Műszaki Lap, 1912 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1912-01-05 / 1. szám

2. oldal. Műszaki Lap 1. sz. 1912. január 5. közé igen figyelemreméltó sorban emlékezik meg . Új álláso­kat a hivatalnál az 1907: XIX. t.-c. tervbe vett revíziójára való tekintettel fel nem vettem. T. Ház! A munkásbiztosításról szóló törvényt a koalí­ciós törvényhozás becsületes jóakarattal alkotta meg, de alig hiszem, hogy van a magyar törvényhozásnak még egy oly alkotása, amely annyi vádnak, annyi szemrehányásnak és annyi kritikának tárgya lett volna. (Úgy van­­ a jobboldalon.) Mikor a törvényt megalkották, széltében-hosszában a szeretet törvényének keresztelték el és a szeretet törvénye a törvény gyűlöletére tanította meg mindazokat, akiket rendelkezései csak a legtávolabbról is érintettek. (Úgy van­ a jobboldalon) Hiszen ma már nincs oly társadalmi rend az országban, amely ne nyilvánította volna legnagyobb elégedetlenségét a törvény gépezetének működésével szemben. Elégedetlen a munkásosz­tály, (Úgy van!) amely örökös bizonytalanságban él az ő keservesen megfizetett járulékaival szemben, érezve azt az anyagi züllést, mely a kerületi pénztárak egy részénél tapasz­talható, sőt szemmel látható . . . Egry Béla : Rossz a vezetőség ! Hegedűs Kálmán: . . . és látva a törvénynek silány végrehajtását, látva azt, hogy egyes szervek hatásköri túlten­­gésben szenvedtek, viszont a törvényben megállapított más szervek pedig tehetetlenek és elnyomottságban szenvednek. Hiszen a munkásosztály ma már gondolkozik, eszmél, foglal­kozik a jelen és jövő nagy problémáival, vizsgálata körébe vonja különösen azokat az intézményeket, melyek az ő sorsá­nak és jövőjének, valamint családja sorsának és jövőjének biztosítására épültek fel. Ha ezt az intézményt vizsgálja a munkásosztály, nem kell egyéb hozzá, mint azoknak a diszkre­­ditáló híreknek a hallása, melyek léptennyomon felhangzanak az intézmény ellen, hogy kétségbe essék saját sorsa felett és hogy meggyűlölje azt az intézményt, melyet annak idején e törvényhozás az ő biztosítására alkotott meg. De elégedetlenek a munkaadók is, (Igaz! Úgy van !) aminek legnagyobb jelét abban látom, hogy olyan arányban maradnak hátralékban a járulékok megfizetésével, mely egyet­lenegy nyugateurópai országban sem tapasztalható. Méltóztas­­sanak meggondolni, hogy a müncheni munkásbiztosító­ pénztár­­nál a járulékoknak fél százaléka csak a hátralék, míg nálunk országos átlagban 30°/o, sőt vannak helyek, hol 6G°/­o-ra is fel­emelkedik a járulékhátralékok összege. A budapesti kerületi munkásbiztosító pénztárnál a hátralékok összege két millió korona, az egész országban körülbelül hat millió és ezeknek a hátralékoknak egy része dubiózus követeléseknek azt az inhae­­rens tulajdonságát, hogy egyre behajthatatlanabbakká válnak. Erre nézve példa ugyancsak a budapesti kerületi munkásbiz­tosító pénztárnál az a tény, hogy az utolsó négy esztendő alatt kénytelen volt 330.000 koronát leírni. Itt ki kell emelnem különösen a kisiparosokat. A kis­iparosokat a törvényhozás kiváló kedvezményben és különös elbánásban részesítette, mikor 2°/a fizetésére kötelezte őket. Ez a kedvezmény a törvény működésének első öt esztendejére szól. A kisiparosok a legelégedetlenebbek ezzel az intézmény­nyel, tehát a legnagyobb mértékben vannak hátralékban 50°/o-ot tartoznának a maguk részéről fizetni, azonban 55°/o-kal vannak hátralékban, ami azt jelenti, hogy nemcsak a maguk 50°/o-át nem fizették