Művezetők Lapja, 1909 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1909-01-10 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 5.— korona, félévre 2 kor. 50 fill. Tagoknak egész évre 3 korona 60 fillér Egyes szám ára 20 fillér. Megjelenik minden hő 10. és 25 év. Szövetségünk képe a jövőben. I-ső közlemény: A tagok szaporításáról! Vidám poharazás közben, egy befejezett gyűlés után arról volt szó a kortársak között, ki mit szeretne életében megérni. Lelkes, derék és fáradhatlan tagjai mindnyájan szövetségünknek és így természetesen csakis e szövetségnek ügyei kerülhettek szóba. Erről tárgyalnak ők mindig, mint az apostolok annak idején a hitvallásról. Az egyik a szövetség saját házát szerette volna látni. Ez már meg van és szegény barátunk nem láthatta meg, mert még a ház megszerzése előtt meghalt. A másik azt szeretné megélni, hogy a szövetségnek egy millió korona vagyona legyen. Szerény kívánság ez most már, hiszen a félmilliót meghaladtuk, hogy az igazságnak is eleget tegyünk: illető tagtársunk 72 éves, de olyan jó egészségű és munkabírású, hogy a 2-ik milliót is bizton meg fogja érni, sőt a 3-ikat is. Egyik, szerkesztőnkkel jó barátságban levő tagtársunk maliciából azt szeretné megérni, hogy lapunkban sajtóhiba ne legyen. (Tessék szedő úr, ez önnek szól. A szerk.) Ez lesz bizonyára a leghosszabb életű. Végre egyik azt szeretné megérni, hogy szövetségünk 10.000, szóval tízezer tagot számláljon. Ez utóbbi óhajba kapaszkodunk bele. 10.000 tag! Hát olyan elérhetetlen nagy messzeségbe volna ez a lehetőség ? Mi nem hisszük ezt. 3176 rendes tagot számlál jelenleg szövetségünk. Oly nehéz dolog volna ezt a számot háromszorossára emelni ? Nem. Mi, kik láttuk e szövetség fejlődését, a lehetetlenség ellenében mégegyszer egy erélyes nemmel felelünk. Nem apellálunk tagtársaink jóakaratára, de felrázzuk őket a tétlenségből baráti kézszorítással, szeretettel figyelmeztetjük őket a kartársaik, az embertársaik iránt tartozó kötelességükre. Kemény szavak ezek, de kemény tekintettel nézünk társaink szemébe is. Mondják meg ők maguk, lehetetlenség-e az, hogy szövetségünk tagszáma rövid idő, mondjuk öt év alatt 10.000-re emelkedjék ? Egészen bizonyosra vesszük, hogy ők, derék vidéki tagtársaink rázzák erre leginkább fejüket. Nézzünk csak szorgosan körül. Hány gyár, vállalat, ipartelep, bánya van még Magyarországon, honnan nincsenek sorainkban kartársaink. Szinte megdöbbentő az, hogy az azon környékekben lakó társaink nem gondolnak ezekre. Kettős, hármas csoportokban egy-egy kis kirándulás a közeli ipartelepekre és szövetségünket ismertetve busásan meghozná a nem remélt sikert —. Hát itt Budapesten ? Hány derék kartársunk hallott bár a szövetségről, de közelebbieket felőle nem tud, nincs aki őt saját érdekében biztassa, buzdítsa a belépésre —. A kerületi egyesületek közgyűlése előtt állunk. Nem volna talán fölösleges e sorainkat nagyobb számban,összegyűlt tagtársaink előtt felolvasni, őket munkára, agitálásra, tevékenységre serkenteni. Lássuk kedves tagtársak, ki mit tud tenni a szövetség érdekében. Nem hisszük azt, hogy elhamvadt és szikrája sem maradt volna a lángnak, melylyel Önök mindannyian e szövetséget jelenlegi tisztes és becsülést szerző helyére munkájukkal felemelték! Nem kap itt e szövetségben senki százalékot a szerzett tagok után, nincs is itt kllátás semmi haszonra; de van ennek ellenében kettő: a buzgóan fáradozó tagtárs iránti elismerés és az önmaga kisbírója: a lelkiismeret. Hányan vannak közöttünk olyanok, akik kereső pályájukon kifejtett tevékenységük, tudásuk és munkájuk után nem részesülnek a kellő megbecsülésben és jutalmazásban, de becsületes szívükben ott él a tudat, a saját lelkiismeret, hogy többet tett és tesz, mint a mennyi a kötelessége. Itt azonban még egyébbel is állunk szemben. Nemcsak magunkról, családjainkról való gondoskodás, — mely remélhetőleg mindég javulni fog — késztet a szövetség gyarapítására, megerősítésére, hanem késztet erre az, hogy iparosok vagyunk, az ipar, a magyar ipar szolgálatában állunk. Tiszteletet, becsülést kell szereznünk e névnek. Meg fog jönni, mert meg kell jönni annak az időnek nálunk is, hogy minden a mezőgazdaság és az ipart fogja szolgálni! Nem lesznek ezek, úgy mint ezelőtt volt megtűrt, mert szükséges, mostoha gyermekek! A helyzet képe kezd kialakulni és sejtjük körvonalait. A mezőgazdaság, bányászat és iparért lesz minden és a körül fog minden forogni. Nem délibáb képek ezek. Tekintsünk csak az ipartörvényjavaslatra. Homályhoz, lenézéshez, legjobb esetben az úri leereszkedést megszokott szemünkben valami fény csillan meg, látva a javaslatnak egyes, az iparosképzés, az iparosoktatás tervezeteit, a művezetőnek törvény szerinti megbecsülését! Ne gondolják tisztelt tagtársaink, hogy ezek csak mint az aláhulló alma estek az ölünkbe! Mi is fáradtunk, mi is küzdöttünk ezekért. Küzdöttünk nyugodtan, öntudattal, ügyünk igazságos voltában teljes meggyőződéssel. Még többet tehetünk, ha egy csoportban többen leszünk! Elő tehát azzal a 10.000 tagszámmal! Vagy talán már nincs több teendők ? Lapunk néhányszor foglalkozott már a textilipari művezetőkkel, kik külön szövetséget akarnak alkotni érdekeik elősegítésére. Mi ezt nem helyeselhettük. A művezetőknek egy szövetségben kell lenniök. Ezen felfogásunk helyességét támogatja alábbi, hozzánk küldött levél: „Mindenek előtt köszönetemet óhajtom nyilvánítani a „Művezetők Lapja“ szerkesztőségének, hogy velünk, textilipari művezetőkkel, illetve a minket közvetlen érintő XII. évfolyam. 1/szám. MŰVEZETŐK LAPJA A,,MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK EGYESÜLETI ÉS SZAKLAPJA. 1967 LAPTULAJDONOS : A Művezetők Országos Szövetsége. KIADÓ: A szövetség közjelölt, nevében: SIMONYI GYULA. Clearing- és cheque-forg. sz 6596. FELELŐS SZERKESZTŐ: PALIK FERENC. A Magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában arany éremmel kitüntetve a szaklapoknak 1907. évi kopenhágai nemzetközi kiállításán. A lap szellemi részére vonatkozó megkeresések a »Művezetők Lapja« szerkesztőségébe, hirdetések és egyebek a »Művezetők Lapja« kiadóhivatalába Budapest VII., Rákóczi-út 86. címzendők. Telefonszám 56—11.