Művezetők Lapja, 1915 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1915-01-10 / 1. szám
Budapest, S9i5 Január 10. rr MŰVEZETŐK LAPJA A MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEEK EGYESÜLETI ÉS SZAKLAPJA. A Magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában arany éremmel kitüntetve a szaklapoknak 1907. évi kopenhágai nemzetközi kiállításán. XVIII évfolyam, 1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 5. korona, félévre 2 kor. 50 fill Tagoknak egész évre 3 korona 60 fillér - Egyes szám ára 20 fillér. —" Megjelenik minden hó 10. és 25 év. LAPTULAJDONOS : A Művezetők Országos Szövetsége. KIADÓ : A szövetség közjelölt, nevében: SIMONYI GYULA. FELELŐS SZERKESZTŐ: PALIK FERENC A lap szellemi részére vonatkozó megkeresések a» Művezetők Lapja» szerkesztőségébehirdetések és egyebek a »Művezetők Lapja« kiadóhivatalába Budapest Vill., Német utca 32. címzendők. Telefon : József 24—68. Jobb esztendőt! A szokásos „boldog új esztendőt“ kívánásával nem üdvözölhetjük kedves tagtársainkat, barátainkat, olvasóinkat. Lehetséges-e, helyes-e ma — a midőn érzéseink, óhajaink, vágyaink minden idegszála, béketűrésünk, figyelmünk, áldozatkészségünk és lemondásunk az elpattanás határáig van feszítve — megelégedettségről, boldogságról beszélni is? Szerintünk meggondolatlanság az, most, amikor nincs egyetlen család az országban, amelyet eddig is már szomorúság nem ért, avagy amely küzdő hozzátartozójáért ne remegne, amikor ezeréves hazánk, nemzetünk eljövendő sorsáért patakokban folyik a vér és szivünk reszket az aggodalom miatt ; lehet-e, szabad-e ma boldogságról beszélni ! A munkaalkalmak csökkentek, a keresetforrások eldugultak, számos gyár és ipartelep kéménye bevonta a tevékenykedésnek legkifejezőbb zászlóját s hónapok óta nem bocsájt füstöt. Az ipari sáncárkok fáradhatlan rajvezetői, a művezetők nagy része kereset nélkül, tétlenül lézengenek s kétségbeesetten térnek este haza, ahol tőle kenyeret várnak. Párjától elragadott fiatal anyák tíz körmükkel kaparják elő az állami segély kenyeréhez gyermekeik részére a sóra, a zsírra valót. Vannak olyan régi tagtársaink, akik napszámos munkákat vállalnak azért — jól figyeljünk ide — azért, hogy a szövetségi járulékot, a havi 6 koronát megfizethessék. Viszonyaink fölötti futólagos áttekintésünk nem a panasz hangjait készteti ajkainkra, a nagy cél érdekében mindenről lemondunk, de mérlegelve mindezeket, ne kívánjunk most egymásnak boldogságot, mert hiszen ennek alapfeltétele hiányzik. De jobb esztendőt kívánjunk és érte fohászkodjunk, térden állva könyörögjünk ennek az ősi, ennek a ködbevesző történetü szent, nagy és szeplőtelen hazának és népének ! ,,Balsors a kit régen tép, hozz reá vig esztendőt! Megbünhödte már e nép a múltat s jövendöl — Ezek a szavak erősítsenek meg minket a további küzdelemre, ellentállásra és lemondásra. Ennek az imádságnak a hangjai csendüljenek meg a fülekben és magasztalják fel a szíveket. Ez a hymnusz, mely a harcmezőkön küzdő honfitársainkat lelkesíti a csatára, forrasszon össze, egybe, testvérekké minket, akik egymást eddig is megértettük. Ha már a megértéshez, az együttérzéshez jutottunk, ebben a pillanatban, amikor óhajainkat kifejezzük, amikor barátaink sorsáért is fohászkodunk, foglaljuk bele azokat, akik most mutatkoznak igazi barátainknak. Foglaljuk bele azokat a derék, hazafias és humánus munkaadókat és vállalatokat, amelyek áldozatra kész maguk tartásával az ipari alkalmazottak helyzetén tőlük telhetőleg könnyíteni iparkodnak. Emlékezzünk meg a szomszédos művezetőszövetségekről, melyekkel eddig is testvéries egyetértésben éltünk. Jobb esztendőt! A központi elöljáróság. Az ellenőrző bizottság. A szerkesztőség. Kell-e a gőzgépek mellé vizsgázott gépész? Egyik nógrádmegyei tagtársunk hosszú, panaszos levelet küldött be hozzánk, melyben arra nézve kér felvilágosítást, hogy háborús időkben mellőzhető-e gőzgépeknél a szakképzett gépész ? A levél végén írója a következőket fűzi gondolatmenetéhez : ,,ogy majd megtörténhetik az, hogy nemcsak a harctéren vannak sebesültek és halottak, hanem szakavatott kezelés híján lesznek ilyenek majd a gépeknél is.“ Felvilágosítjuk tehát a kérdezőt és azt feleljük kérdésére, hogy a magyar királyi kormány még a háborúság elején, augusztus hóban kiadta azt a rendeletet, hogy gőzgépek kezelői a háború tartama alatt ilyen gépek kezelésére előírt vizsgálati bizonyítvánnyal nem rendelkező, de ezekhez hozzáértő és gyakorlatot szerzett egyének is lehetnek. Ez a rendelet tehát csakis a gőzgépek kezelőit menti fel attól a kötelezettségtől a háború tartamára, hogy vizsgálati bizonyítványt szerezzenek, mert hiszen a többi erőgépek, így villamosáramot fejlesztő dinamók és tűzgépek (benzin, gáz, nyersolajmotorok) kezeléséhez eddig sem volt előírva a szakvizsgálati bizonyítvány megszerzése, ámbár ilyen bizonyítványok megfelelő tanfolyamok hallgatásával és vizsga letételével megszerezhetők. A kormány rendeletét azért bocsájtotta ki, nehogy a kötelezettség fennállása mellett, a gépészek nagyszámú bevonulása folytán a gőzgépek kezelésében fennakadás álljon be. Hogy a szakavatottság hiánya baleseteket okozhat, az kétségbe nem vonható, továbbá hogy ez a rendelet a szakképzett gépészek érdekeit sérti, sőt a gőzgéptulajdonosoknak sem szolgálja érdekeit, az is bizonyos , de eltörpülnek ezek az érdekek a háborúban, amikor a legfontosabb érdeke az országnak az, hogy mentői több katonát állíthasson