Művezetők Lapja, 1915 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1915-01-10 / 1. szám

A MŰVEZETŐK LAPJA, XVIII. évf. 1. szám. szembe az ellenséggel. A háború után kell majd az érdekel­teknek résen lenniök, hogy a rendelet ne csak visszavonassék, sőt az erre képzett szakemberek érdekében megszigorítassék. A fenntiekre vonatkozólag január hó 7-én a napilapok a következő hírt közölték : „A minősített és nem helyettesíthető gazdasági gép­kezelők (gépészek) feltétlen szükség esetén akkor szabad­ságolhatók (az elkerülhetlen időtartamra), ha behívásuk még nem történt meg, avagy a póttartalékba vannak beosztva. A már bevonultakat csakis egészen kivételes és csak a legsürgősebb esetben lehet szabadságolni.“ Győr és a háború. Tudósítónktól. Városunk, mint a dunántúl egyik legnagyobb gyári és kézműipari városa szintén érzi a háborúval járó nehézsége­ket. Ha ez teljesen nem áll a gyáriparra, annál nagyobb mértékben súlyosodik a kézműipar vállaira. Az elviselhetet­len drágaságot érzi mindenki, bárhogy legyen munkával ellátva, de különösen érzik azok, akik e nehéz napokban munka- és kereset nélkül állanak. Első­sorban kell említenem az építőipart, amely teljesen pang, így a vele kapcsolatos iparágak, mint a lakatos, asztalos, ács, szobafestő szintén munkanélkü­l lézeng. Hogy a közös teherviselés mellett türelmesen, a közös nélkülözés­sel is szolgálják a hazát, azon biztos reményben, hogy a ránk kényszerített harcot győzelmesen fogjuk befejezni, hogy ennek gyümölcseit majdan mi, de késő unokáink is élvezni fogják. Mindazon gyár- és ipartelepeink, melyek a hadsereg részére dolgoznak, bőven el vannak látva munkával, így a kisipar köréből is nyer be munkaalkalmat a cipész, a csiz­madia, a szíjgyártó és a rokon foglalkozású kisiparos. Az élelmiszert gyártó üzemeink és telepeinknél pedig a gépek éjjel-nappal, szünet nélkül működnek. Egyetlen építkezé­sünk az ágyúgyár, ahol az építőiparból és vele kapcsolatos iparágakból mint lakatos, asztalos, satöbbiek, egynéhányan foglalkozást találnak. Folytatólagosan fogom jelezni a győri gyárak és üzemek névsorát, hogy miként tartatnak a há­ború alatt üzemben és ebből kifolyólag a hadbavonultak viszonyait is érintem. A Magyar vaggon- és gépgyár r.-t. Győr üzeme állandó, sőt fokozottabb mértékben folyik, mint a mozgósítás előtt. A hadbavonult alkalmazottak november hó 1-ig teljes fizetést és teljes mellékilletményeket élveztek. November hó 1-től a családos alkalmazottak fizetésük 75%-át, a nőtlen alkalmazottak fizetésük 50%-át mellékilletményekkel együtt élvezik. Ha itt is figyelembe vesszük az állam részéről is nyújtott, segélyeket, azon meggyőződésre jutunk, hogy a gyár vezetősége a legnagyobb gondossággal és szeretettel látja el azon testvéreinket és azok családjait, akik ezen világtörténelmi napokban életükkel áldoznak szeretett hazánk jövőjéért. Jellemző az, hogy a gyárban alkalmazott Róth üzemmérnök, aki a harctéren elesett, csak 2 évig állt a gyár szolgálatában. A gyár mégis úgy tekintette, mintha 10 év óta szolgálna és ezen alapon a hátramaradottak nyug­díját élvezik. Ezen összeget a gyár saját pénztárából fizeti, nem pedig a nyugdíjalapból. Ezen esetnél is látjuk, hogy nagy idők megszülik az ő nagy embereiket és oda állítják őket, ahol rájuk a legnagyobb szükség van, amit jóleső érzéssel mondhatunk el a vagyongyár