Műszaki Lap, 1936 (35. évfolyam)
1936-02-01
2 Műszaki lap i golyós csapágyak HESZ ÉS TÁRSA Budapest, Vill. Práter-u 19. Telefon : 317-15 és 351-55 TERVEZÉS ÉS KIVITELEZÉS SZÉTVÁLASZTÁSA Már több ízben hírt adtunk arról a mozgalomról, amelyet az építész testületek egy része a tervezési és kivitelezés intézményesszétválasztására indított. Most a Magyar Építőművészek Szövetsége kezdett újabb akciót atervezőépítészek helyzetének megjavítására. A szövetség ösiszülése elfogadta az e tárgyban az iparügyi minisztériumhoz intézemdő memorandum szövegét, amelyben az éles szétválasztás mellett foglalt állást és a szétválasztást mint a helyzet szanálásának a kiinduló pontját jelölte meg KÉSZÜL AZ ÚJ SZABADALMI TÖRVÉNY. Az új és a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodó szabadalmi törvény hiányát régen érzik már az érdekeltek. Most a kérdés, úgy látszik a megvalósulás stádiumába jut, mert az iparügyi miniszter utasításával az új szabadalmi törvénytervezetet rövidesen végleges formába ömtik és megküldik az érdekképviseleteknek hozzászólás végett. A 4- f1 fővárosi státusrendezés és a technikusok KARTÁRSAINK ÚJABB MEMORANDUMBAN KÉRTÉK A MÉLTÁNYOS RENDEZÉST A fővárosnál alkalmazott, felsőipariskolát végzett technikusok az ifjúsági technikusszervezetekkel együtt emlékiratot készítettek, amelyben összefoglalták az új státusrendezésselkapcsolatos kívánságaikat. A memorandumot az Országos Műszaki Egyesület is magáévá tette és azt a közelmúltban közös küldöttség útján eljuttatták a főváros vezetőihez. Az emlékiratot megküldték a fővárosi bizottság tagjainak is, kérve, hogy a státusrendelet-tervezet megvitatásánál védjék meg a technikusok eme értékes csoportjának érdekeit. Az emlékirat kivonatát az alábbiakban közöljük: A felsőipariskolák hazánkban ötven éves múltra tekintenek vissza és ez idő alatt sikeresen oldották meg feladatukat, hogy olyan elméleti és gyakorlati képzettségű műszaki tisztviselőket állítsanak az ipari élet szolgálatába, akik a fejlődő magyar ipar érdekeit szolgálták a múltban, ezt teszik ma, valamint a jövőben is. öt évtizede dolgoznak a felsőipariskolát végzettek az ipari élet széles skáláján elhelyezkedve, igen sokszor fokozottan nagy elméleti és gyakorlati tudást megkövetelő pozíciókban. Hazánkban három közöttük egy építő felsőipariskola van, amelyek az új generáció kiképzését végzik és az utánpótlást biztosítják. Fennállásuk ideje alatt sok kiválóan képzett szakember került ki sorainkból, akiknek oroszlánrészük van abban, hogy a magyar ipar a mai színvonalára fejlődött. A felsőfokú oktatás területén a felsőipariskoláknak a gimnáziumokkal ésreáliskolákkal szemben nagy előnye, hogy míg az utóbbiak csak általános alapot adnak egy későbbi szakirányú kiképzéshez, a felsőipariskolák a IV. középiskola és gyakorlati idő eltöltése után három éven keresztül a közvetlen gyakorlati élet számára képzik ki az ifjúságot hat szakosztályban (gépészeti, fém- vasipari, vegyészeti és faipari, építő, elektromos felsőtagozat), befejezett szakirányú kiképzést adva és így lehetővé teszik, hogy a végzett az ipari, vagy ezzel kapcsolatos életpályák bármelyikén azonnal használható é® hasznosítható munkaerő legyen. Mi felsőipariskolások nyolc évig és ebből három éven át napi nyolc órai oktatás keretében tanultunk azért, hogy magunkat a társadalom és a gazdasági élet számára kellően kiképezzük s úgy hisszük, teljesen jogos, ha ezen képzettségünknek megfelelő állásban és társadalmi pozícióban akarjuk teljesíteni hivatásunkat és szolgálni az egyetemes magyar érdekeket. Fentiek következménye az, hogy a főváros alkalmazásában álló felsőipariskolát végzett tisztviselők is elsőrangú és általánosan megbecsült munkaerőknek bizonyultak s többen magas vezető poziciókban teljesítik hivatásukat napjainkban is. Ugyancsak a fenti tényeket ismeri el és rögzíti a BESZKRT 1924, illetve 1925. évben alkotott 89.675—1924-VI. és 85.451—1925-V. számú, a magyar kir. Kereskedelemügyi Miniszter Úr által jóváhagyott státusrrendelete, amely a felsőipariskolát végzetteket a középiskolát és egyetemet végzettek közé, rangbana középiskolások fölé sorozza be. Ezt ismeri el a mérnöki kamara is akkor, amikor közülünk sokakat (380, ill. ca. 9 százalékot) felvett tagjai közé, értékelve a felsőipari iskolát végzettek kiválóságát. Amidőn azt kérjük, hogy az igazság és jog szellemének megfelelően az új státusrendelet megalkotásánál a fentiek legyenek irányadók a karunkkal kapcsolatos kérdések elbírálásánál, kérjük azt is, hogy a felsőipariskolás- képesítésű tisztviselők számaránya változatlanul legyen tartva a jövőben is. A magasabb nemzeti érdekek szempontjából fontosnak tartjuk és kérjük, hogy a státus ne jelentsen áthatolhatatlan korlátot azok számára, akik kiváló és értékes munkájukkal érdemesnek bizonyulnak arra, hogy magasabb pozíciókban szolgálják a nemzet egyetemes célkitűzéseit. A világháborúban karunk számtalan tagja küzdött a hazáért, mint műszaki és csapattiszt, akik katonák voltunk, tiszti állományú tagjai vagyunk a nemzeti hadseregnek, ezért tehát számunkra egy igazságtalan és méltánytalan státusbeli leminősítés társadalmillag is kiszámíthatatlankövetkezményekkel járna és elkeseredett hangulatba ejtené a magyar középosztálybeli társadalom egyik kiterjedt és értékes rétegét akkor, amikor minden magyar munkájára felengedietk ételénél nagy szükég van. Nem mulaszthatjuk el hangsúlyozni az előbbiekkel kapcsolatban azt sem, hogy egy esetleges karunkra nézve hátrányos és méltánytalan státusrendelet megalkotása milyen beláthatatlan következményekkel járna a magánalkalmazásban lévő felsőipariskolás végzettségű tisztviselőkre is. 0000000000000000O0000000000OO000OO00