Műszaki Lap, 1934 (33. évfolyam)
1934-01-01
a Kassai iskolatársak Hinsenkamp-emlékére! A Műszaki Lap múlt évi júliusi számában nekrológ jelent meg. Ebben egyik legkiválóbb kartársunk fiúi hálás szeretettől áthatott szavakkal búcsúztatta volt tanárát és atyai barátját, Hinsenkamp Bernátot, a magyar felsőiparoktatás és egyben mint tiszteletbeli elnökét az OME nagy halottját. Kassai kartársaink az elhunytban szeretett Bernát bátyjokat gyászolják. Hinsenkamp igazgató-tanár utolsó hírmondója volt annak a nagyszerű műszaki-pedagógiai együttesnek, mely nemcsak hivatásának, hanem szent szívügyének tekintette, hogy a „kassai Felső Gépészetiét — a hatvan évvel ezelőtt a hazai ipari ugarba elsőnek elültetett magot — a művelt magyar középosztályban az iparral szemben táplált ellenszenv, közöny dacára felsőbb ipari műveltséget nyújtó intézetté fejlessze. Úttörő, odaadó fáradozásukat — legtisztább örömükre és talán egyetlen, de legbecsesebb elismerés gyanánt — a legteljesebb siker koronázta. Tanítványaik itthon és szerte az idegenben a „Kassai Felső Gépészeti" jóhírét gyarapítva, szakmájukban mindenhol kiválóan megállották helyüket. Természetes, hogy a tanári együttes minden egyes tagja köré a tanítványok hálás szeretete nimbuszt font, mely végül utolsó hírmondójában összpontosult, aki patriarkális koráig fentartotta, sőt mélyítette a tanítványaival való kapcsolatot. Ugyanis ő keltette életre a kassai kortársak oly meghitt havi találkozóit, melyeknek Bernát bátyjuk a leghűségesebb látogatója volt. Mintha édes fiai lennének, úgy örült volt tanítványai láttán és a velük való beszélgetésnek. Ennek a tanár és tanítványok közti bensőséges együttérzésnek szinte magától értetődő folyományának tekinthető, ha a kassai iskolatársak Bernát bátyjuk nyitott sírjánál nyomban szent kötelességüknek fogadták, hogy drága halottjuknak méltó síremléket állítsanak. Az emlékmű az ő sírján áll majd. De mint egyetlen emlék hazai földön, — a többi sírhant, sajnos, szerte-széjj idegenbe került — módot ad a tanári együttes közös emlékének megörökítésére. A gyűjtés a síremlék céljára - kizárólag tanítványi körben — a temetést követő júniusi találkozón megtartott „Hinsepkarp Bernát ..gyászünnepély“-en indult meg. A tanítványok zöme nyomban nagy megértéssel fogadta a kegyeletes tervet s felkarolta azt Most, hogy a gyűjtés a befejezés felé közeledik, ugyancsak a Műszaki Lap útján tájékoztatót nyújtunk annak eredményéről, mert ez olyan, hogy érdemes vele a nyilvánosság elé lépni. Hadd lássa ország-világ, hogy dacára a mai sivár, nemesebb érzést sorvasztó légkörnek, az igazi, kristálytiszta érdem iránti háladatosság a lelkekből nem veszett ki. Százával adakoztak a volt tanítványok és a befolyt adományok máig jóval túlhaladták azt az összeget, melyre — tekintettel a leromlott anyagi viszonyokra — számíthattunk. Külföldről és Amerikából is érkeztek jelentős adományok. Legtöbbre becsülendő az Amerikában (USA) hosszú idő óta tanítványok csatlakozása, mert teljes nagyságát adja a lelkük legmélyén gyökeret vert tanítványi hálának, melyet belőlük az amerikai élet örök hajszája sem tudott kiölni. New Yorkból most kaptuk ennek fényes bizonyítékát. Ott él, igazabban, tündököl a képzőművészet egén fényes csillag gyanánt hazánkfia, Finta Sándor szobrászművész, a kassai iskola egykori tanítványa. Amint közvetlen tudomást szerzett a síremlék-akcióról, megható együttérzésről tanúskodó levélben csatlakozott ahhoz. Kijelenti, hogy zenitre emelkedett teljes művészi készségével áll volt iskolatársai és kartársai mellé a kegyeletes cél minél méltóbb megvalósítása érdekében. Teljesen ingyen vállalja az emlékmű megtervezését és megmintázását, ő, a nagy, elismert művész, akit nemrég az USA kormánya Fulton Róbert, a gőzhajó feltalálója szobrának elkészítésével, két évvel ezelőtt, Amerika legnagyobb költőjének, Poe Edgar szobrával osztatlan tetszést aratott. Finta Sándor a levelében olyan tökéletes dokumentumát adja hálás együttérzésének iskola volt tanár és iskolatársak iránt, hogy azt alább lelki épülésre és okulásra, teljes egészében leközöljük : „Igen tisztelt Kortárs úr, becses levelét, melyben arra szólít föl, hogy a megboldogult kedves tanárunk, Hinsenkamp Bernát síremlékére adakozzak, kézhez kaptam és amint e levelem érkezéséből sejthetik, sorai nem hagyták hidegen az eszmét illetőleg. Hogy nem csekket, hanem ezt a levelet kapja tőlem, ez azért van, mert én többet szeretnék adni a mi jólelkű és nemes emberbarát tanárunk emlékének, mint egy pár dollárt. Mivel engem a Múzsák annyira a kegyelmükbe vettek, hogy a vasszolgaL 1934. JANUÁR BUDAPEST, XXXIII. ÉVF. MŰSZAKI LAP Z3SSS Közgazdasági és szakközlöny a gép-, vas-, fém-, textil-, fa-, vegyészeti és elektromosipar és a műszaki kereskedelem köréből az országos műszaki egyesület hivatalos közlönye Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vil. Szentkirályi u. 6. ♦ Tel. 30-2 08. ♦ M. kir. postatakarékp. csekkszámla 22.692 m r A kassai iskolatársak Hinsenkamp-emlékéről. — A közszállitási szabályzattal. — A ke' Cinen Okereskedelmi minisztérium új ügybeosztása. — A felsőipariskola reformja. — A Választottbírósági Központ. — Hírek. — Egyesület. — Biztosítás. — Gépvásár. —