Műszaki Lap, 1930 (29. évfolyam)

1930-03-01

MŰSZAKI LAP 3. oldal. kenőanyagok megítélésénél a szokványos analízis adatokon kívül a nyersanyag származása, feldolgo­zási módja, a finomítás mérve, a súrlódási tényező s más egyéb tulajdonságai azok, melyek az értéke­lésnél mind szerephez jutnak. Ezen tulajdonságok ismeretével juthatunk csak)­ abba a helyzetbe, hogy helyes képet nyerjünk magáról a kenőanyagról, an­nak a mértékéről, hogy az olaj a súrlódás kiküszö­bölésénél reá háramló feladatnak mily mértékben fog eleget tehetni??! Hogy mennyire helytelen következtetések vo­natnak le néha a gyakorlatban az olajok értékelé­sére nézve, pusztán az analízis adatokra támasz­kodva, arra az alábbi példákkal utalunk: Csapágyolajoknál a csapágymelegedések és az esetleges csapágybegyulladás veszélyére való tekintettel — bár tévesen és túlzott mértékben — értékmérő fontosságot tulajdonítanak az olaj lobbanási pontjának.. A csapágy hőmérséklete az egyes gépek és üzemi viszonyaikhoz mérten 20-270°C között ingadozhatnak. A normális üzemtemperatúrát meghaladó csapágymelegedés­­ből eredhető üzemzavart nem egy magasabb lob­banási pontú csapágyolajjal kell és lehet elhárí­tani, hanem egy nagyobb kenőképességű olajjal, mely alkalmas a felmelegedés indító okát, a szá­raz súrlódást megakadályozni. Az a körülmény, hogy a használt csapágyolaj robbanási pontja 160 vagy 200°C, semmi befolyással nincsen a melegedő csapágy további melegedésére és így semmivel nem csökkenti a begyulladás veszélyét. Az analízis lobbanási pontja, mint látjuk, ez esetben nem alkalmas értékmérője a csapágy­olajoknak. Sokkal fontosabb szerepe van a lobbanási pontnak a gőzhengerolajoknál, bár itt is célsze­rűbb volna a viscositás és lobbanási pont tekin­tetében túlhajtott igényeket lemérsékelni. Egy régi — nyilván a telített gőzök alkalmazásából visszamaradt — szokás folytán még ma­ is meg­kívánják, hogy a hengerolaj lobbanási pontja 10—20°C-al magasabb legyen a gőz hőmérsékle­ténél. Ezen kívánalom betartása magasabb túl­­hevítésű gőzöknél teljesen lehetetlen és mégis mit látunk, hogy a korlátolt robbanási ponttal bíró hengerolajokkal sokkal magasabb túlheví­­tés gőzzel dolgozó gőzgépek is kitűnő eredmény­nyel kenhetők. Ennek természetes előfeltétele a kenőberendezés alkalmas volta, illetőleg, hogy a hengerolaj a kellő helyen, időben és mennyiség­ben adagoltassék a hengerbe. Különösen fontos a mai időkben, amidőn a fá­radt gőznek legmesszebbmenő kihasználására tö­rekszenek a hengerolajnak a fáradt gőzből való ki­választása,­­hogy ezáltal a csapadékvíz a kazánba való visszatáplálásra alkalmassá váljon és így el kel­lett essék a fűtőfelületek beszennyezése, hőátható képességének csökkentése és a kazánlemezek túl­­hevítésével járó esetleges behorpadása. A hengerolaj elkülönítése a fáradt gőzből csak azon esetben sikerülhet tökéletesen, ha az olaj mi­nél kevesebb része emulgálódik a gőzzel. Emulgáló hengerolaj tehát csak olyan gőzgépüzemeknél al­kalmazható, ahol a cspadékvíz visszatáplálásától eltekinthetünk; ilyenek a kipuffogó gőzzel dolgozó gépek. Mindezen kérdésekre az analízis-adatok nem adnak felvilágosítást és így a kellő tapasztalatok nélkül belőlük levont következtetések általában ha­mis vágányon futnak. Figyelembe kell venni továbbá a kérdésnél azt is, hogy a kenőanyagok tulajdonságai a használat folyamán megváltoznak. A jó kenőanyag hasznos tulajdonságait sokáig megtartja, tehát használhat­­tóságának időtartama hosszú és az utánpótlásra ke­vés anyag szükséges. Az a kenőanyag,­­amely jó tu­lajdonságait hamar elveszíti, nemcsak, hogy kisebb értékű, de a huzamosabb használatnál határozottan a gép ártalmára is van.­­ A kenőanyagok eme sajátosságának felderíté­sére vonatkozó eljárás a kenés­ technikai vizsgála­tok legnagyobb, de ezidő szerint még sajnos meg nem oldott kérdése. Igen jelentős kísérletek foly­nak évek óta olyan vizsgálókészülékek előállítására és eljárások kidolgozására, melyek pótolnák a gya­korlati és hosszadalmas­ üzemi kísérleteket. Sok te­kintélyes tudós és gyakorlati szakember foglalko­zik e kérdéssel, a célhoz más és más úton közeled­nek, de végleges és biztos eredményt adó eszköz és eljárás még nincsen. Ma tehát a gyakorlat a legnagyobb tudomány és a kenőanyag gyárak több évtizedes múltjuk gaz­dag tapasztalatait,­ évtizedes kísérleteinek gyümöl­cseit nyújtja feleinek. Az olajvizsgálatok egyik módja volna azokat oly feltételek mellett megejteni, melyek az üzem vi­szonyainak megfelelnek. Az újabb vizsgálati eljá­rások ezt célozzák is és erre alkalmas készülékeket igyekeznek szerkeszteni. E vizsgálatok folyamán a készüléken azon helyzetet igyekeznek megterem­teni, melyek az üzemben levő és kenendő gép álla­potának megfelelnek és ily módon kívánják megha­tározni a kenőolajnak az adott célra való alkalmas­ságát, illetve értékét. Második módja az olajok valódi — abszolút — belső súrlódásának műszerek segélyével való meg­határozása, különböző hőmérsékleteken. A száraz­ súrlódás kiküszöbölésének, amint már tárgyaltuk, az a lényege, hogy a súrlódó felületek közé egy olajréteg vezettessék és ezen olajréteg elég vastag legyen ahhoz, hogy ott fémes súrlódás ne keletkezhessen. A feltételek, amelyek között az olajnak ezen szerepet betöltenie kell, ellentétesek. A csapágy megterhelése, azaz a felületegységre eső nyomás kiszorítani igyekszik a surlódó felületek közé jutott olajat. A hőmérséklet, melynek emelke­désével az­ olaj higabb folyásúvá válik, ugyancsak segítségére van­­a csap­ágy nyomásnak ezen törekvé­sénél, mert természetes, hogy a hígabb olajat könnyebb kiszorítani, mint a sűrűbbet. Viszont, ULLMANN BÉLA elektrotechnikai vállalat és szaküzlet BUDAPEST, 11., MARGIT KÖRÚT 7.­­ TELEFON: A. 512-56. Budaiak legolcsóbb beszerzési forrása! Villanyszerelés és szerelési anyagok, csillárok,­ selyem­ernyők, villamos készülékek stb. — Rádió, rádió­szerelés, eladás. Naponta akkumulátor-töltés és javítás. Felső ipariskolát végzett collegáknak árengedmény.

Next