Művezetők Lapja, 1915 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1915-01-10 / 1. szám

Budapest, S9i5 Január 10. rr MŰVEZETŐK LAPJA A­ MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉ­NE­­EK EGYESÜLETI ÉS SZAKLAPJA. A Magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában arany éremmel kitüntetve a szaklapoknak 1907. évi kopenhágai nemzetközi kiállításán. XVIII évfolyam, 1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 5.­­ korona, félévre 2 kor. 50 fill Tagoknak egész évre 3 korona 60 fillér - Egyes szám ára 20 fillér. —" Megjelenik minden hó 10. és 25 év. LAPTULAJDONOS : A Művezetők Országos Szövetsége. KIADÓ : A szövetség közj­­elölt, nevében: SIMONYI GYULA. FELELŐS SZERKESZTŐ: PALIK FERENC A lap szellemi részére vonatkozó megkere­sések a» Művezetők Lapja» szerkesztőségébe­­hirdetések és egyebek a »Művezetők Lapja« kiadóhivatalába Budapest Vill., Német­ utca 32. címzendők. Telefon : József 24—68. Jobb esztendőt! A szokásos „boldog új esztendőt“ kívánásával nem üdvözölhetjük kedves tagtársainkat, barátainkat, olvasó­inkat. Lehetséges-e, helyes-e ma — a midőn érzéseink, óhajaink, vágyaink minden idegszála, béketűrésü­nk, figyel­münk, áldozatkészségünk és lemondásunk az elpattanás határáig van feszítve — megelégedettségről, boldogságról beszélni is? Szerintünk meggondolatlanság az, most, a­mikor nincs egyetlen család az országban, amelyet eddig is már szomorúság nem ért, avagy amely küzdő hozzá­tartozójáért ne remegne, a­mikor ezeréves hazánk, nemze­tünk eljövendő sorsáért patakokban folyik a vér és szivünk reszket az aggodalom miatt ; lehet-e, szabad-e ma boldog­ságról beszélni ! A munkaalkalmak csökkentek, a keresetforrások el­dugultak, számos gyár és ipartelep kéménye bevonta a tevékenykedésnek legkifejezőbb zászlóját s hónapok óta nem bo­csájt füstöt. Az ipari sáncárkok fáradhatlan raj­vezetői, a művezetők nagy része kereset nélkül, tétlenül lézengenek s kétségbeesetten térnek este haza, ahol tőle kenyeret várnak. Párjától elragadott fiatal anyák tíz kör­mükkel kaparják elő az állami segély kenyeréhez gyermekeik részére a sóra, a zsírra valót. Vannak olyan régi tagtársaink, akik napszámos munkákat vállalnak azért — jól figyeljünk ide — azért, hogy a szövetségi járulékot, a havi 6 koronát megfizet­hessék. Viszonyaink fölötti futólagos áttekintésünk nem a panasz hangjait készteti ajkainkra, a nagy cél érdekében mindenről lemondunk, de mérlegelve mindezeket, ne kí­vánjunk most egymásnak boldogságot, mert hiszen ennek alapfeltétele hiányzik. De jobb esztendőt kívánjunk és érte fohászkodjunk, térden állva könyörögjünk ennek az ősi, ennek a ködbevesző t­örténetü szent, nagy és szeplőtelen hazának és népének ! ,,Balsors a kit régen tép, hozz reá vig esztendőt! Megbü­nhödte már e nép a múltat s jövendöl — Ezek a szavak erősítsenek meg minket a további küzde­lemre, ellentállásra és lemondásra. Ennek az imádságnak a hangjai csendüljenek meg a fülekben és magasztalják fel a szíveket. Ez a hymnusz, mely a harcmezőkön küzdő honfitársainkat lelkesíti a csatára, forrasszon össze, egybe, testvérekké minket, akik egymást eddig is megértettük. Ha már a megértéshez, az együttérzéshez jutottunk, ebben a pillanatban, a­mikor óhajainkat kifejezzük, a­mikor barátaink sorsáért is fohászkodunk, foglaljuk bele azokat, akik most mutatkoznak igazi barátainknak. Foglaljuk bele azokat a derék, hazafias és humánus munkaadókat és vállalatokat, amelyek áldozatra kész maguk tartásával az ipari alkalmazottak helyzetén tőlük telhetőleg könnyíteni iparkodnak. Emlékezzünk meg a szomszédos művezetőszövetségekről, melyekkel eddig is testvéries egyetértésben éltünk. Jobb esztendőt! A központi elöljáróság. Az ellenőrző bizottság. A szerkesztőség. Kell-e a gőzgépek mellé vizsgázott gépész? Egyik nógrádm­egyei tagtársunk hosszú, panaszos levelet küldött be hozzánk, melyben arra nézve kér felvilá­gosítást, hogy háborús időkben mellőzhető-e gőzgépeknél a szakképzett gépész ? A levél végén írója a következőket fűzi gondolatmenetéhez : ,,ogy majd megtörténhetik az, hogy nemcsak a harctéren vannak sebesültek és halottak, hanem szakavatott kezelés híján lesznek ilyenek majd a gépeknél is­.“ Felvilágosítjuk tehát a kérdezőt és azt feleljük kérdé­sére, hogy a magyar királyi kormány még a háborúság elején, augusztus hóban kiadta azt a rendeletet, hogy gőzgépek kezelői a háború tartama alatt ilyen gépek kezelésére előírt vizsgálati bizonyítvánnyal nem rendelkező, de ezekhez hozzáértő és gyakorlatot szerzett egyének is lehetnek. Ez a rendelet tehát csakis a gőzgépek kezelőit menti fel attól a kötelezettségtől a háború tartamára, hogy vizsgálati bizo­nyítványt szerezzenek, mert hiszen a többi erőgépek, így­ villamosáramot fejlesztő dinamók és tűzgépek (benzin, gáz, nyersolajmotorok) kezeléséhez eddig sem volt előírva a szakvizsgálati bizonyítvány megszerzése, ámbár ilyen bizonyítványok megfelelő tanfolyamok hallgatásával és vizsga letételével megszerezhetők. A kormány rendeletét azért bocsájtotta ki, nehogy a kötelezettség fennállása mellett, a gépészek nagyszámú be­vonulása folytán a gőzgépek kezelésében fennakadás álljon be. Hogy a szakavatottság hiánya baleseteket okozhat, az kétségbe nem vonható, továbbá hogy ez a rendelet a szak­képzett gépészek érdekeit sérti, sőt a gőzgéptulajdonosok­nak sem szolgálja érdekeit, az is bizonyos , de eltörpülnek ezek az érdekek a háborúban, a­mikor a legfontosabb érdeke az országnak az, hogy mentői több katonát állíthasson

Next