Művezetők Lapja, 1904 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1904-01-10 / 1. szám

2 kényén őrzik, azokat kartársaikkal nem köztik. Kishitű az, ki azt gondolja, hogy azok közreadásával saját használható­ságát, nélkülözhetetlensége értékét csökkenti! Ezeket a tapasztalatokat, gyakorlati fogásokat kellene kartársainknak lapunk útján fokozottabb mértékben közre­adni és terjeszteni. Ezek oly közlemények, melyek más ipari szaklapokban nem foglaltatnak, mert munkatársaik nem az ipari munkának, a műhelynek kézzel is végrehajtani képes, gyakorlati emberei. Új eszmék, új gépek alakulnak, de előállításuk, kivite­lük, egy-egy fogástól eltekintve, a régi és bevált módok szerint történik. Ezeknek a közreadására kérjük fel ismétel­ten olvasóinkat, ezzel emeljük megkedvelt lapunkat a kere­settek közé. Azt pedig hiszszük, hogy lapunk emelése, tekin­télyesebb színvonalra való emelése minden egyes olvasónak érdekében áll. Reméljük, hogy e kérésünk nem marad eredmény nélkül s újból gyarapítja hasznos munkatársaink számát. Félre az ósdi begombolkozással, ezzel a haladást meg nem akaszt­juk, csak késleltetjük; mert, mint Madách mondja: «A kor­folyam, mely visz vagy elmerit, Úszója, nem vezére az egyén. Nem a kakas szavára kezd virradni, Hanem a kakas szól, mert hogy virrad !» MŰVEZETŐK LAPJA Számítások csavarmenetvágáshoz. Feltettem volt a kérdést, hogy kétmenetü angol hüvelyk beosztású vezérorsóval biró esztergapadnál, ha milliméteres emelkedésű csavarokat akarunk metszeni, melyik a sorozatban meglévő kerekekkel közelíthető meg legpontosabban az angol és a métermérték viszonyszáma, azon esetben, ha nincsen meg a sorozatban a 127-es fogaskerék s milyen a pontosság? Feltételeztem volt, hogy a sorozatban 20-tól 120-ig min­den ötödik kerék megvan, az angol félhüvelyket 12*7 milli­méternek jelöltem, illetve 12-699886 milliméternek s akkor lesz: 1:12-7 =0-07874016 1 : 12-699886 = 0-07874086 a külömbség lesz : 1 0-00000070 Az egyszerű­ áttételnél a lehetséges legkisebb áttételi viszony: 20: 120 = 4:24 = 0-166667 a következő 20 : 115 = 4 : 23 = 0-173913 az eltérés: 0-007246 A két lehető legnagyobb viszony pedig: 120:20 = 24:4 = 6 115:20 = 23:4 = 5­ 75 az eltérés : = 0:25 A kettős áttételnél a lehetséges legkisebb áttételi viszony: 20 :120 X 20 :115 = 2 : 69 = 0­ 0289856 a következő 20:115 X 20:110 = 8:253 = 0­0316206 az eltérés: = 0­ 0026350 A két lehető legnagyobb viszony pedig: 69:2= 34­5 253:8 = 31­ 625 az eltérés: = 2‘375 A hármas áttételnél a lehetséges legkisebb áttételi viszony: 20:120 X 20:115 X 20:110= 4: 759 = 0­ 00527008† 20: 115 X 20:110 X 20:105 = 32 :5313 = 0­00602298 az eltérés: = 0­ 00075290 A két lehető legnagyobb viszony pedig: 759: 4= 189­ 75 5313,32= 166-0325 az eltérés := 22 96875­ ­. szám. Ezen eltérések, illetve különbségek által meg van adva a pontosság határa, mely a gyakorlatban a rendes körülmények között elérhető, tehát lesz az alsó határ az egyszerű áttételnél: 0-0072 a kettősnél: 0-0026 a hármasnál: 0-00075 A felső határt azonban figyelmen kívül hagyhatom, mert ezt azon szempontból kell vizsgálat tárgyává tenni, vájjon nincsen-e több erőre szükség a support mozgatásához, mint a tárgy forgatásához; illetőleg ha az áttételi viszony nagyobb az egységnél, tehát gyorsító, kibirják-e az áttételi kerekek az erőt? nem kell-e közvetlenül az előtértől a vezérorsóba vezetni az erőt s csak a tárgy forgatását közvetve eszközölni a vezér­orsótól soros fogaskerekek segélyével ? A pontosság határának megállapítása után λ 1‡-vel fogom jelölni a pontos áttételi viszonyt s felveszek két megközelítő 5 S pontosságú törtet — és — úgy, hogy ezek értékei között lesz n\ n2­­f}, s legyen az első Arel nagyobb, a másik A2-vel kisebb a pontos áttételi viszonynál, akkor a következő vonatkozás lesz érvényes: 9 =5, A, $2 |­u n2 + h· 9 —S, — «, A, S2 -1- n2 h2 a számlálót és nevezőt nx A, és n2 _ S1 «2 h2 — «, n2 Aj h2 r­i n2 h2 ~ «, n2 A, hogyha az elő- és utótagok összegét képezem ezen­ban, lesz: __ S, n2 h2 -j- S2 nx hx r ri\ n2 h2 -j— n, n2 A, vagy a következő alakra hozva: Ezen képlet alkalmas a közelitő értékek felkeresésére s ha n2 h2 , a, A, -4-­­ * és -4-·y h­i h1 n2 A2 y jelölöm, akkor a szerint, a mint x vagy y lesz az egységnél nagyobb, a hozzá közel fekvő egész számértékeket fogom be­helyettesíteni, miáltal a használható közelitő értékeket kapom. Ezek előre bocsátása után ismét előveszem a már tárgyalt példát, hogy t. i. egy nyolc milliméter emelkedésű csavar metszendő, a kétmenetű angol vezérorsóval biró eszterga­padon, akkor lesz a szabály alkalmazásával az áttételi viszony a 80 :127-hez, miután azonban a 127-es kerék nincsen meg, ezen viszonynak, illetve törtnek két, a feltételnek megfelelő «közelitő törtet» kell kikeresnem. Ezen törtközelitő értéke meghatározta a lánctörtek segélyé­­a következő módon : 127:80 -­­ vel «1 A2-vel megszorozom, lesz: S2 /?, A, -f- n, n2 A, h2 arany­80:47= 1 47:33 = 1 33:14 = 2 14:5 = 2 5:4=1 4:1=4 a teljes lánctört lesz egy sorban írva: S2 ---- cp ? = e 'b'h ln, A, 1 1 n2 A2 /z2A2 zzi _ i. -f- n2 ■ «1 A, n' +n*»-h2 1 hy ' ‘ n2i “h4 az első 3, - *in + *ti + Hh + 4i + Ln 4, 5, 6, 7 tagja összevonva lesz: 2h, 5/8, 12/19, 17/27, S,./l27. . I_L + 4 |

Next