Műszaki Lap, 1928 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-15 / 1. szám

2. oldal MŰSZAKI LAP 1. szám Il Léghuzammérésről Köller Oszkár ny. tanár, az Orsz. Gőzkazánvizsgáló Egyesület főmérnöke. Ismeretes dolog, h­ogy a szénnek vagy más fű­tőanyagnak elégetéséhez levegőre van szükség. Egy bizonyos mennyiségű fűtőanyag egy bizonyos mennyiségének elégetéséhez, egy bizonyos mennyi­ségű levegő szükségeltetik. A levegő oxigénjének elhasználása után, ezen elhasznált levegőt a tüzelő­anyag elégetésénél keletkező gáznemű égéstermé­kekkel együtt el kell vezetni a fűtőanyag környé­kéről, ha azt akarjuk, hogy a tüzelőanyag tovább égjen. Ugyanilyen viszonyok állanak fenn termé­szetesen akkor is, ha a tüzelőanyagot kazánoknál rostélyon akarjuk elégetni. Levegőt kell a tüzelő­anyaghoz vezetni, elhasználás után annak elveze­téséről kell gondoskodni és megint új levegőt kell hozzávezetni, tehát állandóan mozgát, léghuzamot kell hozzávezetni. Ha a léghuzam túl nagy, sok le­vegő rövid ideig érintkezik a tüzelőanyaggal, úgy hogy a levegő nem használhatódik el rendesen, an­nak oxygénje nem ég el mind. Ha a léghuzam túl kicsiny, az égéshez szükséges oxigénmennyiség nem juthat el a tüzelőanyaghoz, az égés megszű­nik. Ebből látjuk, hogy jó elégetést csak akkor ér­hetünk el, ha az elégetéshez szükséges levegőmeny­­nyiséget se többet se kevesebbet, vezetünk a tüzelő­anyaghoz, vagyis ha a léghuzamot helyesen besza­bályozzuk. A léghuzam nagyságának mérése — jó elégetés elérhetése szempontjából — ezért rendkí­vül fontos. Az a kérdés tehát, áll e módunkban a léghuzam nagyságának mérése és ha igen, a ka­zán melyik részén kell ezt mérni, mert más-más helyen más is lesz a léghuzam. Ha egy U alakú csövet veszünk és vizet töl­tünk bele, úgy mindkét szárban egyenlő magasság­ban helyezkedik el a vízszín. Ha az egyik száron szívóhatást gyakorolunk, akkor ebben a szárban a vízszín magasabbra száll, még­pedig annál magas­­sabbra, minél nagyobb a szívóhatás. Természetes, hogy ugyanannyival, amennyivel az egyik szárban emelkedik, a másikban annyival sülyed a vízszín, ha az U alakú cső mindkét szára egyenlő belső ke­resztmetszettel bír. Ezen két vízszín magasságának különbségét, milliméterekben lemérhetjük és ez a léghuzam nagyságának mértéke vízoszlopmillimé­­terben. Már csak annak a kérdésnek megfejtése ma­rad hátra, hogy hol mérjük a huzamot? Ha közvet­lenül a füsttolattyú előtt mérjük, megtudhatjuk, hogy milyen sebességgel torkollanak a gázégéster­mékek a kéménybe, de a tüzeléshez tóduló levegő mennyiségére még nem következtethetünk. Ennek mennyiségére befolyással vannak, az ellenállás melyeket a gázoknak le kell győzniök, mide rostélytól a füsttolattyuig haladnak. Ha a kaz­ falazatában repedések vannak, azokon keresztül a füsttolattyunál mért házam levegőt fog a füstcsa­tornákba szívni, ú. n. hamis levegőt és ha az a tűz­­téren túl hatol be, az égése nem használódik fel. Ha nagyon magasan rétegezzük a tüzelőanyagot a rostélyon, vagy ha az nincsen jól megtisztítva, a rostélyok eleven felületei el vannak dugulva, a le­vegő nagy ellenállásra talál és a rostélyon keresz­tül csak kevés levegő hatolhat. A füsttolattyúnál elhelyezett huzammérő maximumot fog mutatni, jóllehet, hogy minimális mennyiségű levegő tódul át a tüzelőanyagon. Ha a tüzelőajtót kinyitjuk, maximális levegőmennyiség tódul a tüzelőtérbe, a tolattyúnál elhelyezett huzammérő pedig minimá­lis huzamot fog mutatni. Ha viszont a tüzelőtérbe helyezzük el a huzammérőt, nyitott tüzelőajtónál, tehát maximális levegőnél minimális léghuzamot mérünk. Legyen a füsttolattyúnál mért léghuzam p1, a rostély felett mért léghuzam p2. Ha a rostélyt egész apró szénnel magas réteg­ben megrakjuk, akkor px—p2 léghuzamkü­lönbség kicsiny lesz, a rostélyon keresztül pedig kevés le­vegő tódul át. Ha most a tüzelőajtót kinyitjuk, a rostély felett uralkodott alnyomást a betóduló le­vegő részben lerontja, p,—p2 léghuzamkü­lönbség megnövekszik, a tüzelőtérbe tóduló levegő mennyi­sége szintén sok lesz. Tételezzük fel, hogy a rostélyon vékony réteg­ben van elhelyezve a tüzelőanyag, a rajta keresz­tül haladó levegő mennyisége túl sok lesz, a ros­tély felett az ellennyomás kicsiny, a p,m p2 léghu­zamkü­lönbség tehát nagy lesz. Ha lejebb eresztjük a tolattyút, a tolattyúnál kisebbedik a léghuzam és px—p2 is kisebbedik és kevesebb levegő is hatol át a tüzelőanyagon. A fü­sttolattyú előtt és a tűztérben uralkodó huzamkülönbség adja meg a helyes képét annak, hogy mennyi levegő jut a tűztérbe. Ha tehát, egy­szer megállapítottuk, hogy milyen léghuzamkü­­lönbség mellett érjük el a legtökéletesebb elégését bizonyos tüzelőanyagnak egy bizonyos kazánnal, a huzamot nagyon könnyen helyesen szabályozhat­juk. A huzamkülönbség szabályozására fentiek sze­rint két mód áll rendelkezésre: a füsttolattyú nyi­tása vagy zárása, vagy pedig a tüzelőanyagréteg vastagságának szabályozása. Ha a léghuzamkü­lönbség nagyobb a normális­nál, a tüzelőanyagréteget nagyobbítjük, vagy a tolózárat lejebb eresztjük, annyira, míg a huzam­különbség normálissá válik. Ha a léghuzamkü­lönbség kisebb a normálisnál a tüzelőanyagréteget kisebbítjük (vagy rostélyt tisztítunk) vagy a tolózárat nyitjuk addig, míg a normális nyomáskülönbséget megkapjuk. Fenti fejtegetések alapján látjuk, hogy a ka­zán két pontján mért léghuzam különbsége meg­adja a lehetőséget arra, hogy a léghuzamot helye­sen szabályozzuk és hogy a léghuzam mérése gaz­dasági szempontból elsőrangú fontosságú. Léghuzam mérésére sokféle szerkezetű műsze­rek vannak használatban, amelyek alapjában véve kétféle elven épültek fel. 1.) Vagy vízoszlop ma­gasságkülönbség mutatja a huzamot, illetve huzam­­kü­lönbséget, vagy 2.) a huzam következtében léte­sülő alnyomás deformál egy üreges rugót, mely de­formáció nagyságának mértéke a huzamnak, illet­ve huzamkü­lönbségnek. Az előbbinél természetesen kevesebb a hiba­forrás, tehát az üzemben való használatra alkal­masabbnak is tekinthető.

Next