Művezetők Lapja, 1929 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1929-01-01 / 1. szám

Budapest, 1929. Január 1. Ar XXXII évfolyam, 1. szám MŰVEZETŐK LAPJA A „MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE "-fI­EK EGYESÜLETI ÉS SZAKLAPJA. A Magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában arany éremmel kitüntetve a szaklapoknak 1907. évi kopenhágai nemzetközi kiállításán. Szövetségi tagoknak a tagsági dijak ellenében jár. Megjelenik minden bd líb­ri LAPTULAJDONOS: | | A FELELŐS SZERKESZTŐ: hirdeti,dln­é. Lrpj». Művezetők Országos KÖVES JÁNOS \ ML iémst-itB» I!. tiarsiultt-Sűvetsége. | | Telerc, 324 68. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen Tagtársainknak, barátainknak, jóakaróinknak és a »Művezetők Lapja« egész olvasótáborának Boldog uj esztendőt kívánunk! A lapszerkesztőség. 1919. A központi elöljáróság. MEGHÍVÓ. A Művezetők Országos Szövetsége központi elnök­sége és LXXVI. sz. „Textil“ kerületi egyesülete meghívja tagjait, valamint az érdeklődő tagtársakat az 1929. január 13-án, vasárnap i. e. 1210 órakor a Művezetők Országos Szövetsége XXXII. kerületi egyesületének helyiségében, Kispesten, VI. ker. Polgári kör, Aladár­ u. 13. sz. a. tartandó tagszerzi és propaganda gyűlésre. Kérjük textilüzemi tagtársainkat, hogy ezen a gyűlésen mindannyian jelenjenek meg és ennek megtartásáról értesítsék és arra hívják meg mind­azokat a kispesti és környékbeli textil szakmában működő kartársakat is, akik még nem tagjai a­­ szövetségnek. A „Textil“ egyesület­­ és a gyűlés céljáról, valamint a „Textil“ egyesület legközelebbi prog­­í­rammjáról a Művezetők Lapja mai száma cikket­­ közöl. Kartársi üdvözlettel: a Központ és a LXXVI. sz. Textil-egyesü­let elnöksége. Boldog uj esztendőt ! (K. J.) Mire e sorok napvilágot látnak, 1929 — az uj esztendő — kopogtat ajtónkon. A régi hagyományokhoz hiven, ki-ki a maga tehetsége szerint igyekszik eltemetni a régi évet az öröm vagy keserűséggel telt emlékeivel együtt és ébren virrasztva — lehetőleg vidámság közepette — üdvözölni az új esztendőt. A babonás voltakat bevallók, nyíltan, akik pedig mások babonáin mosolyogni szoktak, titok­ban — de annál nagyobb súlyt helyezve rá — igye­keznek egy-egy kormos kéményseprő seprűjéből való átszerzés, vagy az újévi malac „fülének“ megcibálásával, vagy pedig elsőnek férfivendég fo­gadásával maguknak az új esztendőre szerencsét biztosítani. Sajnos, a mi táborunkhoz tartozókat már hosszú évek óta az a tapasztalat gazdagítja, hogy hiába szorítottunk kezet — nagy tülekedés árán — a kormos kéményseprővel, hiába visittattunk a szegény együgyű­ malaccal, hogy fürtjei közül egy-két szálat megkaparinthassunk és hiába fogadtuk szeretettel az­­első vendéget, a bizonyos „gavallérosság“ re­ményében boldog új évet kívánó házmestert. Mindez már­ hosszú idő óta nem bizonyult kabalának.

Next