Ipari Művezetők Lapja, 1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-01 / 1. szám

IV. f. 1. szám. Budapest, 1942. január 1. IPARI MŰVEZETŐK LAPJA A magyarországi iparvállalatok, üzemek, bányák, szeszgyárak, malmok, textilgyárak, építővállalatok, stb. művezetőinek, üzemvezetőinek, gyárvezetőinek és ipari- és üzemi szaktisztviselőinek egyesületi és szaklapja. LAPTULAJDONOS, MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE. Megjelenik minden hó 1-én. Előfizetési díja: 1 évre 6 pengő. Tagok tagsági járulékuk ellenében kapják. Álláskínálat és kereslet ügyében, úgy a munkaadók, mint a tagok hirdetése díjtalan. Egyéb hirdetéseket mérsékelt áron számítunk. FELELŐS SZERKESZTŐ: WOPALETZ­KY KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Német­ utca 32. sz. I. emelet. Telefon: 132—468. A lap szellemi részére vonatkozó levelek a szerkesztő­ség címére, minden egyéb levelezés és pénzküldemé­nyek a kiadóhivatal címére címzendők. Szerkesztő található: kedden és pénteken este 6—7-ig. PALIK FERENC­­ Nagy gyász érte Szövetségünket, december hó 12-én Palik Ferenc, Szövetségünk alapí­tásának egyik kezde­ményezője, előharcosa, alapító tagja és az 1897-ben meg­alakult Szövetségnek első jegyzője, később titkára és köz­­ponti alelnöke és az 1898. évben megindított «Műveze­tők L­a­p­j­á»-nak 30 éven át volt felelős szerkesztője elhunyt. Palik Ferenc mintaképe volt a vezetésre hivatott és rátermett ki­tűnő szakembernek és megértő kortárs­nak. Már 1889. évben, tehát ezelőtt 52 évvel, részt vett azokban a kari moz­galmakban, melyeknek célja volt a kari tömörülés és a kari érdekek elő­mozdítása. Ezek a megmozdulások kezdetben még nem vezettek sikerre, de ez a körülmény nem tántorította őt el a későbbi többszöri mozgalmakban való tevékeny közreműködéstől, és minde­nütt ott volt, ahol a kari érdekek elő­mozdítása érdekéb­en eredm­ényes mun­kát kellett kifejteni. Ily előzmények után, midőn Szö­vetségünk 1897. évben végre jóváha­gyott alapszabályok alapján megalakul­hatott, annak központi vezetőségében 32 éven át előkelő vezető helyet fog­lalt el. Kezdeményezője és 30 éven át fe­lelős szerkesztője volt a «Művezetők Lapja »-nak és kitűnő tollával nemcsak a szövetségi moz­galmak eredményességét mozdította elő, hanem mint kitűnő szakíró is nagy elismerést vívott ki nemcsak magának, ha­nem Szövetségünk lapjának is, mely a szaklapok koppen­hágai kiállításán kitüntető oklevelet nyert. Szakmájában szerzett tapasztalatait nem rejtette véka alá, hanem azt közkinccsé tette, hogy­ abból a Haza javára okuljanak a magyar szakemberek, nemcsak a művezetők, hanem a mérnökök és gyárosok is, kik Tőle készen kapták azt a tudást, amit máskülönben csak hosszú évek fáradságos munkája és tapasztalatai alapján sajátíthattak volna el. Hogy a kari összetartozandóságnak külső lát­ható je­lei is legyenek. Ő kezdeményezte és tervezte a Szö­vetségünk tagjai által ma is használt szövetségi jelvényt. Kiváló szakértelme hamarosan feléje irányította nem­csak a kartársak, hanem a feljebbvalói figyelmét is. Fokozatosan mind nagyobb hatáskörű állást töltött be, feljebbvalói teljes elismerése mellett. A kereskedelmi minisztérium fi­gyelme is többször feléje irányult, ami­dőn az iparban alkalmazott művezetők ösztöndíjas külföldi tanulmányi kikül­detésében való részvételre hivatalból ki­rendelték. Ily' módon részt vett a Szö­vetségünk részéről kijelölt ösztöndíjas kartársakkal együtt az 1900. évi párisi világkiállításon és 1907. évben a düsseldorfi kiállításon. Szerzett tapasz­talatairól a «Művezetők Lapja» hasáb­jain számolt be. Palik Ferenc 1929. évi már­cius 31-én az aktív szövetségi élet­től visszavonult és azóta csendes nyu­galomban, szeretett családja körében töltötte napjait a december 12-én be­következett haláláig. Visszavonulásakor a szövetségi nagygyűlésen Palik Ferencet egy­hangúan a Szövetség lapjának örökös tiszteletbeli főszerkesztőjévé választotta meg és arcképét megfesttette a ta­nácsterem részére. Halálával mély gyászba döntötte családján kívül a hozzá legközelebb álló Szövetségünk vezetőségét és minden tagját. Szeretetreméltó egyéniségét mindnyájan nélkülözni fog­juk. Az arcképéből felénk sugárzó jóságos tekintete nekünk irányt mutat a jövendő munkánk és cselekedeteink helyes megválasztása felé. Amikor búcsúzunk Palik Ferenc­től, újból lerójuk hálánkat és köszönetü­nket azért az önzetlen munkáért, ame­lyet a köz érdekében kifejtett. Nyugodjék békében! Mi mindig szeretettel fogunk rá gondolni és emlékét kegyelettel megőrizzük.

Next