását. A tervezet részletesen szabályozza az egyesület közreműködésével létrejött kollektív szerződés megköté­sének módját és jogi következményeit. E tekintetben 3

Next