Művezetők Lapja, 1907 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1907-01-10 / 1. szám

2 MŰVEZETŐK LAPJA 1. szám. Büszkék lehetünk, hogy mi e nagy gazdasági és ipar­kulturális munkának részesei vagyunk. Dolgozni fogunk a legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint s boldogok leszünk, ha munkánkkal hasznára lehe­tünk nemzetünknek. A nagy feladatok és küzdelmek jegyében üdvözöljük ez uj esztendőben kartársainkat, meleg barátsággal s igaz kartársi szeretettel, a mely szeretetnek láncszeme erősödjék és edződjék meg még jobban a nagy munka próbatüzében, hogy annak erős láncszeme elszakithatatlanul fűzzön egybe minket most és mindig. * * * Az iparfejlesztés nagy munkájában s a már meglevő ipar konszolidálása körül fontos szerep jut a gyárak műve­zetőinek, kik hivatva vannak a minőségi munkakivitelt orga­nizálni s vezetni s kiknek helyes és célirányos munkabeosz­tása a gyárak rentabilitása és versenyképessége szempont­jából nagy szerepet játszik. Én a magam sok évi gyakorlati tapasztalataim révén ismerem azt a fontos missziót, melyet a művezetők ezen a téren teljesíteni hivatvák. Teendőik kifogástalan ellátására nemcsak gyakorlati szakképzettség, de mindenekfelett kifogás­talan egyéni qualifikáció és rátermettség is szükséges. Szak­tudás dolgában avagy erkölcsileg és erélyben fogyatékos egyének ezen pályára nem alkalmasak, mert ha ezen tulaj­donságok tekintetében nem emelkednek azok fölé, a kiket vezetniök kell: akkor nem lesznek képesek helytállani s a tömeg végiggázol rajtuk. De a művezetők ezenfelül apostolai kell, hogy legyenek a gyárak belbékéjének is s azért képviseljék egyrészt a munka­adó gyárak érdekeit a munkásokkal szemben, nem engedvén meg az előbbieknek indokolatlan túl követelésekkel való káro­sítását; mászrészt legyenek szószólói a munkások minden jogos igényeinek. Ezért a művezetők mindenekelőtt viseljék szivükön hazánk iparának érdekeit s legyenek tényezői ipari telepeink prosperitásának, hogy viszont iparunk fejlődése által a mun­kások ezreinek legyen itthon tisztességes kereset és megélhe­tés biztositható. Sikeres működésűkre az Isten áldását kérem! Vaskövi Förster Nándor. * * * A gyárüzemek életében nemcsak hogy fontos, de egy­általán nélkülözhetetlen szerepe van a művezetőnek. S ezen fontos szerepet nemcsak akkor tölti be igazán, ha a reábizott teendőket lelkiismeretesen és pontosan ellátja, hanem akkor, ha az ő gyakorlati tudásával, közvetlen tapasztalatainak érté­kes tőkéivel kiegészíti és tökéletesíti azt a kezeire bízott munkálatot, a melynek fogyatkozásait a theoretikus alapon járó tudás nem észlelhette. Mert a theoriának sok oly elfogadott alapelve van, a mely a gyakorlatban kiegészitésre szorul. S itt lép előtérbe a gyakorlat embere: a művezető, a ki tapasztalatainak ado­mányaival áthidalja azt a hézagot, a mit a körzőt vezető mérnök észre sem vesz, vagy a theoretikus alapon szá­mitó szerkesztő az iskolai elvek alkalmazásával — kizártnak tartott. A művezetők gazdag gyakorlati tapasztalatainak értékét mindég becsültem és tanácsaikat mindig kikértem. S a mikor ezt tettem, a problémák megoldásának sohasem voltak ne­hézségei, mert azokat már a művezető kikért véleménye alapján eleve elhárítottuk, vagy kikerültük. De mindezen gyakorlati ismereteken kívül egy műveze­tőnek fel kell fegyverkezve lenni-e az egyéni akaraterő, erély, józan ítélőképesség, igazságérzet és emberismeretnek oly mér­tékével, hogy az a tömeg kritikáját kiállja. Ezen erények összesége képezi azt az erkölcsi alapot, a melyen egy művezető szilárdan megállhat. Igyekezzék továbbra is az önök szépen szervezett szövet­sége, hogy az elismerést, közbecsülést és társadalmi tekin­télyt a társadalom és törvényhozás részéről oly teljes mér­tékben kivívja, mint a hogy azt az önök állása és egyéni­sége valójában megérdemli. Ezt kívánom önöknek szivem mélyéből az ujesztendő reggelén. Budapest, 1906 december 30. Britz János, a szövetség diszelnöke. Két magyar iparbarát halála. Az elmúlt esztendő utolsó napjainak szomorú eseményei közül két hírneves ember és lelkes iparbarát halálát kell fel­jegyeznünk. Nem tizünk személyi kultuszt, midőn azokról, kik hazai iparunk felvirágoztatásán nemcsak közreműködtek, hanem azt minden rendelkezésükre álló eszközök felhaszná­lásával természetesen a saját nézőpontjuk szerint - egy- egy lépéssel előbbre is vitték: megemlékezünk. Zichy Jenő gróf volt ezek egyike, ki maga előtt a nagy Széchenyi példáit látva s annak nyomdokaiba törekedve, tevékenykedett a hazai ipar fellendítése érdekében. Különös gondját képezte az ipari kiállítások rendezése, hogy ez utón munkára buzdítsa iparosainkat, gyárosainkat és megismer­tesse a közönséget ipari cikkeinkkel. Ő rendezte az első kecskeméti, szegedi, később a székesfehérvári és az 1885. évi első országos budapesti kiállításokat. Különösen az utóbbi kiállítás rendezése körül szerzett magának nagy érdemeket. Az «ipargróf» a hajnali óráktól a késő éjjelig mindég és mindenütt ott volt az épülő kiállítás területén. Mindent látni akart és mindenről tudott. Nemzetünk történetében is örök nevet szerzett magának azzal, hogy a Magyarok eredetét ős­hazájukban, Ázsiában kutatta. Óriási összegeket szánt ezen célból rendezett és személyesen vezetett két expedíció költ­ségeinek fedezésére. Lóháton járta be a Gobi sivatagot s történelmi és etnográfiái műkincsekkel terhelten tért vissza. Az Országos Iparegyesületnek elnöke, úgyszintén a magy. kir. Technológiai Muzeum felügyelőbizottságának elnöke volt. Ez utóbbi intézetnek lépcsőházában elhelyezett sikerült mellszobra révén is minden ott megfordult iparbarát és iparos megismerkedett Zichy Jenő gróf nevével. Hegedűs Sándor volt magy. kir. kereskedelemügyi miniszter a másik érdemes iparbarát, kinek haláláról be­számolunk. Hegedűs a Művezetők Országos Szövetségét is hálára kötelezte, melyet itt lerovunk. Ugyanis a szövetség kérelmére, szövetségünk által kijelölt öt tagtársunkat küldötte ki kormányköltségen az 1900. évi párisi kiállítás tanulmányo­zására, kik ezen lap és más szaklapok hasábjain is beszámol­tak az ott látottak és tanultakról. De ezeken kívül még 150 magyar iparosnak tette Hegedűs Sándor, az akkori kereske-

Next

/
Thumbnails
Contents