Művezetők Lapja, 1924 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1924-01-01 / 1. szám

Budapest, 1924 Január I. XXVII. évfolyam, I. sz&m. MŰVEZETŐK LAPJA A.MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉ'MEK EGYESÜIETI ÉS SZAKLAPJA. A Magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában arany íremmel kitüntetve a szaklapoknak 1907. évi kopenliágai nemzetközi kiállításán. ELŐFIZETÉSI ARA: egész évre 500 korona, (élévre 85« korona. ■■ Egyes színi ára 30 korona. -—~ j Megjelenik minden hő l én. LAPTULAID0N03: á yárnttlt IrtictM SiíísUstí, ! KIADÓ: A szővetségközp. elölj, arvébea: \ SiMONYI OVULA. H£LEU>S SZÍKKSSXTÓ: FALJ K. FERENC A tjo tceilruii réizére vooelkoaő niegkere­tí * Msek *• Művezetők l.ap|»» teerkeiztőségébe, detétek é* egyebek a >M<ivezelCk Lapj cUdóMvataUba ShIísm? Vili., SsBst-stss 12. «iaií3d$í Telefon t JŐzmI 24-0». 6-ik Levél. (F. é. január 1-től a havi tagsági dij: 3000 korona.) A pénz elértéktelenedésével és vásárlóerejével a Művezetők Országos Szövetségében fizetett tagsági dij összege nem tartott párhuzamosan lépést, amelynek hátramaradását nemcsak a szövetség támogatására jogo­san igényt tartó elaggott tagtársak, az özvegyek, a köz­ponti iroda érezték meg, hanem a szövetségnek rendel­kezésére álló szabad, forgótőke is jelentékenyen meg­csappant. Nemcsak hasztalan, hanem határozottan'káros a vonakodás és kímélet a tagsági dijak tetemes fel­emelése ellen, mert amit elmulasztunk, azt pólóiig már soha sem lehet. Ez a meggyőződés alakult ki a f. é. december hó 15-én tartott központi előljárósági gyűlé­sén, amelyen a jelenvolt előljárósági tagok egyben mint a kerületi egyesületek kiküldöttei is, határozottan állást- foglaltak a tagsági dijaknak azonnali, lenyeges feleme­lése mellett. A,szövetség legnagyobb kerületi egyesü­lete, a Budapest Lipótvárosi 2-ik számú, jelen volt elnöke utján radikális gyógyfolyamat megindítását kívánta, amelyet a központi előljárósági tagok bár valamennyien helyeseltek, mégis a dijak fokozatos emelését határoz­ták mindaddig, amíg a jelenlegi és jövőbeni kereseti viszonyok szorzószámával a békebeli 6 koronás tagsági dijat megszorozva, megközelítő értékű összeget elérjük. Nagyon természetes az, hogy a szövetség által nyújtott segélyezési összegek is a tagsági dijak arányában emel­kednek. Ilyen módon lesz elérhető az, hogy segélyre szoruló tagtársaink, az özvegyek és árvák olyan mérvű segélyezést nyerhetnek, amely rajtuk valóban segíteni is fog. 1924 évi január hó 1-től a havi tagsági dij össze­gét a központi elöljáróság 3000 koronában állapította meg, amely összeg időnként még emelkedni is fog. A központi elöljáróság gyűlésében azt a reményét fejezte ki, hogy a kerületi egyesületek és a szövetség tagjai megértő jószivvel járulnak hozzá szövetségünk ilymódoni kiépítéséhez, helyesebben, a régi színvonal eléréséhez és egyben azt a kérését is kifejezi, ne tekint­sék a tagtársak ezt az emelést az ő hozzászólásuk nél­küli önkényes eljárásnak. Szövetségünk egyik legneme­sebb célja a reánk szorulók segélyezése és semmiképen nem méltó szövetségünkhöz az, hogy alamizsnát oszto­gasson. Sietnünk kell, mert aki gyorsan ad, az kétszer ad. A havi 3000 koronás tagsági dijak meilett az igényjogosultak következő segélyösszegekben részesülnek: állandó segély ... 25 évi tagság után havi 10.000 korona » özvegysegély 25 » » » > 2.500 » segély halálozásnál ............férfiak után 120.000 » > » nők > 40.000 > A karácsonyi segélyezésekre tagtársainktól, vagy azok közbenjárására, az e célra szolgáló alaptőke kamatjaival együtt 2,650000 korona állt rendelkezésre. Segélyben részesült 170 özvegy és árva, egyenként 15.000 korona összeggel. A segélyösszegeket részint postán, részint a tagtársak személyesen múlt évi december 22 én kézbe- ■ sitették. A szövetség segélyén kívül tudomásunk szerint i több kerületi egyesület jelentékeny összegeket osztott szét j a szegény özvegyek és árvák között. E »évben is voltaic i hangok, mélyek az egyesületek ilyen külön segélyezését i helytelenítették. Ezt a szép eljárást bírálat tárgyává I tenni nem lehet, mert a külön adományt nyújtó egye­sületek a szövetség központjába is igen nagy, összegeket szállítottak be. Itt említjük meg azt, hogy egy elhalt szövetségi tagnak Hamburgban élő neje is bejelentette igényét a karácsonyi segélyre s hozzánk küldött levelére 30 milliárd márka értékű német postabélyeget kellett ragasztania. (Hozzáértő, helyesebben reá érő tagtársainknak ajánljuk, számítsák ki, mennyit kapott márka értékben az özvegy szövetségünktől -T.) Ugyancsak érdekes az is, hogy egy 5-ik és egy 6-ik kerületi egyesületi tagtársunk az őket most már megillető állandósegélyezésről életök fogytáig lemondtak. Majdani özvegyük igényét azonban fenntartották. Az adakozók nemes gondolkodásáról szól itt a sok között egy eset. A budapesti Il ik kerületi egyesület elnökének egy ismeretlen úr az özvegyek karácsonyi segélyezésére 50.000 koronát adott át megbízója nevé­ben. Elnöktagtársunk az adakozó neve után tudakozódva azt a választ kapta, hogy azt nem szabad megmondania. A Il-ik kei. egyesület néhány tagja mégis utána járt a dolognak és kinyomozták azt, hogy az adakozó Demacsek Géza tagtársunk neje. Az ügyes kutatók abban a remény­ben közölték ezt a központi elnökséggel, hogy a titok- ilyen feltárása nem von reájuk súlyosabb következ­ményeket. Az életviszonyok által a Nagy Óceán túlsó part­jaira vetett régi, hűséges tagtársak sem feledkeztek meg »özvegyeinkéről és igen jelentékeny összegekkel gyara­pították az adományokat.

Next

/
Thumbnails
Contents