Műszaki Lap, 1935 (34. évfolyam)

1935-05-01

1935. MÁJUS S6j BUDAPEST, 34. ÉVE. MŰSZAKI LAP Közgazdasági és szakköziöny a gép-, vas-, fém-, textil-, fa-, vegyészeti és elektromosipar és a műszaki kereskedelem köréből AZ ORSZÁGOS MŰSZAKI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili. Szentkirályi u. 6. ♦ Tel. 30-2-08. ♦ M. kir. posfatakarékp. csekkszámla 22.692 Tartó lo m : A kinematika jelentőségéről. — A hidrogénionkoncentrációról. — A magyDr textilipar. Hírek. — Az Országos Műszaki Egyesület közleményei. a kinematika jelentőségéről IRTA: Dr. THIERING OSZKÁR Idestova hatvan esztendeje, hogy Reuleaux, a charlottenburgi műegyetem tanára, új gépészeti tu­dománynak, a kinematikának vetette meg alapjait. Németország műszaki koréi eleinte nagy lelkesedéssel fogadták az új tant és igyekeztek azt a mérnökök tudományos kiképzésébe beilleszteni). Később kissé elhidcgűltek iránta, mert kevés gyakorlati jelentő­séget tulajdonítottak az olyan tudománynak, mely — látszólag — főkép a technika ismeretelméletét gya­rapította és a technika filozófiai összefüggéseit ku­tatta, de nem mozdította elő közvetlenül a gyakorlati élettel és kereseti lehetőségekkel szorosabban össze­függő ismereteket. Ez az elutasító álláspont, melyet a német műszaki világ a kinematikával szemben még nem régen el­foglalt, újabban erősen megváltozott, mióta a Reichs» kuratórium für Wirtschaftlichkeit, Németországnak ezidőszerint legmagasabb gazdaság-technikai fóruma, felismerte, épen a gyakorlati feladatok megvalósítása körül a kinematika alapvető fontosságát. A kinema­tikának azóta valóságos újjáéledését észlelhetjük az irodalomban és számos kutató máris értékes ered­ményekkel gyarapította ez,irányú ismereteinket. A Reichskuratorium pedig külön lapok kiadásával és kiállítások rendezésével igyekezett a kinematika el­méleti megállapításait a gyakorlat számára hozzá­férhetőbbekké tenni. Ezért úgy vélem, nem végzek fölösleges munkát, lm néhány szóval megmagyarázom a kinematika lé­nyegét és ezzel kapcsolatban reámutatok gyakorlati alkalmazásának számos lehetőségeire, annyival in­kább, mert hazánkban eddig nem foglalkoztak vele behatóbban és kevesen ismerik annak a technikai tu­dományok terén őt megillető jelentőségét. Sokan a kinematikát összetévesztik a geometriá­ban és a mechanikában szereplő hasonnevű tantárgy- gyal. De míg az utóbbi, melyet helyesebben foronó- miának kellene nevezni, a pontok és pontrendszerek tiszta mozgási feladataival foglalkozik, addig a gé­pészetben szereplő kinematika vagy kényszermozgás­tan (Getriebelehre) azokat az eszközöket és eljárá­sokat teszi vizsgálat tárgyává, melyek meghatározott mozgásokat tesznek lehetővé. Egyetlen egyszerű példa közelebbről fogja ezt a különbséget megvilágítani. Ha két körnek egymáson való gördíilését nézzük, akkor a foronómia az egyes pontok leírta pályákat, a pontok sebességét és gyor­sulását vizsgálja, inig a kinematika azokat a mecha­nizmusokat kutatja, melyekkel az efajta mozgások megvalósíthatók, többek között a súrlódási- és fogas­kerekeket, a fogprofilok alakjait és sajátságait stb. A kinematika tehát eminenter gépészeti tudomány és méltó kiegészítője a gépszerkezettannak és a le­író géptannak, melyek a gépekkel más-más szempon­tok szerint foglalkoznak. Míg t. i. a gépszerkezettan a gépelemek alakításá­val és olyatén méretezésével foglalkozik, mely azok­nak a legkedvezőbb anyagkihasználási, súrlódási és kopási feltételek mellett a fellépő erőkkel szemben a legkedvezőbb ellenállást biztosítja, míg továbbá az általános géptan a gépeket általánosságban leírja és csoportosítja, a speciális géptan viszont egyes gép­csoportokat kiragadva az azokban foglalt gépeket a rájuk ható természeti erőkkel egyetemben részlete­sen vizsgálja, addig a kinematika a gépeknél előfor­duló kényszermozgásokra fordítja figyelmét és meg­állapítja ama szerveket, melyekkel e mozgások a leg­simábban vihetők keresztül. A kinematika eszerint közbeneső helyet foglal el a gépelemek tana és a teljes gépek leírása között és megkönnyíti a gépek komplikált szerkezetének és mozgásának helyes megismerését. Ha analógiával élve a gépeket élő lényekhez ha­sonlíthatnék, akkor a gépszerkezettanban szereplő ép­elemek a sejteknek és szöveteknek, a kinematikában szereplő mechanizmusok ellenben az élő lények szer­veinek jobban mondva azok csontrendszerének felel­nek meg. A kinematika felépítéséhez az alapot két testnek egymáshoz való kölcsönös elmozdulása alkotja, mely italánosságban két torzfelületnek egymáson való csúszó legördiilésre vezethető vissza. (1. ábra). Erre a mozgásra példát nyújt a csavar és hyperboloid ke­rekek mozgása, melyeknek tengelyei egymást ke­resztezik. Bár ez a legáltalánosabb mozgás a gyakor­latban ezidőszerint csekélyebb fontosságú, de azért most is szerepet játszik némely technológiai folya­matban, mint pl. a csőhengerelésben. Mivel azonban nem könnyű feladat, a gördülés mellett a csúszást, illetve a tovább haladó mozgást fentartani és a legtöbb esetben nem is szükséges ily komplikált mozgás előidézése,, azért a legtöbb me­chanizmus egyszerűbb mozgásokon alapul és többnyi­re két hengernek, illetve kúpfelületnek egymáson való gördülésére vezethető vissza. Ez annyit jelent, hogy a legtöbb mechanizmus a mechanikából ismert

Next

/
Thumbnails
Contents