Nemesfémipari Közlöny, 1938 (18. évfolyam, 1-27. szám)
1938-01-01 / 1. szám
A NEMESFÉMIPARI SZÖVETSÉG, A DRