Művezetők Lapja, 1934 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1. szám

XXXVII. évf. 1. szám. MŰVEZETŐK LAPJA Jegyzőkönyv Felvették a Művezetők Országos Szövetségének XVII. folytatólagos szövetségi gyűlésén 1933. évi augusztus hó 20-án, az Asztalos Ipartestület dísz­termében. (Folytatás). A házak jövőben talán semmit sem fognak hozni, a helyzet rosszabbodik. Az üzemek nem alkalmaz­nak új embereket. Vagy azt hiszik, jövőre több lesz a művezető? A mérnökök munkás minőségben dolgoznak. A mi időnket soha többé el nem érjük. Ha visszakapunk valamit az elszakított területekből, akkor igen. Az elnökség javaslata a hármas alapra nézve nagyon egészséges. A jövedelmet másként fokozni nem lehet. Ma az emberek 6 %-t nem tudnak fizetni. Vannak a központi javaslatok között nagyon megfontolandó dolgok. Tisztelettel kérem az elnök­séget, a központi indítványt vegye le a napirendről és kérünk újabb időt annak megtárgyalhatására. Sümegi János, Sopron, T. Nagygyűlés ! A sop­roni kerület hozzám intézett sorai vannak nálam. Nem fogom azokat felolvasni, csak röviden ismer­tetem. Oly tagok ezek, akik 30 éven felül vannak, régi jó kartársak, akik kivették a részüket a köte­lességtelj­esítésből, s akik arra kérik a nagygyűlést, hogy ne csökkentsék a járandóságaikat, találjanak más módot, ők semmi szín alatt nem egyeznek bele a csökkentésbe, inkább oszlassuk fel a szervezetet. Most a saját kerületem (74.) nevében szólok a kér­déshez. Ezelőtt 1­2 hónappal küldtem be egy indít­­­ványt, amire szintén felkértek , amiben arra fek­tettük a fősúlyt, hogy az öregeket ne bántsák. Azt mondták: itt csak pénzről van szó. Honnan vegyük a pénzt ? Mi szegény bányászok vagyunk, de ha fillérekről van szó, azért adunk néhány fillért. A napokban fent voltam a központban érdeklődni az indítványok iránt. Sajnos, a válasz az volt, hogy a többlettagdíj minimum 1.— P. Ezt nem bírjuk. Indítványomtól elállok és most keressünk más módot a megoldásra. Mert ha megint elhalasztjuk a dolgot, akkor sem haza nem megyünk, sem vissza nem jövünk többet. Hajdú László, Diósgyőr. (11.) Ugyanezeket mondhatom a diósgyőri kerület nevében, amely 100 tagot számlált, ma 20-an vagyunk. Az éveket el­vesztették a tagok, most meglehetős nagy a segé­lyezettek száma, akik között egy sincs, aki 35 évnél fiatalabb tagsági idővel rendelkezik. Ezek a tagok engem kötött marsrutával küldtek. Kár itt a vitát nyújtani. Kincs egyetlen kerület, amely más uta­sítást adott volna. Kiút nincs. Egyetlen indítvány hangzott el, ami azonban egyértelmű függetlenségünk feláldo­zásával. Tagszaporulatra nincs kilátás. A tagok tisz­tában vannak, hogy az elöljáróság kényszerhelyzet­ben van. A fiatalok által felajánlott áldozatot nem kívánják, nem fogadhatják el. Inkább hajlandók lemondani az egészről, számoljon fel a szövetség s ami rájuk esik, azt fizessék nekik ki. Slerczenik Gyula, (4.): T. Nagygyűlés ! Az első gyűlésen én is azok közé tartoztam, akik mindenféle módot próbáltunk a redukálás megelőzésére. Azóta a vezetőség jóvoltából részt vettem az utolsó üléseken és meg kell vallani, hogy arról van szó, hogy a múlt­ért feláldozzuk-e a jövőt ? A vezetőség nem akarja a saját szakállára végrehajtani a nehéz műtétet, amiből neki