Műszaki Lap, 1937 (36. évfolyam)

1937-08-01

Budapest, XXXVI. évf. Jyovt' 1937. Augusztus MŰSZAKC4AP Közgazdasági és szakközlöny a gép-, vas , fém-, textil-, fa-, vegyészeti és elektromosipar és a műszaki kereskedelem köréből AZ ORSZÁGOS MŰSZAKI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztfiség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Szentkirályéi! 6. Tel.: 130-208. M- kir postatnkarékp. csekkszámla: 57 042 T ÁRTALOM: Eddig türelemmel vártunk. — A logarithmusos és at archimedesi spirális alkalmazása hálraesztergált — profiltartó — maróknál. — Sorakozó! — Kívánságaink. — Egyesület. ____ Hírek. Eddig türelemmel vártunk Egy esztendeje világosan 'elmondtuk, hogy nekünk nincsenek különös kívánsága­ink s önállóan nagyratörő céljaink. Őszin­tén beszéltünk a szándékainkról; bogy nem kívánjuk el senki javait, de keményen rá­csapunk arra a kézre, amely a mi szerényre kanyarított kenyerünk felé nyúl. Nem lehetett félreérteni vagy félrema­gyarázni az eddigi nyilatkozataink lényegét és mozgalmaink célját: ebben a sorsverte Hazában, értelmiségi és kétkezes munkás­nak, a diplomásnak, az érettségizettnek, vagy az iskolapadok koptatása nélkül, ve­rejtékezve, az életben megérettnek, egyszó- ^ val mindenkinek, minden mellékgondolat nélkül össze kell egymással fogóznia. És, ha tiszta lélekkel igazán várjuk a Magyar Fel­támadást, akkor együtt kell munkálkod­nunk és becsületesen kell szétosztanunk egymás között a megmaradt munkát és ke­nyeret. Odahívtunk egy esztendeje a zsongó Yigadó-i terembe mindenkit, akinek valami köze lehet hozzánk. A minisztériumokat, a kamarákat, a gyárak' és az alkalmazottak érdekképviseleteit. A barátainkat és azokat is, akik még mindig egészen úgy tesznek, mintha ellenségeink volnának. Azért hivin’ az „illetékesek“-et, hogy ne csak a felter­jesztésekből, átiratokból, vagy a vezetőink elbeszéléseiből, hanem szemtől-szembe, ma- ^guk lássák a sebeinket és hallják a fogytán levő türelem hangját. Eljöttek és meghallgatták az előadókat és az izgalomnak bánmlatos fegyelmezett­séggel lefojtott moraját. Azt hittük, hogy mindenki megértette, amit hallott. És igye­keztünk elhitetni ezt a védelmi harcvona­lunkon imponáló egységgel felsorakozott katársainkkal is. Ebben a lapban, néhány oldallal hátrább idézzük a Vigadó-i határozatot és feljegyez­zük minden ponthoz az egy esztendős fejle­ményeket. Azt látjuk ebből, hogy semmi sem történt a helyzetünk javítására. Ellen­kezőleg, újabb támadásokat várhatunk. Az iparügyi minisztériumba benyújtott '*• emlékiratainkra nem történtek meg azok az intézkedések, amelyek logikusan követelhe­tek és jogosan várhatók voltak. Az intézke­déseket szorgalmazó kihallgatásokon sem tapasztaltunk olyan megértést, mint aminőt az iparügyek miniszterétől feltétlenül el­várhattunk volna. A Mérnöki Kamara pedig még mindig fészket ad annak a néhány túlzó és a való­ságos életet híréből sem ismerő fantasztá­nak, akik szinte betegesen ragaszkodnak ahhoz az elvakult programhoz, amellyel eddig is sok bajt okoztak. Még mindig nincsen intézkedés a ka­marai jelentkezések határidejének meg­hosszabbításáról. Azt hiszik talán, hogy ezt a kérdést sikerült végleg elaltatniok? Nemrégiben a mérnökminiszter kívánsá­gára elkészítették javaslatukat a mérnöki rendtartási törvény módosításáról. Ezzel minden magyar mérnököt be akarnak kény­szeríteni a kamarába. S amikor a tisztábban látó mérnökök természetesen idegenkedtek a kamarai patronizálástól, a hűvösségük megolvasztására hamarosan belőtték közé­jük a mérnöki nyugdíj-javaslatot. Ehhez is az iparügyi minisztérium adta a nyomaté- kot jelentő hivatalos galvanizálást, mert nemcsak rendeletet adott ki egy újabb mérnök-összeirásra, (ez rövid idő alatt már a harmadik!), hanem mindjárt az összeíró nyomtatványokat is elkészítette és ajánlva, jobb ügyhöz érdemes gyorsasággal elküldte minden mérnök címére. Kár, hogy a szorgos statisztikai munka oly részvétlen­séggel halad el az iparban foglalkozó egyéb kategóriák szociális viszonyai mellett. És kár például az is, hogy csak a mérnökök nyugdíja nyugtalanítja az iparügyek mi­niszterét. Pedig van még néhány ipari ka­tegória. amelyekhez tartozók talán még rosszabbul keresnek, mint a mérnökök és így még nehezebben gondoskodhatnak ön­maguk a munkaképtelen, öreg napjaikról. A javaslatuk másik — bennünket legköz­vetlenebbül érintő — része a műszaki zug- irászatról szól. Ebben azután ismét egé­szen elvesztették a józan ítélőképességüket. Sok egyéb jelből is látjuk, hogy őszre újabb nagy rohamot készítenek elő. De az egyesztendő alatt mi is felkészültünk. Ed­dig türelemmel vártunk. Ma utoljára kiált­juk: értsük meg egymást!

Next

/
Thumbnails
Contents