Műszaki Lap, 1933 (32. évfolyam)

1933-01-01

BUDAPEST, 1933. JANUAR—FEBRJJAR MŰSZAKI LAP 2zM<) Szakközlöny a gép- és fémipar, elektrotechnika vegyészet, faipar és műszaki kereskedelem köréből az országos műszaki egyesület hivatalos közlönye Szerkesztőség és kiadóhivatal : VI. Aradi u. 16. Tel. 18 9 71. M. kir. postatakarékp. számla 22.692 TARTALOMJEGYZÉK: Műhelyünk — Indigósotok — Egy uj autómotorról — Magasabb mű­szaki elméleti képzettség megszerzése — fí phenol-a/dehydgyanták és a lakkiparban felhasznált származékaik — Stabilgőzgép- és motor- kezelői tanfolyamok — Szemle — Naptár — Egyesület > ' - ..........................— »■ ' M üßeiyünK Üt hónapja, hogy egyesületi tárgyaló- szobánk nagy zöld asztalát körül ülték lelkes fiatal kollegáink és elhatározták, hogy ön­álló vállalkozással szereznek betevő falatot az állástalanoknak. A terv eleinte kissé fan- (asztikusnak látszott. Amikor azonban a rész­letkérdések és a számba jöhető nehézségek tárgyalásánál egyre elevenebben működtek a gondoktól elcsigázott, elfásult agyak, egymást érték a praktikus elgondolások és akik a ^ csillogó szemekből olvasni tudnak, tudhatták, hogy a műhely nemcsak szép akarat, hanem kivihető terv; karunk élniakarásának nagy­szerű megnyilatkozása. A megbeszélések nem tartottak sokáig, mindenki dolgozott és egy hónap sem telt el, megnyílt a műhelyünk. Most, négy hó­napi működéssel hátunk megett nyugodtan megállapíthatjuk, hogy akik a műhelyt létre hozták, gondosan rakták egymásra a téglá­kat. Mert nem jelentéktelen eredmény ma 20—25 kollegánkat a mi műhelyünkben fog­lalkoztatni és ha kicsiny is a karaj, mégis kenyér amit kapnak. Tudjuk, hogy nincsen minden elintézve, hogy ez a foglalkoztatás szükségmegoldás, másra vannak hivatva a kollegáink, mi azon­ban a realitások útját járjuk, ha kissé görön­gyösebb és kissé hosszabb is ez az út. De közben dolgoznak piónérjaink tovább, hogy -mihamarabb visszakanyarodhasson ka­runk arra az útra, melyet mások előttünk el­zárni és csupán a maguk részére fenntartani kívánnak. * A revízió gondolata az egész világon ter­jed és mindjobban tért hódít volt ellensé­geink közt is. hogy : „a'törvények szentek, de nem örökérvényüek!“, amint azt elismert po­litikusok is hangoztatják. Magyarországon van egy törvény, mely már 10 éve érvény­ben van, mely a tiszta, -szabad verseny he­lyett egyesek privilégiumának akar biztosi­tani olyan munkát, (melyhez a képesítést is­kolai tanulmány és gyakorlati tapasztalai adja meg sok ezer embernek, olyanoknak is, akik nincsenek a kiválasztottak közt, meri nem engedik őket a kiválasztottak közé. De a szégyenletes egyoldalúan kötött „béke" diktátumok nem oldják meg a világ­békét, a gazdasági jobbul ást nem hozzák, nem oldjak meg az egyoldalúan kiadott tör­vények sem a reális termelést, ha csak kasz­tokat alkotnak a műszakilag képzett munka­erők közt, kasztokat, melyek közül az egyik­nek mindent szabad, a másiknak semmit! Aki amit tud azt csinálja, akinek hivatottsága van valamihez, az képezhesse magát tovább és amikor elérte azt a fokot, amikor alkotni képes, akkor szabadjon neki alkotni! Hogy valaki mikor képes problémákat megoldani, azt nem döntheti el egy vizsgán „jól kifogott" kérdésre adott megfelelő theoretikus felelet. De eldöntheti a munkaadó, aki megítéli, hogy az ő általa adott problémák sorát megtudja-e oldani alkalmazottja vagy sem ? Ha megoldja a problémákat az alkalmazott, felettese leg­feljebb barátságból kérdezi meg hol tanult, de ha nem tudja megoldani, úgy nem érdekli, hogy hol és miért nem tanulta meg, miért nem tudja vállalt feladatát megoldani, hanem nem alkalmazza tovább; legalább is így volna helyes. De van egy törvény, mely kötelezi a munkaadót, hogy kérdezze meg leendő alkal­mazottját, hogy hol kellett ezt, vagy azt ta­nulnia és csak ha megfelelő helyen tanulta akkor próbálhatja ki alkalmazottját, tudja-e azt, amit vállalt ? Ha van valaki, aki tud dolgozni és akar dolgozni, azt nem szabad dolgozni hagyni, mert van egy autonóm cím­osztó szerv, mely nem adja mindenkinek azt a varázsigét jelentő címet, azt a címet, me­lvet a törvény egy végzettségnek biztosít' és nem egy képességnek, azt a címet, mefy fog­lalkozást jelent az egész világon és ném vég­zettséget ! Mi dolgozni akarunk és dolgozni fogunk 1 Nehezek a viszonyok, nehéz a kenyeret meg-

Next

/
Thumbnails
Contents