semmi haszna nincs, de látja, hogy évről­­évre emelkedik a nyugdíjasok száma. A múlt évben 34.000 P volt, most 3­6.000 P lesz. Az az üzlet, ahol a vagyonhoz kell hozzányúlni, az az üzlet rossz. A vagyont nem szabad megnyitni. Most arról kell határoznunk, hogy a múltért feláldozzuk-e a jövőt ? Az előttem szólók azt mondták, hogy igen. Ez pedig nem helyes. Akkor csakugyan helyesebb, ha kilátás új tagok szerzésére nincs, ha gondolkodunk a fel­számoláson. Más kiút akkor csakugyan nincs. Úgy vagyunk ezzel, mint a kezünkkel. Ha az egyik ujja­mat vágom meg, fáj, ha a másikat vágom meg, az is fáj. Ha redukálunk, a tagok kilépnek, ha tagdíjat emelünk, a tagok nem lépnek be. Csakugyan vannak az öregek között, akik már eddig sokkal többet szedtek ki, mint amennyit befizettek. Kérdem, igazságos-e ez a mai viszonyok mellett. Mert ha rendes viszonyok között lennénk, ha a gyárak füstölnének, akkor nincs baj, az öregeket el kell tartani. Én egy közvetítő indítványt teszek. Mondja ki a nagygyűlés, hogy mindenkinek addig folyósítja a segélyét, addíg eléri a befizetett összeget,­­ vissza­tartva a temetkezési segélyt. (Ellentmondások : Ez alapszabályellenes !) Ha ez nem lehetséges, bár ez lenne az igazságos, mert végre is, senki többet nem kívánhat, mint amennyit adott, akkor.... (Erős zaj.) Kérem, én az életbiztosításomért 7.60 P-t kaptam. Ez nem igazság! Ha azt adták volna, amit befizettem egy életen át, az igazságos lett volna. Hajtsuk végre ezt a kisebb operációt, amit átmene­tileg 2 esztendőre szánunk. Mindenki arról beszél, hogy meg­lesz a revízió. Ha az ország nagy lesz, megszűnnek ezek a kérdések. Ha kicsi marad, akkor meg úgy sem lesz hátra más, mint a felszámolás. Klein Károly (2.) Kemény dió előtt állunk. A tagok kimaradtak, egy részük rokkant lett, akik a járandóságukat kérik, s a pénzt ungyon nehéz előteremteni. A házak nem jövedelmeznek. A tag­létszám nem szaporodik, inkább csökken. Ami tag van, az is rokkant lesz. Itt hát okvetlenül kell csinálni valamit. Én ugyan nem voltam a 25% redukció mellett, mert nem helyeslem, hogy az öregektől elvegyenek valamit is, hiszen csak alamizsnát kapnak. Nem kellene olyan mélyen belenyúlni a dolgokba, bár én még mérsékeltebb formában sem helyeslem a jogcsorbítást. Akik ma még aktív tagok vagyunk, reszkírozzuk meg azt az 1.­pengőt! (Zajos ellentmondás.) De hát nem hagyhatjuk koldusbotra jutni őket! Azt a pengőt oda kell adni. A művezetők között sok akad, aki rosszabb helyre is kiadja azt a pengőt. Adják inkább az öregeknek ! Inkább eszem naponként 1 deka kenyérrel kevesebbet, mint az öregektől 25%-ot elvegyek. A központi elöljáróságot arra kérem, ne nyúljon az öregekhez olyan erősen hozzá. Talán kisebb százalék is megfelelne. M­ert nem azért csinálták az öregek az egyesületet, hogy most felszámoljunk, s akkor aztán se egylet, se pénz. Nekünk erre az egyesületre m­ég szükségünk lesz, talán megérjük, hogy visszakapunk területeket és más lesz a helyzet. Az egyesületnek nemcsak az a célja, hogy nyugdíjat adjon, hiszen ez nem nyugdíj, mert ez a megélhetéshez kevés. Inkább társadalmi egyesület ez, amelynek erkölcsi súlya van, lapot tart fenn. Nélküle megszűnik a mű­vezetők társadalmi összetartozása. Mi, fővárosiak, 3

Next