Műszaki Lap, 1930 (29. évfolyam)
1930-03-01
MŰSZAKI LAP 3. oldal. kenőanyagok megítélésénél a szokványos analízis adatokon kívül a nyersanyag származása, feldolgozási módja, a finomítás mérve, a súrlódási tényező s más egyéb tulajdonságai azok, melyek az értékelésnél mind szerephez jutnak. Ezen tulajdonságok ismeretével juthatunk csak) abba a helyzetbe, hogy helyes képet nyerjünk magáról a kenőanyagról, annak a mértékéről, hogy az olaj a súrlódás kiküszöbölésénél reá háramló feladatnak mily mértékben fog eleget tehetni??! Hogy mennyire helytelen következtetések vonatnak le néha a gyakorlatban az olajok értékelésére nézve, pusztán az analízis adatokra támaszkodva, arra az alábbi példákkal utalunk: Csapágyolajoknál a csapágymelegedések és az esetleges csapágybegyulladás veszélyére való tekintettel — bár tévesen és túlzott mértékben — értékmérő fontosságot tulajdonítanak az olaj lobbanási pontjának.. A csapágy hőmérséklete az egyes gépek és üzemi viszonyaikhoz mérten 20-270°C között ingadozhatnak. A normális üzemtemperatúrát meghaladó csapágymelegedésből eredhető üzemzavart nem egy magasabb lobbanási pontú csapágyolajjal kell és lehet elhárítani, hanem egy nagyobb kenőképességű olajjal, mely alkalmas a felmelegedés indító okát, a száraz súrlódást megakadályozni. Az a körülmény, hogy a használt csapágyolaj robbanási pontja 160 vagy 200°C, semmi befolyással nincsen a melegedő csapágy további melegedésére és így semmivel nem csökkenti a begyulladás veszélyét. Az analízis lobbanási pontja, mint látjuk, ez esetben nem alkalmas értékmérője a csapágyolajoknak. Sokkal fontosabb szerepe van a lobbanási pontnak a gőzhengerolajoknál, bár itt is célszerűbb volna a viscositás és lobbanási pont tekintetében túlhajtott igényeket lemérsékelni. Egy régi — nyilván a telített gőzök alkalmazásából visszamaradt — szokás folytán még ma is megkívánják, hogy a hengerolaj lobbanási pontja 10—20°C-al magasabb legyen a gőz hőmérsékleténél. Ezen kívánalom betartása magasabb túlhevítésű gőzöknél teljesen lehetetlen és mégis mit látunk, hogy a korlátolt robbanási ponttal bíró hengerolajokkal sokkal magasabb túlhevítés gőzzel dolgozó gőzgépek is kitűnő eredménynyel kenhetők. Ennek természetes előfeltétele a kenőberendezés alkalmas volta, illetőleg, hogy a hengerolaj a kellő helyen, időben és mennyiségben adagoltassék a hengerbe. Különösen fontos a mai időkben, amidőn a fáradt gőznek legmesszebbmenő kihasználására törekszenek a hengerolajnak a fáradt gőzből való kiválasztása,hogy ezáltal a csapadékvíz a kazánba való visszatáplálásra alkalmassá váljon és így el kellett essék a fűtőfelületek beszennyezése, hőátható képességének csökkentése és a kazánlemezek túlhevítésével járó esetleges behorpadása. A hengerolaj elkülönítése a fáradt gőzből csak azon esetben sikerülhet tökéletesen, ha az olaj minél kevesebb része emulgálódik a gőzzel. Emulgáló hengerolaj tehát csak olyan gőzgépüzemeknél alkalmazható, ahol a cspadékvíz visszatáplálásától eltekinthetünk; ilyenek a kipuffogó gőzzel dolgozó gépek. Mindezen kérdésekre az analízis-adatok nem adnak felvilágosítást és így a kellő tapasztalatok nélkül belőlük levont következtetések általában hamis vágányon futnak. Figyelembe kell venni továbbá a kérdésnél azt is, hogy a kenőanyagok tulajdonságai a használat folyamán megváltoznak. A jó kenőanyag hasznos tulajdonságait sokáig megtartja, tehát használhattóságának időtartama hosszú és az utánpótlásra kevés anyag szükséges. Az a kenőanyag,amely jó tulajdonságait hamar elveszíti, nemcsak, hogy kisebb értékű, de a huzamosabb használatnál határozottan a gép ártalmára is van. A kenőanyagok eme sajátosságának felderítésére vonatkozó eljárás a kenés technikai vizsgálatok legnagyobb, de ezidő szerint még sajnos meg nem oldott kérdése. Igen jelentős kísérletek folynak évek óta olyan vizsgálókészülékek előállítására és eljárások kidolgozására, melyek pótolnák a gyakorlati és hosszadalmas üzemi kísérleteket. Sok tekintélyes tudós és gyakorlati szakember foglalkozik e kérdéssel, a célhoz más és más úton közelednek, de végleges és biztos eredményt adó eszköz és eljárás még nincsen. Ma tehát a gyakorlat a legnagyobb tudomány és a kenőanyag gyárak több évtizedes múltjuk gazdag tapasztalatait, évtizedes kísérleteinek gyümölcseit nyújtja feleinek. Az olajvizsgálatok egyik módja volna azokat oly feltételek mellett megejteni, melyek az üzem viszonyainak megfelelnek. Az újabb vizsgálati eljárások ezt célozzák is és erre alkalmas készülékeket igyekeznek szerkeszteni. E vizsgálatok folyamán a készüléken azon helyzetet igyekeznek megteremteni, melyek az üzemben levő és kenendő gép állapotának megfelelnek és ily módon kívánják meghatározni a kenőolajnak az adott célra való alkalmasságát, illetve értékét. Második módja az olajok valódi — abszolút — belső súrlódásának műszerek segélyével való meghatározása, különböző hőmérsékleteken. A száraz súrlódás kiküszöbölésének, amint már tárgyaltuk, az a lényege, hogy a súrlódó felületek közé egy olajréteg vezettessék és ezen olajréteg elég vastag legyen ahhoz, hogy ott fémes súrlódás ne keletkezhessen. A feltételek, amelyek között az olajnak ezen szerepet betöltenie kell, ellentétesek. A csapágy megterhelése, azaz a felületegységre eső nyomás kiszorítani igyekszik a surlódó felületek közé jutott olajat. A hőmérséklet, melynek emelkedésével az olaj higabb folyásúvá válik, ugyancsak segítségére vana csapágy nyomásnak ezen törekvésénél, mert természetes, hogy a hígabb olajat könnyebb kiszorítani, mint a sűrűbbet. Viszont, ULLMANN BÉLA elektrotechnikai vállalat és szaküzlet BUDAPEST, 11., MARGIT KÖRÚT 7. TELEFON: A. 512-56. Budaiak legolcsóbb beszerzési forrása! Villanyszerelés és szerelési anyagok, csillárok, selyemernyők, villamos készülékek stb. — Rádió, rádiószerelés, eladás. Naponta akkumulátor-töltés és javítás. Felső ipariskolát végzett collegáknak árengedmény.