Műszaki Lap, 1934 (33. évfolyam)

1934-01-01

MŰSZAKI LAP egy egész szakma érdekeit sérti, megadja a panasz­jogot a szakma országos érdekképviselete részére. 52. §. Az írásbeli szerződés mellőzésénél az ed­digi értékhatárt 5000, illetőleg 25.000 pengőre emeli. 68. §. Rendszeresíti a számlák késedelmes fize­tése esetén a vállalkozónak térítendő kamatot. 72. §. Rendszeresíti a kötbérfizetési kötelezettsé­get a hazai beszerzésre, vagy a magyar honos mun­kaerők alkalmazására vonatkozó kikötések megsze­gésénél is. 73. §. A kizárásnál új rendelkezés, hogy kizárha­tók: a közszállításból ama kartel tagjai, amelyre vo­natkozóan a kér. min.-nek törekvése, hogy ezt a köz­gazdaság, vagy a közjó érdekére káros működése abbahagyására rábírja, eredménytelen maradt. 85. §. Rendszeresíti a központi beszerzés lehető­ségét azzal, hogy ilyen esetben a K. Sz. miniszter­­tanácsi módosításokkal módosítandó. * A Közszállítási Szabályzat itt röviden rajzolt ter­vezetének érdektestü­letközi megvitatásában egyesü­letünk is részt vett. ©O0000O0OOO0OOO0O0O0OO0OOOOOOOO0O00Q fl kereskedelmi minisztérium új ügybeosztása A kereskedelemügyi minisztériumban új ü­gybe­­osztást és szakosztályi átszervezést hajtott végre Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter. A minisz­ter helyettese Tormay Géza államtitkár, aki gondos­kodik az ügyintézés gyorsaságának fokozásáról, va­lamint, azok racionális egyszerűsítéséről. A minisztérium ügyköre a jövőben négy­­cso­portra tagozódik: közlekedés, ipari termelés, ipari és kereskedelmi jogalkotás, igazgatás és szakoktatás. A közlekedési csoport szakosztályainak felül­vizsgálatát dálnoki Kováts Gyula államtitkári cím­mel felruházott miniszteri osztályfőnök látja el. Ide­tartoznak a közlekedéspolitikai, a vasúti, a gépjármű -, a hajózási, az útügyi, a légügyi és az idegenforgalmi ügyek A kereskedelmi csoport Pétery Ödön miniszteri osztályfőnök felülvizsgálata alatt a bel- és külkeres­kedelmi szakosztályokat foglalja magába. Az iparfejlesztési, az energia-gazdálkodási, a villamossági és ipari munkásügyek Tőry Gergely helyettes államtitkár felülvizsgálata alá tartoznak és itt intézik a kisipari és háziipari ügyeket is. A magasépítési és a városrendezési ügyek inté­zése Toperczer Ákos helyettes államtitkár felügye­lete alá jutott. A negyedik csoportban, az ipari és kereskedelmi jogalkotás, valamint a szakoktatás ügye tartozik, amelyhez csatlakozik a törvényelőkészítés ügyköre, Halló Aurél miniszteri tanácsos irányítása alatt. A közszállítási, ipari, közigazgatási és a bányá­szati ügyek intézésére Samassa Aurél helyettes ál­lamtitkárt kapott megbízást. tíj vezető került az útügyi műszaki osztály élére, Benke István miniszteri tanácsos személyében, míg a belkereskedelmi osztály vezetését Pétery Ödön miniszteri osztályfőnök vette át. Az energiagazdálko­dási és villamosítási osztály vezetője Fejér Gyula miniszteri tanácsos. a felsőipariskola reformja Érdekes tanári vélemények e fontos kérdésről Esztendők óta ismét középpontjában áll egye­sületi tevékenységünknek a fiatal technikusgenerá­ció jövőjéről való gondoskodás problémája és mint a szomorú jövőt ma erősen befolyásoló körülmény­ről, sok szó esik szakbizottságainkban és kartársaink körében a felsőipariskola programjáról. A korszerű és a technikai haladás tempójának megfelelő és el­engedhetetlen fejlesztés és átszervezés kérdésével már számtalanszor foglalkoztunk ankéteken, felter­jesztésekben és cikkekben, de ezeknek a kiáltások­ban a hivatalos berkekben eddig, sajnos, alig akadt visszhangjuk. Az első figyelemreméltó nyilatkozato­kat most a felsőipariskolai tanárok teszik annak a cikksorozatnak a keretében, amelyet­­,,A Magyar Iparoktatás Tanárainak Közlönye“, — mint a m. kir. kereskedelemügyi miniszter fennhatósága alá tartozó állami iparoktatási intézetek tanárai országos egye­sületének lapja — erről a kérdésről indított. Dr. Ke­resztes T­ibor tanár „Elgondolások oktatásügyünk re­formjáról“ címmel a lap m. é. július—decemberi szá­mában megjelent cikkét az alábbiakban szó szerint közöljük : Ha el is fogadjuk alaptételnek, hogy az ipari szakoktatás nem öncélú kultúra közlés, hanem esz­köz bizonyos gazdasági célok elérésére, mégis ter­mészetes követelmény, hogy az általános közműve­lődési tantárgyaknak akkora szerep jusson az idetar­tozó intézmények tantervében, amekkora a nemzeti nevelés, az általános műveltség és a szaktárgyak megértése szempontjából elengedhetetlen. Míg a ma­gasabb nemzetgazdasági célkitűzés az ipar igényei­nek megfelelő egyedek kiképzése, addig a privát szempont olyan életpályák nyújtását képviseli, me­lyek nemcsak megélhetést biztosítanak, hanem a szo­ciális és gazdasági feltörekvést is lehetővé teszik. Hangsúlyozom az életpályák nyújtását, mert hisz minden kézműves vagy intellektuell pályán működő teljesen tisztában van az ő egyéni munkakörével és ennek folyományaként — bizonyos fokig — társa­dalmi helyzetével is. Nem helyeselhető tehát, hogy valaki életpályát választva, komoly tanulmányok el­végzése után, ne nyerjen el egy megfelelő címet, ha­nem önhibáján kívül szaporítsa a foglalkozásnélkü­liek bizonytalan tömegét, továbbá, hogy ne hono­rálja az állam a legalább is középfokúnak deklarál­ható műveltség elnyerését, mint az a humanista reál­iskolai vagy kereskedelmi stúdiumok befejezése után magától értetődően bekövetkezik az érettségire bo­csátás formájában. A fentiek után természetesnek látszik, hogy az­ ipari szakképzés minden egyes fokozata — műegye­tem — felsőipariskola — szakiskola — tanonciskola — számára az élet fejlődése vagy az államhatalom bizonyos fokig­ körülhatárolja — normális gazdasági viszonyok szem előtt tartva — a munkakört. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy ilyen megállapításokra szükség van, m­rt nemcsak a túlzott egyéni ambíció , Halind­v a legidrál­abb légrés­­■wSNIiriA elzáró. — Csak eredeti Windfix-et fogad­jon el. TóTH KORNÉL Budapest, V. Zrinyi­ u. 1. (Gresham p.) Tel.: 82-5­63.

Next