Művezetők Lapja, 1907 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1907-01-10 / 1. szám
2 MŰVEZETŐK LAPJA Büszkék lehetünk, hogy mi e nagy gazdasági és iparkulturális munkának részesei vagyunk. Dolgozni fogunk a legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint s boldogok leszünk, ha munkánkkal hasznára lehetünk nemzetünknek. A nagy feladatok és küzdelmek jegyében üdvözöljük ez uj esztendőben kartársainkat, meleg barátsággal s igaz kartársi szeretettel, a mely szeretetnek láncszeme erősödjék és edződjék meg még jobban a nagy munka próbatüzében, hogy annak erős láncszeme elszakithatatlanul fűzzön egybe minket most és mindig. * * * Az iparfejlesztés nagy munkájában s a már meglevő ipar konszolidálása körül fontos szerep jut a gyárak művezetőinek, kik hivatva vannak a minőségi munkakivitelt organizálni s vezetni s kiknek helyes és célirányos munkabeosztása a gyárak rentabilitása és versenyképessége szempontjából nagy szerepet játszik. Én a magam sok évi gyakorlati tapasztalataim révén ismerem azt a fontos missziót, melyet a művezetők ezen a téren teljesíteni hivatnak. Teendőik kifogástalan ellátására nemcsak gyakorlati szakképzettség, de mindenekfelett kifogástalan egyéni qualifikáció és rátermettség is szükséges. Szaktudás dolgában avagy erkölcsileg és erélyben fogyatékos egyének ezen pályára nem alkalmasak, mert ha ezen tulajdonságok tekintetében nem emelkednek azok fölé, akiket vezetniök kell, akkor nem lesznek képesek helytállani s a tömeg végiggázol rajtuk. De a művezetők ezenfelül apostolai kell, hogy legyenek a gyárak belbékéjének is s azért képviseljék egyrészt a munkaadó gyárak érdekeit a munkásokkal szemben, nem engedvén meg az előbbieknek indokolatlan túlkövetelésekkel való károsítását; másrészt legyenek szószólói a munkások minden jogos igényeinek. Ezért a művezetők mindenekelőtt viseljék szívükön hazánk iparának érdekeit s legyenek tényezői ipari telepeink prosperitásának, hogy viszont iparunk fejlődése által a munkások ezreinek legyen itthon tisztességes kereset és megélhetés biztosítható. Sikeres működésükre az Isten áldását kérem! Vaskövi Förster Nándor. * * * A gyárüzemek életében nemcsak hogy fontos, de egyáltalán nélkülözhetetlen szerepe van a művezetőnek. S ezen fontos szerepet nemcsak akkor tölti be igazán, ha a reábízott teendőket lelkiismeretesen és pontosan ellátja, hanem akkor, ha az ő gyakorlati tudásával, közvetlen tapasztalatainak értékes tőkéivel kiegészíti és tökéletesíti azt a kezeire bízott munkálatot, amelynek fogyatkozásait a theoretikus alapon járó tudás nem észlelhette. Mert a theoriának sok oly elfogadott alapelve van, amely a gyakorlatban kiegészítésre szorul. S itt lép előtérbe a gyakorlat embere, a művezető, aki tapasztalatainak adományaival áthidalja azt a hézagot, amit a körzőt vezető mérnök észre sem vesz, vagy a theoretikus alapon számító szerkesztő az iskolai elvek alkalmazásával kizártnak tartott. A művezetők gazdag gyakorlati tapasztalatainak értékét mindig becsültem és tanácsaikat mindig kikértem. S amikor ezt tettem, a problémák megoldásának sohasem voltak nehézségei, mert azokat már a művezető kikért véleménye alapján eleve elhárítottuk, vagy kikerültük. De mindezen gyakorlati ismereteken kívül egy művezetőnek fel kell fegyverkezve lennie az egyéni akaraterő, erély, józan ítélőképesség, igazságérzet és emberismeretnek oly mértékével, hogy az a tömeg kritikáját kiállja. Ezen erények összesége képezi azt az erkölcsi alapot, amelyen egy művezető szilárdan megállhat. Igyekezzék továbbra is az önök szépen szervezett szövetsége, hogy az elismerést, közbecsülést és társadalmi tekintélyt a társadalom és törvényhozás részéről oly teljes mértékben kivívja, mint ahogy azt az önök állása és egyénisége valójában megérdemli. Ezt kívánom önöknek szivem mélyéből az ujesztendő reggelén. Budapest, 1906 december 30. Britz János, a szövetség díszelnöke. Két magyar iparbarát halála. Az elmúlt esztendő utolsó napjainak szomorú eseményei közül két hírneves ember és lelkes iparbarát halálát kell feljegyeznünk. Nem űzünk személyi kultuszt, midőn azokról, kik hazai iparunk felvirágoztatásán nemcsak közreműködtek, hanem azt minden rendelkezésükre álló eszközök felhasználásával természetesen a saját nézőpontjuk szerint - egyegy lépéssel előbbre is vitték: megemlékezünk. Zichy Jenő gróf volt ezek egyike, ki maga előtt a nagy Széchenyi példáit látva s annak nyomdokaiba törekedve, tevékenykedett a hazai ipar fellendítése érdekében. Különös gondját képezte az ipari kiállítások rendezése, hogy ez után munkára buzdítsa iparosainkat, gyárosainkat és megismertesse a közönséget ipari cikkeinkkel. Ő rendezte az első kecskeméti, szegedi, később a székesfehérvári és az 1885. évi első országos budapesti kiállításokat. Különösen az utóbbi kiállítás rendezése körül szerzett magának nagy érdemeket. Az «ipargróf» a hajnali óráktól a késő éjjelig mindig és mindenütt ott volt az épülő kiállítás területén. Mindent látni akart és mindenről tudott. Nemzetünk történetében is örök nevet szerzett magának azzal, hogy a Magyarok eredetét őshazájukban, Ázsiában kutatta. Óriási összegeket szánt ezen célból rendezett és személyesen vezetett két expedíció költségeinek fedezésére. Lóháton járta be a Gobi sivatagot s történelmi és etnográfiai műkincsekkel terhelten tért vissza. Az Országos Iparegyesületnek elnöke, úgyszintén a magy. kir. Technológiai Múzeum felügyelőbizottságának elnöke volt. Ez utóbbi intézetnek lépcsőházában elhelyezett sikerült mellszobra révén is minden ott megfordult iparbarát és iparos megismerkedett Zichy Jenő gróf nevével. Hegedűs Sándor volt magy. kir. kereskedelemügyi miniszter a másik érdemes iparbarát, kinek haláláról beszámolunk. Hegedűs a Művezetők Országos Szövetségét is hálára kötelezte, melyet itt lerovunk. Ugyanis a szövetség kérelmére, szövetségünk által kijelölt öt tagtársunkat küldötte ki kormányköltségen az 1900. évi párisi kiállítás tanulmányozására, kik ezen lap és más szaklapok hasábjain is beszámoltak az ott látottak és tanultakról. De ezeken kívül még 150 magyar iparosnak tette Hegedűs Sándor, az akkori kereske- 1. szám.