Műszaki Lap, 1928 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-15 / 1. szám
XXVII. évfolyam, 1. szám Budapest, 1928. január hó 15. MŰSZAKI LAP TECHNISCHE ZEITUNG des Landes-Verbandes der Techniker szakközlöny a gép- és fémipar, elektrotechnika, vegyészet, faipar és műszaki kereskedelem köréből Az 1907. évi kopenhágai nemzetközi szaklapkiállitáson, a magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában aranyérem kitüntetést nyert. AZ ORSZÁGOS MŰSZAKI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYEI Megjelenik kéthetenként Szerkesztőség és kiadóhivatal Előfizetési ára : egész évre 200. Műszaki szerkesztő: Közgazdasági szerkesztő : 111., Fő tér 1. sz. Egyesületi tagok a lapot a tagdíj fejében kapják BARTOS ALADÁR SZÁSZ BÉLA Telefon: József 623—89. Hirdetések díjszabás szerint Új esztendő, új feladatok ■ A műszaki ágazatokban foglalkozó társadalmi réteg békés élete körül az események idáig csendesen zajlottak, történtek Az új esztendő kezdetén számbavesszük elintézett és elintézésre váró ügyeinket és gyors áttekintéssel meg kell állapítanunk, hogy sok a restanciánk és a jövőben nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy a körülöttünk zajló események történjenek, hanem tennünk kell, cselekednünk kell. Az Országos Műszaki Egyesületben tömörült hasznos társadalmi réteg érdekeinél, sérelmét minden erővel, minden megengedett fegyverrel még idejében ki kell védeni. Mindaddig, amíg ezeketaz érdekeket csak fenyegették, en gardeban vártunk, most azonban, amikor a mi társadalmunk erkölcsi és gazdasági érdekeit új intézkedésekkel részben elkobozni, részben pedig csorbítani készülnek, éreznünk kell, hogy ez az esztendő a cselekvések esztendeje lesz. Csonkamagyaroszágunk gazdasági életének kevés pozitív értéke van. A műszakiak munkája ■és értéke abszolút komponens és nem barátja hazájának az, aki ezeknek az értékeknek az elismerését akadályozza, vagy méltó gazdasági elhelyezkedésüknek útját állja. Munkaerők, amelyek a gyakorlati élet próbatűkét kiállották, szellemi vonatkozásban kiváló iskolák képesítését) szerezték meg, szóval a gyakorla-i és elméleti tudás vértezetével indultak az élet munkájába, jogaikat meg is követelik, elhelyezkedésük akadályait el kell hárítani és munkakedvük növeléséről, állandó ébrentartásáról gondoskodni kell. Nemcsak egy valóban produktív és konstruktív réteg boldogulásának kérdése ez, hanem a magyar ipari termelés mennyiségi és minőségi eredményei forognak kockán, ha ezt a társadalmi réteget megbolygatjuk, ha jogaiban megrövidítjük, vagy degradálni akarnék. Távol áll tőlünk osztálykérdéssé avatni a műszakiak problémáját és kiélezni nem létező ellentéteket. Nincsen más célunk, nem lehet más feladatunk, mint figyelmeztetni mindenkit, aki ebben a kérdésben mértékadó, hogy egy ország gazdasági életének színvonala és becsülete függ attól, hogy miként értékeli technikusait, a XX. század legserényebb és legszerényebb munkásait. Nem az óceánok felett szárnyaló Lindberghekre gondolunk, hanem azokra a névtelen ezrekre, akik a gyáripar forgatagában biztos orientálódással mozognak, akik némán görnyednek a rajztáblára, akiknek gondolkodó agyában ország- és világboldogító műszaki reformok terve fogamzik meg, akik szakmák, országok és az egész emberiség sorsát viszik előbbre. Pirosbetűs újév ünnepi csendjében arra kérünk mindenkit, hogy a műszaki társadalom békés rendjét, jogos érdekeit ne engedjél megzavarni, mert az a legkonstruktívabb munkaerők barbár destruálása volna. Sok-sok rokonszenvet kérünk, legalább a felét annak, amennyit megérdemelnénk. Vegyen mindenki példát az iparilag fejlettebb országok társadalmából, onnan ,ahol a XX. század társadalmi sztárjává, a rádiókorszak élő bálványává avatták a technikusokat. Csak a felét ennek! Legyőzött ország fiai vagyunk, itt nincsen jussán, többre féladagnál! Nekünk ennyi is elég, mert szerények vagyunk, dolgos két kezünk munkával tele, féladagnyi kenyerünk még belefér. Ezt kérjük, ezt várjuk, ezért kell cselekednünk, ha eljön az ideje. A mi munkánk csendjét ne zavarja harci kürt, de ha felharsanna, itt legyen, helyén legyen mindenki, mert csak úgy lesz boldog a mi esztendőnk!