Műszaki Lap, 1934 (33. évfolyam)

1934-01-01

BUDAPEST, XXXIII. ÉVF. 1934. JANUÁR MŰSZAKI LAP Z3SSS Közgazdasági és szak közlöny a gép-, vas-, fém-, textil-, fa-, vegyészeti és elektromosipar és a műszaki kereskedelem köréből az országos műszaki egyesület hivatalos közlönye Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. Szentkirályi u. 6. ♦ Tel. 30-2-08. ♦ M. kir. pcstatakarékp. csekkszámla 22.692 m i r A kassai iskolatársak Hinsénkamp-emlékéről. — A közszállitási szabályzattal. — A ke­' Cinen Oni. reskedelmi minisztérium uj ügybeosztása. — A felsőipariskola reformja. — A Választott- bírósági Központ. — Hírek. — Egyesület. — Biztosítás. — Gépvásár. — ú Kassai iskolatársak Hinsenkamp-emlékérö! A Műszaki Lap múlt évi júliusi számában nekro­lóg jelent meg. Ebben egyik legkiválóbb kartársunk fiúi hálás szeretettől áthatott szavakkal búcsúztatta volt tanárát és atyai barátját, Hinsenkamp Bernátot, a magyar felsőiparoktatás és egyben mint tisztelet­beli elnökét az OME nagy halottját. Kassai kartár- saink az elhunytban szeretett Bernát bátyjokat gyá­szolják. Hinsenkamp igazgató-tanár utolsó hírmondója volt annak a nagyszerű műszaki-pedagógiai együttes­nek, mely nemcsak hivatásának, hanem szent szív­ügyének tekintette, hogy a „kassai Felső Gépészetiét — a hatvan évvel ezelőtt a hazai ipari ugarba első­nek elültetett magot — a művelt magyar középosz­tályban az iparral szemben táplált ellenszenv, közöny dacára felsőbb ipari műveltséget nyújtó intézetté fejlessze. Úttörő, odaadó fáradozásukat — legtisz­tább örömükre és talán egyetlen, de legbecsesebb el­ismerés gyanánt — a legteljesebb siker koronázta. Tanítványaik itthon és szerte az idegenben a „Kassai Felső Gépészeti" jóhírét gyarapítva, szakmájukban mindenhol kiválóan megállották helyüket. Természetes, hogy a tanári együttes minden egyes tagja köré a tanítványok hálás szeretete nim­buszt font, mely végül utolsó hírmondójában össz­pontosult, aki patriarkális koráig fentartotta, sőt mé­lyítette a tanítványaival való kapcsolatot. Ugyanis ő keltette életre a kassai kartársak oly meghitt havi találkozóit, melyeknek Bernát bátvjok a leghűsége­sebb látogatója volt. Mintha édes fiai lennének, úgy örült volt tanítványai láttán és a velük való beszél­getésnek. Ennek a tanár és tanítványok közti benső­séges együttérzésnek szinte magától értetődő folyo­mányának tekinthető, ha a kassai iskolatársak Bernát bátyjok nyitott sírjánál nyomban szent kötelessé­güknek fogadták, hogy drága halottjuknak méltó sír­emléket állítsanak. Az emlékmű az Ő sírján áll majd. De mint egyetlen emlék hazai földön, — a többi sírhant, sajnos, szerte-széjj 1 idegenbe került —- módot ad a tanári együttes közös emlékének megörökítésére. A gyűjtés a síremlék céljára - kizárólag tanít- ványi körben — a temetést követő júniusi találkozón megtartott „Hinsepkar/p Bernát ;.’yászünnepíly“-en indult meg. A tanítványok zöme nyomban nagy meg­értéssel fogadta a kegyeletes tervet s felkarolta azt Most, hogy a gyűjtés a befejezés felé közeledik, ugyancsak a Műszaki Lap útján tájékoztatót nyúj­tunk annak eredményéről, mert ez olyan, hogy ér­demes vele a nyilvánosság elé lépni. Hadd lássa or­szág-világ, hogy dacára a mai sivár, nemesebb érzést sorvasztó légkörnek, az igazi, kristálytiszta érdem iránti háladatosság a lelkekből nem veszett ki. Szá­zával adakoztak a volt tanítványok és a befolyt ado­mányok mái’ jóval túlhaladták azt az összeget, mely­re — tekintettel a leromlott anyagi viszonyokra — számíthattunk. Külföldről és Amerikából is érkeztek jelentős adományok. Legtöbbre becsülendő az Ame­rikában (USA) hosszú idő óta tanítványok csatlako­zása, mert teljes nagyságát adja a lelkűk legmélyén gyökeret vert tanítványi hálának, melyet belőlük az amerikai élet örök hajszája sem tudott kiölni. New- Yorkból most kaptuk ennek fényes bizonyítékát. Ott él, igazabban, tündököl a képzőművészet egén fényes csillag gyanánt hazánkfia, Finta Sándor szobrászmű­vész, a kassai iskola egykori tanítványa. Amint köz­vetlen tudomást szerzett a síremlék-akcióról, meg­ható együttérzésről tanúskodó levélben csatlakozott ahhoz. Kijelenti, hogy zenitre emelkedett teljes mű­vészi készségével áll volt iskclatársai és kartársai mellé a kegyeletes cél minél méltóbb megvalósítása érdekében. Teljesen ingyen vállalja az emlékmű megtervezését és megmintázását, ő, a nagy, elismert művész, akit nemrég az USA kormánya Fulton Ró­bert, a gőzhajó feltalálója szobrának elkészítésé­vel, két évvel ezelőtt, Amerika legnagyobb költő­jének, Poe Edgar szobrával osztatlan tetszést aratott. Finta Sándor a levelében olyan tökéletes dokumen­tumát adja hálás együttérzésének iskola volt tanár és iskolatáreak iránt, hogy azt alább lelki épülésre és okulásra, teljes egészében leközöljük : „Igen tisztelt Kartárs úr, becses levelét, mely­ben arra szólít föl, hogy a megboldogult kedves ta­nárunk, Hinsenkamp Bernát síremlékére adakozzak, kézhez kaptam és amint e levelem érkezéséből sejt­heti b. sorai nem hagytak hidegen az eszmét ille főleg. Hogy nem csekket, hanem ezt a levelet kapja tőlem, ez azért van, mert én többet szeretnék adni a mi jólelkű és nemes emberbarát-tanárunk emléké­nek, mint egy pár dollárt. Mivel engem a Múzsák annyira a kegyelmükbe vettek, hogy a vasszorgaL

Next

/
Thumbnails
Contents