Művezetők Lapja, 1924 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1924-01-01 / 1. szám
Budapest, 1924 Január 1. XXVII. évfolyam, I. szám. A MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉMEK EGYESÜLETI ÉS SZAKLAPJA. A Magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában arany éremmel kitüntetve a szaklapoknak 1907. évi kopenhágai nemzetközi kiállításán. ELŐFIZETÉSI ARA: LAPTULAJDON03. MŰVEZETŐK LAPJA egész évre 500 korona, félévre 850 korona. ■■ Egyes színi ára 30 korona.—~ j Megjelenik minden hőén. á gárattlt IrtidM SiíísUstí, KIADÓ: A szövetségközjelölj, arvében: SIMONYI OVULA. H£LEU~S SZÍKKSIRTÓ: FALJ K. FERENC A tro tceikun részére vevelkedő megkeretí * Msek *• Művezetők lap|»» teerkesztőségébe, betétek és egyebek a «Műivezetők LapjaUdóMvataUba ShItsm? Vili., SsBststss 12. «Jail3d$i Telefon JozmI 240». 6-ik Levél. (F. é. január 1-től a havi tagsági dij: 3000 korona.) A pénz elértéktelenedésével és vásárlóerejével a Művezetők Országos Szövetségében fizetett tagsági díj összege nem tartott párhuzamosan lépést, amelynek hátramaradását nemcsak a szövetség támogatására jogosan igényt tartó elaggott tagtársak, az özvegyek, a központi iroda érezték meg, hanem a szövetségnek rendelkezésére álló szabad, forgótőke is jelentékenyen megcsappant. Nemcsak hasztalan, hanem határozottan káros a vonakodás és kímélet a tagsági díjak tetemes felemelése ellen, mert amit elmulasztunk, azt pólósg már soha sem lehet. Ez a meggyőződés alakult ki a f. é. december hó 15-én tartott központi elöljárósági gyűlésén, amelyen a jelen volt elöljárósági tagok egyben mint a kerületi egyesületek kiküldöttei is, határozottan állástfoglaltak a tagsági díjaknak azonnali, lényeges felemelése mellett. A szövetség legnagyobb kerületi egyesülete, a Budapest Lipótvárosi 2-ik számú, jelen volt elnöke útján radikális gyógyfolyamat megindítását kívánta, amelyet a központi elöljárósági tagok bár valamennyien helyeseltek, mégis a díjak fokozatos emelését határozták mindaddig, amíg a jelenlegi és jövőbeni kereseti viszonyok szorzószámával a békebeli 6 koronás tagsági díjat megszorozva, megközelítő értékű összeget elérjük. Nagyon természetes az, hogy a szövetség által nyújtott segélyezési összegek is a tagsági díjak arányában emelkednek. Ilyen módon lesz elérhető az, hogy segélyre szoruló tagtársaink, az özvegyek és árvák olyan mérvű segélyezést nyerhetnek, amely rajtuk valóban segíteni is fog. 1924 évi január hó 1-től a havi tagsági díj összegét a központi elöljáróság 3000 koronában állapította meg, amely összeg időnként még emelkedni is fog. A központi elöljáróság gyűlésében azt a reményét fejezte ki, hogy a kerületi egyesületek és a szövetség tagjai megértő jószívvel járulnak hozzá szövetségünk ily módoni kiépítéséhez, helyesebben, a régi színvonal eléréséhez és egyben azt a kérését is kifejezi, ne tekintsék a tagtársak ezt az emelést az ő hozzászólásuk nélküli önkényes eljárásnak. Szövetségünk egyik legnemesebb célja a reánk szorulók segélyezése és semmiképen nem méltó szövetségünkhöz az, hogy alamizsnát osztogasson. Sietnünk kell, mert aki gyorsan ad, az kétszer ad. A havi 3000 koronás tagsági díjak mellett az igényjogosultak következő segélyösszegekben részesülnek: állandó segély ... 25 évi tagság után havi 10.000 korona » özvegysegély 25 » » » · 2.500 » segély halálozásnál ............férfiak után 120.000 » ‹ » nők ‹ 40.000 ‹ A karácsonyi segélyezésekre tagtársainktól, vagy azok közbenjárására, az e célra szolgáló alaptőke kamatjaival együtt 2,650000 korona állt rendelkezésre. Segélyben részesült 170 özvegy és árva, egyenként 15.000 korona összeggel. A segélyösszegeket részint postán, részint a tagtársak személyesen múlt évi december 22 én kézbe■ fizették. A szövetség segélyén kívül tudomásunk szerint több kerületi egyesület jelentékeny összegeket osztott szét a szegény özvegyek és árvák között. Ez évben is voltak hangok, melyek az egyesületek ilyen külön segélyezését helytelenítették. Ezt a szép eljárást bírálat tárgyává tenni nem lehet, mert a külön adományt nyújtó egyesületek a szövetség központjába is igen nagy, összegeket szállítottak be. Itt említjük meg azt, hogy egy elhalt szövetségi tagnak Hamburgban élő neje is bejelentette igényét a karácsonyi segélyre s hozzánk küldött levelére 30 milliárd márka értékű német postabélyeget kellett ragasztania. (Hozzáértő, helyesebben reá érő tagtársainknak ajánljuk, számítsák ki, mennyit kapott márka értékben az özvegy szövetségünktől -T.) Ugyancsak érdekes az is, hogy egy 5-ik és egy 6-ik kerületi egyesületi tagtársunk az őket most már megillető állandó segélyezésről életök fogytáig lemondtak. Majdani özvegyük igényét azonban fenntartották. Az adakozók nemes gondolkodásáról szól itt a sok között egy eset. A budapesti I- ik kerületi egyesület elnökének egy ismeretlen úr az özvegyek karácsonyi segélyezésére 50.000 koronát adott át megbízója nevében. Elnöktagtársunk az adakozó neve után tudakozódva azt a választ kapta, hogy azt nem szabad megmondania. A Ilik ker egyesület néhány tagja mégis utána járt a dolognak és kinyomozták azt, hogy az adakozó Demacsek Géza tagtársunk neje. Az ügyes kutatók abban a reményben közölték ezt a központi elnökséggel, hogy a titokilyen feltárása nem von reájuk súlyosabb következményeket. Az életviszonyok által a Nagy Óceán túlsó partjaira vetett régi, hűséges tagtársak sem feledkeztek megözvegyeinkéről és igen jelentékeny összegekkel gyarapították az adományokat.