be, hanem a munkásoktól beszedett 5°/o­­kai is hátralékban vannak. (Igaz! Úgy van­ jobbfelől.) Latinovits Pál: Nem tudnak fizetni. Hegedűs Kálmán : T. Ház ! Nagy örömmel veszem tudo­másul azt a mentséget, melyet Latinovics Pál t. képviselő­társam felhozott és sietek megjegyezni, hogy a világért sem akarom ezzel a kisiparosokat vádolni, sőt ha valaki előállana azzal, hogy a kisiparosokat bántaná és szemrehányást tenne nekik azért, hogy nincs bennünk szociálpolitikai morál, úgy én lennék az első, ki védelmükre kelnék. (Helyeslés jobbfelől) és azt mondanám annak az úrnak, ki a kisiparosokat vádolná, hogy nézzen körül ebben az országban és vizsgálja meg : van-e egyáltalán ebben az országban szociálpolitikai morál ? (Igaz ! Úgy van !) Hiszen tudok én a kisiparosoknál sokkal előkelőbb és sokkal jobbmódú munkaadót, akiben fel kell tételeznünk min­denekelőtt a szociálpolitikai morált, akiben fel kell tételeznünk mindenféle morált, mert hiszen alapja az ő létezésének. És ez a munkaadó a magyar állam, amely 1.600.000 K-val van hát­ralékban az intézménnyel szemben. (Úgy van !) Általános a panasz, hogy a munkaadók nem teljesítik bejelentési kötelességüket és valósággal virtusnak tekintik, hogy fizetési kötelezettségük alól kibújjanak. És ebben a szo­morú törekvésükben nem gátolja őket a közigazgatási hatósá­gok egy része sem, mely valóságos ijesztő tudatlanságot árul el a törvények ismeretében. Te hát! A drezdai higiénikus kiállítás szédületes szá­mai, óriási adatai világítják meg azokat a nagy előnyöket, amelyeket ennek az intézménynek fennállása a munkaadó javára produkált a nyugateurópai államokban. Semmi sem áll inkább a munkaadók érdekében, mint ennek az intézménynek biztosítása, mint az intézmény életképességének megmentése, mert hiszen ez az intézménynek a legbiztosabb eszköz arra, hogy erőteljes, egészséges és produktív munkásnemzedék keletkezzék,­­úgy van­ a jobboldalon.) Különösen nagy szükségünk van erre az intézményre a mai körülmények között ebben az országban, ahol sokkal rosszabbak a táplálkozási és lakásviszonyok, ahol sokkal na­gyobb a megbetegedési arány, mint a nyugateurópai államok­ban. De különösen nagy szükség van erre, amikor azt látjuk, hogy nyugaton a munkásvédelemnek különböző intézményei épülnek és virágoznak. Ezekkel az intézményekkel a mi intéz­ményeinknek is ki kell állaniuk a versenyt, mert különben jövő ipari fejlődésünket tesszük tönkre. (Úgy van­ a jobb­oldalon.­ Elégedetlen a munkásbiztosítás intézményével az a tiszt­viselői kar is, amely az ő szolgálatába szegődött. Ebben igen nagy veszedelmet látok magára az intézményre nézve. Lehe­tetlennek tartom ugyanis, akármennyire nagyra becsülöm a munkásbiztosítási tisztviselői karát, hogy a legkiválóbbak is azzal a kitartással, azzal az ambícióval, azzal a szorgalommal és lelkiismeretességgel teljesítsék kötelességüket, mellyel csak azok működhetnek, akik az állásuk véglegességébe, pozíciójuk biztonságába vetett hittel dolgozhatnak és nézhetnek nyugod­tan a jövőbe. Csász. és kir. arzenálok, magy. kir. államvasutak, magyar kir. gépgyárak, magyar kir. vasgyárak ,­­ szállítói. . . Rozsdavédő - vasfestékek. Horvát Sándor és Fiai Budapest, IV. ker., Ferencz József - rakpart 22. sz. festék- és lakk-gyár gépolaj, gépkenőcs és műszaki zsiradékok nagykereskedése. Kátrányfestékek. Lakk­festékek. Olaj­festékek. Hidfesték. Firniss. Ter­pentin. Hintólakkok. Vas­lak. Ólomfehér. Minium. : : Vaggonlakkok. . .

Next