Művezetők Lapja, 1934 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1. szám

é­ve XXXVII. évf. 1. szám. Ifi ts­ucapest, 1914 januar­­ B­udapest, 1934. január 1 -------------------77---------------------------------------------------------------------------------------------Bt0^6 MŰVEZETŐK LAPJA 2 hl°l A magyarországi iparvállalatok, üzemek, bányák, szeszgyárak, textilgyárak, építővállalatok stb. művezetői­nek, üzemvezetőinek, gyárvezetőinek és ipari- és üzemi szaktisztviselőinek egyesületi és szaklapja. LAPTULAJDONOS, MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE. Megjelenik minden hó 1-én. Előfizetési díja: 1 évre 6 pengő Tagok tagsági járulékuk ellenében kapják. Álláskínálat és kereslet ügyében, úgy a munkaadók, mint a tagok hirdetése díjtalan. Egyéb hirdetéseket mérsékelt áron számítunk. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, Vill., Német­ utca 32. sz. I. emelet. Telefon : József 32 — 4—68. A lap szellemi részére vonatkozó levelek a szerkesztő­ség címére, minden egyéb levelezés és pénzküldemé­nyek a kiadóhivatal címére cimzendők. Szerkesztő található: kedden és pénteken este 6—7-ig. FELELŐS SZERKESZTŐ: WOPALETZKY KÁROLY GÉPÉSZMÉRNÖK.­ ­ 1934. Vájjon meghozza-e az új esztendő a gazdasági viszonyoknak a dolgozó társadalom által várva várt javulását ? Vájjon megvalósul-e a sok boldogító ígéret közül, amit az elmúlt év folyamán sorsunk intézői hangoztattak, csak egy is ? Vájjon nyugodtabban nézhet-e a kenyérkereső ember, a családapa a jövő elé? N­em kell-e félnie újból a létszámcsökkentés fenyegető rémétől, vagy újabb fizetés­csökkentéstől, vagy újabb nyugdíjleszállító intézkedéstől? Van-e csak parányi reménye arra, hogy a közterheken amit visel, enyhítsenek, álláshoz, kenyérkeresethez tud-e jutni az új esztendőben saját maga, vagy foglalkozás nélkül levő gyermekeinek egyike? Választhat-e csak megközelítő reménnyel gyermekeinek életpályát ? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok és kérdé­sekre vár választ, vigasztaló és megnyugtató választ a dolgozó társadalom nagyon sok tagja. Ahogy az egyén, a dolgozó ember elé tódulnak a fenti kérdések, ugyanúgy felmerülnek a szövetségi tag, a szövetségi vezető előtt is a jövőt vizsgáló kutató gondolatok : váljon szövetségünk, amelyet tagjai odaadó áldozatkészsége az országokat pusztító gazdasági háború minden viharán keresztül is meg­óvta és fentartotta, kiállja-e a még ránk váró meg­próbáltatásokat, betöltheti-e azt a nemes célt szol­gáló feladatot, amelyet maga elé tűzött ? Nehéz kérdések.­ De még nehezebb feladat lenne a válaszadás, ha nem éltetne bennünket az a remény, amit nagy országok, nagy vezető emberei keltettek bennünk és ha mi magunk nem gondoskodnánk oly lehetőségekről, amelyekkel reményeinket tápláljuk. A nagyhatalmak vezető férfiai felismerték már azt a nagy igazságtalanságot, amely Magyar­országot a trianoni békével érte és keresik az igazságos meg­oldás módját, de ehhez hosszú és még sok fájdalmat és csalódást okozó út vezet. De már nem szabad csüggednünk, mert van reményünk a jobb jövőre. De dolgozni kell érte még a szövetségi életben is és erre nyújt lehet­őséget szövet­ségünk új tagdíjfizetési csoportja, amely alkalmat ad a kisebb fizetéssel bíró, fiatalabb kartársainknak a szövetségbe való belépésre. Azzal az áldozatkészséggel, amellyel eddig fenn­tartottuk, most erősítsük Szövetségünket. Hozzunk új tagokat, gyarapítsuk a­­ taglét­számot, ez legyen az új évben egyik fő feladatunk, a­ 1 taglétszámban gyarapodva, a Szövetség újult erő­vel foghat hozzá célkitűzéseinek megvalósításához. Abban az erős hitben, hogy reményünk úgy a gazdasági viszonyokat, mint pedig a tagszerzést illetőleg az új évben közelebb jön a megvalósulás­hoz, kíván BOLDOG UJ ESZ­TEN HŐT tagjainak, barátainak és jóakaróinak a központi elöljáróság Mily szerepet kell betölteni Szövetségünknek a jövőben? Szövetségünk 1897-ben alakult, kezdetben tisztán azzal a céllal, hogy külföldi mintára társadalmilag tömörítse a hazai iparvállalatok és üzemek műveze­tőit és ipari és üzemi szaktisztviselőit, hogy a társa­dalmi tömörülés keretében igyekezzen tagjainak gaz­dasági érdekeit is előmozdítani. Az akkori gazdasági helyzet úgyszólván minden társadalmi réteg számára kedvező volt, tehát akkor nem tornyosultak oly nagy mértékben a vitás és megoldatlan kérdések a Szövetség vezetőségének a feje felett, mint az a mai viszonyok mellett fennáll. A gazdasági viszonyok fokozatos romlásával úgyszólván párhuzamosan vetődtek fel egymásután a legégetőbb kérdések, melyeknek megoldása, illetve az illetékes köröknél való intenzív szorgalmazása és ennek nyomatékos alátámasztását célzó anyagnak az előkészítése a vezetőséget fokozatosan veszi igénybe. A felvetődött kérdések között a szociális kér­dések tolultak mindinkább előtérbe, mivel a létfenn­tartási küzdelmek és a bizonytalan jövőről való előrelátó gondoskodás képezte a dolgozó társadalmak legégetőbb kérdését. A szociális gondoskodást akkor még nem tűzte az állam feladatai közé, tehát Szövetségünk önként igyekezett ezt a feladatot saját körében megoldani. Hogy ez mennyire sikerült Szövetségünknek, azt a számok bizonyítják legjobban. Az eltelt 36 év alatt Szövetségünk a munkában megrokkant vagy meg­öregedett tagjainak állandó évi segély címén : 811.126.50 pengőt, az elhalt tagok után 573.256.70 pengő temetkezési segélyt, azonkívül 23.821. köpengő özvegyi állandó segélyt, 139.097.70 özvegyi karácson •

Next