igazgatóságáról. Győr szab. kir. város által fentartott műszaki üzemek még fokozottabb mértékben folytatják a munkát. A hadba­vonult kinevezett alkalmazottak teljes javadalmazásukat élvezik mellékilletményekkel együtt. Az állandó alkalma­zottak pedig fizetésük 60%-át és a teljes mellékilletménye­ket. Ha figyelembe vesszük még azt, hogy hazánkban a hadbavonultak az állam és a magánjótékonyság részéről mily hathatósan lesznek támogatva, legnagyobb tisztelettel kell adóznunk városi üzemeink vezetőjének, Erdélyi Ferenc főmérnöknek eme humánus gondosságáért. A hadbavonult összes üzemi alkalmazottak külön-külön karácsonyi aján­dékul egy csomagot kaptak a sáncárkokban igen használ­ható dolgokkal, akkor elmondhatjuk : Erdélyi Ferenc fő­mérnök figyelme a hadbavonultak családjánál a legkisebb­től a legnagyobbig külön-külön is kiterjed, ilyen és hasonló dolgokkal lehet előmozdítani azt, hogy a harctéren küzdő testvéreink nyugodtan szolgálják a hazát, ami már félig biztosítja a győzelmet. Apák sorsa. A súlyos következményekkel járó, gondterhes elmúlt esztendő mindnyájunkat nagy próba elé állított s valameny­­nyien sokáig fogjuk érezni annak terheit. A megpróbáltatás azonban egyes tagtársainknál az átlagosnál nagyobb mér­veket is öltött, kiknél az apai szívet is szorongatta vas­mar­hával. Minek idézzük fel mindazt a sötét, szomorú képet, a­mely egy-egy kedves tagtársunk életörömét megcsonkí­totta, azonban az őszinte részvét és együttérzés mégis arra késztet, hogy e fájdalmas esetek közül szerintünk a leg­­szomorubbakról megemlékezzünk. A győri 70. sz. ker. egyesület jegyzőkönyvéből vettünk tudomást arról, hogy Sokol Imre tagtársunk fia a harctéren elesett. Őszinte részvéttel vettük e hirt s osztozunk derék tagtársunk néma fájdalmában, a ki textiltechnikus fia jövőjéhez a legszebb reményeket fűzte. Merényi Antal, a budapesti építésvezetők 67. sz. ker. egyesület elnökét és családját­­ egy szörnyűséges baleset révén súlyos sorscsapás érte. Tizennyolc éves Ernő fia, felső­­építőipariskolai tanuló, egy villamoskocsiról oly szerencsét­lenül bukott le, hogy rövid szenvedés után szörnyet halt. Merényi tagtársunk kilenc gyermek közül azt veszítette ily kegyetlen végzettel el, a­ki néhány év múlva támaszává vált volna. Nemes Károly kedves barátunkat, a­ki a szövetségi titkári állást szerető gondossággal és tudással, valamennyi­ünk elismerése mellett lelkiismeretesen tölti be évek óta — a f. é. december hóban Károly nevű 18 éves orvosnövendék fiától fosztotta meg a kérlelhetetlen sors s ugyanaz a sir­halom fedi most már a jó gyermeket, a­mely másfél évvel ezelőtt nyíló bimbó korában elhunyt kis húgát befogadta. E szomorú hír vétele után az a közszeretet, mely eddig is szövetségi titkárunkat övezte, bizonyára fokozódni fog, hogy némileg enyhítse a fájdalmat, mely a szülőket egyetlen gyermekük elvesztésével érte. Tagtársaink fiai a háborúban. E lapszámunk egyik hasábján közöltük azokat a vég­telenül szomorú és részvétet keltő híreket, a­melyek rövid idő leforgása alatt néhány tagtársunk szívét megrendítette. Ezekkel a leverő hírekkel szemben módunkban áll tagtár­sainkat érdeklő jobb hírekkel is szolgálni és e hírekkel együtt az illető apákat is, kiknek ily derék fiaik vannak ünnepelni. Schimkó Frigyes központi pénztárosunk fia Schimkó Béla tartalékos hadnagy még a mozgósítás első napjaiban

Next