Művezetők Lapja, 1913 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1913-01-10 / 1. szám

/ Budapest, 1913. — lUnyvttr— ltom lanuár 10. “'O^VI. évfolyam, 1. szám. J ---------------1 —-lUnyvtéi— MŰVEZETŐK LAPJA A „MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉINEK EGYESÜLETI ÉS SZAKLAPJA. A Magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában arany éremmel kitüntetve a szaklapoknak 1907. évi kopenhágai nemzetközi kiállításon. ELŐFIZETÉSI ÁRA: 1 LAPTULAJDONOS : | A lap szellemi részére vonatkozó megke.«»- i sések a> Művezetők Lapja» szerkesztőségébe, ! hirdetések és egyebek a »Művezetők Lapja« kiadóhivatalába Budspest Vili., Német-utes 32. eimzendők Egész évre 5. korona, félévre 2 kor. 50 fill í ; A Művezetők Országos Szőveteége. j ! FELELŐS SZERKESZTŐ: j PALIK FERENC. Tagoknak egész évre 3 korona 60 fillér KIADÓ: !--------Egyes szám ára 20 fillér.--------- < A szövetségközp. elölj, nevében: Megjelenik minden hő 10. és 25 én. SIMONYI GYULA. ( Telefon : József 24 68. A szövetségben minden csendes. így, az esztendő elején a jó ismerősök szives szóval köszöntik egymást, kölcsönösen elmondva jó kívánságai­kat, erőt, egészséget, boldog megelégedést, hosszú békes- séges életet hangoztatva. Mi is szokás szerint bekopogunk olvasóinkhoz, ebben az esztendőben ezzel az első számunk­kal és meleg barátsággal kívánunk nekik, a mi régi jó ismerőseinknek „Boldog uj esztendőt !“ Szeretettel hangzik el a mi jó kívánságunk ez alkalommal is, úgy mint minden­kor, mert hiszen változatlan szeretetből fakad állandóan az az érzet, melylyel lapunk olvasóinak érdekeiért szünet nélkül munkálkodunk, joggal remélhetjük tehát azt, hogy ez az érzés hasonló érzést fakaszt. Hogy ebben a remé­nyünkben, ebben a feltevésünkben nem csalódunk, erre tanúbizonyságul szolgál az a számos üdvözlet, melyeket e lap hűséges olvasói a szerkesztőhöz és szövetséghez intéztek. Hálás köszönet értük —. Kedves olvasóink, barátaink ! Önök jól tudják azt, hogy nem frázis az, a mit előbbi sorainkban elmondottunk, nem is érdek, nem is udvarolás az olvasónak talán azért, hogy a lap mentői több előfizetőt gyűjtsön egybe, ily mó­don segítve elő a kiadó, a szerkesztő érdekét. Ez a szeretet igaz szívből fakad azok iránt, akik telve kötelességérzettel, munkaszeretettel, ideális humánus érzésekkel oly nagyon — — - elhagyottak. Elhagyottak és — csendesek. Mit jelent ez a csend ? Mit jelent az iparnak azon alkalmazottainál, akik fáradhatlan kitartással, szorgalom­mal szakmájukban való kiválósággal és rátermettségükkel önerejükből lettek valamivé, a munka vezetőivé? Mi meg­mondjuk a csend okát, ez az erő érzetének hiánya —. A fa koronája annál sűrűbb árnyékot vet, mentői több levél disziti, a kötél annál erősebb, mentői több szálból van fonva, a szén annál nagyobb hőt fejleszt, mentői több abban a kalória. Mindez az egységre vezethető vissza és feltételeztetik az, hogy minden egység megfeleljen rendel­tetésének. Az egység egymagában azonban mit sem ér, lombbá, ellentállóvá, erővé csak úgy lesz, ha tömörül. Hiszen tömörültek Önök is és megalkották ma negyed- félezer tagot, egységet számláló szövetségünket, de — is­merjük be — ez még igy sem erő. Nem akcióképes, nem bir még olyan sulylyal, hogy azokat a nagy célokat elérje, mérlegét annak a kettős emeltyükarnak határozottan le­billentse, amelynek másik serpenyőjében a kicsinyes nem­akarás terpeszkedik. Ezt érzik Önök. ezt érezzük mi mindnyájan, az erő hiányát szövetségünkben, annak az erőnek a hiányát, mely tömegénél fogva vonzólag hat. A mi szövetségünk ezt a vonzást nem gyakorolja és a ki mégis azt állítja, hogy meg van benne ez a vonzó erő, úgy mutasson rá az eredményekre. Három esztendő óta változatlan a szövetség tagszáma, nem esik, de nem is gyarapodik. Álljanak most elő azok a lelkes tagtársak, akik két évvel ezelőtt kiadták a jelszót : tízezer tagot a szövetségnek ! Hol vagyunk a tízezernek csak a felétől is ? Szomorú, nagyon szomorú kép ez a mai és ha igy foly­tatódik — még elhagyottabbak lesznek azok, kiknek érde­keiért ez a szövetség alakult. Vizsgáljuk meg, van-e szükség erre a szövetségre. Hová fordultak azelőtt azok, kik ma a szövetségben van­nak, ügyes-bajos dolgaikkal, panaszukkal ? Ki adott nekik tanácsot és védelmet az erőszakoskodó erősebb féllel szem­ben ? Ki közvetített nekik munkát, ha előbbeni állásukat kénvtelenittettek elhagyni ? Volt-e résztvevő kebel, mely őket szerencsétlenségükben meghallgatta ? Ki törődött ve­lük munkaképtelenségükben, gyámoltalan özvegyeikkel, tehetetlen gyermekeikkel ? Senki. De egy csapásra meg­változott mindez a szövetség fennállása óta. Itt összponto­sulnak az erők, a képességek, az érzetek. Erőgyűjtés, fel­világosítás, haladás a szövetség irányitója addig — a mig folvton-folyvást uj egységekkel gyarapodik és csüggedés, levertség, kedvetlenség, nemtörődömség ütik fel tanyáju­kat, mihelyt az uj és újabb táplálói felfrissitő nedvek ki­apadnak. Pedig — fájdalom — miként fentebb láttuk, ha nem is apadnak, de az újak éppen csak fedezik a természe­tes úton beálló veszteségeket. ALAPITTATOTT: 1874. SCHWARZ RUDOLF ÉS Ti OLAJ-, ZSIRADÉK- ÉS VEGYIGYÁR BUDAPEST Központi iroda: V., Hold-utca 25 ............... Telefon: 13—32 Központi raktár: V., Kálmán-utca 13 .... „ 110—92 Cyártelep: ... X., Szentmihályi-út 1—3 . ■ ,, 47—63 :■$Uäa. V\-r ÍVJ § ^ #0d ap^

Next

/
Thumbnails
Contents