Műszaki Lap, 1936 (35. évfolyam)

1936-02-01

2 Műszaki lap­ ­i golyós csapágyak HESZ ÉS TÁRSA Budapest, Vill. Práter-u 19. Telefon : 317-15 és 351-55 TERVEZÉS ÉS KIVITELEZÉS SZÉTVÁLASZTÁSA Már több ízben hírt adtunk arról a mozgalomról, amelyet az ép­ítész test­ül­­­et­ek egy része a tervezési és kivitelezés intézményes­­szétválasztására indított. Most a Magyar Építőművészek Szövetsége kezdett újabb akciót a­­tervezőépítészek helyzetének meg­javítására. A szövetség ösiszü­lése elfogadta az e tárgyban az iparügyi minisztériumhoz intézemdő me­morandum szövegét, amelyben az éles szétválasztás mellett foglalt állá­st és a szétválasztást mint a hely­zet szanálásának a kiinduló pontját jelölte meg KÉSZÜL AZ ÚJ SZABADALMI TÖRVÉNY. Az új és a megváltozott viszonyokhoz alkalmazko­dó szabadalmi törvény hiányát régen érzik már az érdekeltek. Most a kérdés, úgy látszik a megvalósulás stádiumába jut, mert az iparügyi miniszter utasítá­­sával az új szabadalmi törvénytervezetet rövidesen végleges formába ömtik és megküldik az érdekképvi­seleteknek hozzászólás végett. A 4- f1 fővárosi státusrendezés és a technikusok KARTÁRSAINK ÚJABB MEMORANDUMBAN KÉRTÉK A MÉLTÁNYOS RENDEZÉST A fővárosnál alkalmazott, felsőiparisko­lát végzett technikusok az ifjúsági technikus­­szervezetekkel együtt emlékiratot készítet­tek, amelyben összefoglalták az új státusren­­dezéssel­­kapcsolatos kívánságaikat. A me­morandumot az Országos Műszaki Egyesü­let is magáévá tette és azt a közelmúltban közös küldöttség útján eljuttatták a főváros vezetőihez. Az emlékiratot megküldték a fő­városi bizottság tagjainak is, kérve, hogy a státusrendelet-tervezet megvitatásánál védjék meg a technikusok eme értékes csoportjának érdekeit. Az emlékirat kivonatát az alábbi­akban közöljük: A felsőipariskolák hazánkban ötven éves múltra tekintenek vissza és ez idő alatt sikeresen oldották meg feladatukat, hogy olyan elméleti és gyakorlati képzettségű műszaki tisztviselőket állítsanak az ipari élet szolgálatába, akik a fejlődő magyar ipar érde­keit szolgálták a múltban, ezt teszik ma, valamint a jövőben is. öt évtizede dolgoznak a felsőipariskolát végzettek az ipari élet széles skáláján elhelyezkedve, igen sokszor fokozottan nagy elméleti és gyakorlati tudást megkövetelő pozíciókban. Hazánkban három közöttü­k egy építő felsőipariskola van, amelyek az új generáció kiképzését végzik és az utánpótlást biztosítják. Fennállásuk id­eje alatt sok kiválóan képzett szakember került ki sorainkból, akiknek oroszlánrészük van abban, hogy a magyar ipar a mai színvonalára fejlődött. A felsőfokú oktatás területén a felsőipariskolák­­nak a gimnáziumokkal és­­reáliskolákkal szemben nagy előnye, hogy míg az utóbbiak csak általános alapot adnak egy későbbi szakirányú kiképzéshez, a felsőipariskolák a IV. középiskola és gyakorlati idő eltöltése után három éven keresztül a közvetlen gyakorlati élet számára képzik ki az ifjúságot hat szakosztályban (gépészeti, fém- vasipari, vegyészeti és faipari, építő, elektromos felsőtagozat), befejezett szakirányú kiképzést adva és így lehetővé teszik, hogy a végzett az ipari, vagy ezzel kapcsolatos életpályák bármelyikén azonnal használható é® hasz­­­nosítható munkaerő legyen. Mi felsőipariskolások nyolc évig és ebből három éven á­t napi nyolc órai oktatás keretében tanultunk azért, hogy magunkat a társadalom és a gazdasági élet számára kellően kiképezzük s úgy hisszük, teljesen jogos, ha ezen képzettségünknek megfelelő állásban és társadalmi pozícióban akarjuk teljesí­teni hivatásunkat és szolgálni az egyetemes magyar érdekeket. Fentiek következménye az, hogy a főváros al­kalmazásában álló felsőipariskolát végzett tisztvise­lők is elsőrangú és általánosan megbecsült munka­erőknek bizonyultak s többen magas vezető poziciók­­ban teljesítik hivatásukat napjainkban is. Ugyan­csak a fenti tényeket ismeri el és rögzíti a BESZKRT 1924, illetve 1925. évben alkotott 89.675—1924-VI. és 85.451—1925-V. számú, a magyar kir. Kereskedelem­ügyi Miniszter Úr által jóváhagyott státusrrendelete, amely a felsőipariskolát végzetteket a középiskolát és egyetemet végzettek közé, rangban­­a középisko­lások fölé sorozza be. Ez­t ismeri el a mérnöki ka­mara is akkor, amikor közülünk sokakat (380, ill. ca. 9 százalékot) felvett tagjai közé, értékelve a felsőipari iskolát végzettek kiválóságát. Amidőn az­t kérjük, hogy az igazság és jog szellemének megfelelően az új státusrendelet meg­alkotásánál a fentiek legyenek irányadók a karunk­kal kapcsolatos kérdések elbírálásánál, kérjük azt is, hogy a felsőipariskolás- képesítésű tisztviselők számaránya változatlanul legyen tartva a jövőben is. A magasabb nemzeti érdekek szempontjából fon­tosnak tartjuk és kérjük, hogy a státus ne jelentsen áthatolhatatlan korlátot azok számára, akik kiváló és értékes munkájukkal érdemesnek bizonyulnak arra, hogy magasabb pozíciókban szolgálják a nem­zet egyetemes célkitűzéseit. A világháborúban karunk számtalan tagja küz­dött a hazáért, mint műszaki és csapattiszt, akik katonák voltunk, tiszti állományú tagjai vagyunk a nemzeti hadseregnek, ezért tehát számunkra egy igazságtalan és méltánytalan státusbeli leminősítés társadalmil­lag is­ kiszámíthatatlan­­következmények­kel járna és elkeseredett hangulatba ejtené a ma­gyar középosztálybeli társadalom egyik kiterjedt és értékes rétegét akkor,­ amikor minden magyar munkájára felenge­dietk ételén­él nagy szü­kég van. Nem mulaszthatjuk el hangsúlyozni az előbbiekkel kapcsolatban azt sem, hogy egy esetleges karunkra nézve hátrányos és méltánytalan státusrendelet megalkotása milyen beláthatatlan következmények­kel járna a magánalkalmazásban lévő felsőiparis­kolás végzettségű tisztviselőkre is. 0000000000000000O0000000000OO000OO00

Next