Művezetők Lapja, 1934 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
2 MŰVEZETŐK LAPJA XXXVII. évf. 1. szám nyi segélyt, 23.995.83 pengő özvegyi végkielégítést, 15.481. — pengő állásnélküli segélyt, 15.880.44 pengő hadisegélyt, 10.023.48 pengő rendkivüli segélyt és 9.970.— pengő végkielégítési segélyt fizetett ki, összesen 1.662.653 pengő 31 fillér értékben. A Szövetség segélyintézményei matematikailag megállapított biztosítástechnikai alapon működnek és azok mai tőketartaléka közel 1 millió pengő értékű ingatlanba van fektetve. A háborús áldozatokból Szövetségünk is kivette részét, amennyiben a tőketartalékból 11/5 millió korona értékű hadikölcsönt jegyzett, amely körülmény, valamint az inflációs és egyéb értékpapír veszteségek érzékenyen sújtották Szövetségünket, és főleg ennek kell tulajdonítani azt a sajnálatos körülményt, hogy Szövetségünk legutolsó közgyűlése az eredeti segélytáblázatok számszerű összegeit a matematikai mérleg alapján megállapított összegre volt kénytelen megváltoztattatni. A gazdasági helyzet rosszabbodása folytán mind többen váltak állásnélkülivé és főleg olyanok is, akik még a korhatáron túl is állásban maradtak volna és ezzel a segélyeket igénybevevők aránytalanul gyarapodtak, míg az új tagok utánpótlása úgyszólván stagnált. A tagutánpótlás stagnálását nemcsak a gazdasági helyzettel lehet indokolni, hanem azzal is, hogy a művezetői állások egy részében a technikai követelmények folytán magasabb elméleti képzettségű egyéneket alkalmaznak, kik a művezetői tevékenységet nem annyira hivatásszerűen, mint inkább csak átmenetileg gyakorlatszerzés végett gyakorolják mindaddig, amíg sikerül nekik valamely magasabb állást elnyerni, amidőn helyüket ismét a kezdők foglalják el. Kem kívánunk vitába bocsátkozni afölött, hogy ez mennyiben felel meg a vállalatok és a magyar ipar érdekeinek? Erre minden vállalat előbb-utóbb úgyis önmaga adja meg a választ. Nekünk az adott helyzettel kell számolni és tagjainkat azok körében kell keresni, akik munkakörükből és a munkaadók és munkások közötti kapcsolatból eredő helyzetükből kifolyólag velünk azonos foglalkozásúak és érdekűek. Az összetartozandóság érzete már a megalakulástól kezdve annyira kifejlődött az iparvállalatok és üzemek vezetői és szaktisztviselői között, hogy úgyszólván rangkülönbség nélkül valamennyien Szövetségünk keretében tömörültek és egymással karöltve igyekeztek megoldani azokat a kérdéseket, amelyekkel akkor még sem az állam, sem a vállalatok nem foglalkoztak. Azóta a helyzet lényegesen változott, de nem lett kielégítő, mert a kötelező társadalombiztosítás, a lehető legrosszabb időben a kereseti lehetőségek bizonytalansága mellett a munkaadóknak és alkalmazottaknak igen nagy megterhelésével egy majdnem elérhetetlen — a létfenntartáshoz azonban mégis csekély járadékot biztosít, de csak annak, aki rokkantságáig vagy 65 éves koráig a tagságát fenn tudja tartani. Az évi 6000, EP és azon felüli jövedelemmel bíró kartársaink a kötelező biztosítás keretéből kiestek, a kisebb fizetésűek által elérhető rokkantsági és öregségi segély kevés a megélhetéshez, a vállalati nyugdíjpénztárak nagyobb része kihalásra van ítélve, azonban valami kiegészítő segítségre mégis rá lesznek szorulva a munkából kidőlt kartársaink. Ezt a segítséget van hivatva a Szövetségünk nyújtani, a társadalmi és erkölcsi támogatáson kivül. Ezért kell minden üzemi, iparvállalati, bányai, műhelyi vezető- és szaktisztviselőnek, valamint akik ily állások betöltésére képzettségüknél és gyakorlatuknál fogva hivatva vannak, Szövetségünk tagjává lenni. Ezért kell minden tagnak arra törekedni, hogy a még Szövetségünkön kiind állókat felvilágosítsák és tagjaink sorába való belépésre ösztönözzék. Ha sikerülni fog hazánk összes számottevő üzemi és ipari szakembereit SZÖVETSÉGÜKEI táborába hozni, akkor bizonyára minden tagtársunk az erkölcsiek mellett az anyagiakban is meg fogja találni számítását és az egész művezető tábor egy szebb jövőnek nézhet elébe, a magyar ipar boldogulása és továbbfejlődése pedig egy gondtalan és megelégedett művezetőtábor kezében biztosítva lenne. A víz sebességének csökkenése a csővezetékekben a vizkő- és rozsda lerakodások következtében. Minden szakember előtt ismeretes, hogy a vizkő- és rozsdalerakodások a csővezetékek teljesítményeire bénító hatással vannak, és eddig csupán kézzel fogható bizonyítékok nem állottak rendelkezésre. A németországi aacheni műegyetemen igen érdekes és fontos kísérletezéseket folytattak abból a célból, hogy a csőhálózat belső falának a rozsda és egyéb bemaródások által eldurvult felületei mily befolyással vannak a víz áramlására. Vízkő- és rozsda üledéknél két tényező gyakorol befolyást az áramlásra : a csőkeresztmetszet csökkenés és a belső csőfal durvasága.Gyorsan eltávolítható vízkő legtöbbnyire a cső belső falára rakódik egyenletes vastagságban. Ez az eset áll fenn legtöbbnyire a sárgaréz csöveknél és kondenzátoroknál, vagyis a csőkeresztmetszet a lerakódott réteg vastagságának arányában csökken. Vascsöveknél a vízkőlerakódások a csőfal rozsdásodása folytán, a leváló rozsdarétegekkel összeállva, a cső belső falai részben egyenlőtlenül szűkítika keresztmetszetet, részben kiálló púpok fordulnak elő, részben pedig érdes fel illetőek lesznek. Az ilymódon szűkült és érdessé vált belső falú csőhálózat csökkenő teljesítménye leginkább észlelhető az egyenletes energiaforrás mellett elérhető egyenlő nyomás hatása által. Ha a víz továbbítását eszközlő szivattyú egyenletes nyomást gyakorol a hálózatra, mint p. o. egy melegvízfűtőberendezésnél, mely túlfolyó tartánnyal bír, vagy pedig a járműmotorok szivattyúhajtású vízhűtésénél, amidőn a víz áramlását előidéző hajtóerő egyenletes, akkor a vízsebesség is egyenletes marad. A cső keresztmetszetének csökkenésénél az átmenő vízmennyiség ugyanolyan arányban csökken, feltéve, hogy a cső belső felülete változatlanul marad. Ez egész pontosan egyezik, mert a cső belső falain fellépő fékező súrlódás főképpen a csőfal simaságától függ és a csőfal és csőkeresztmetszet aránya keresztmetszetcsökkenésnél csak igen lassan növekedik. (Folytatás a 7. oldalon)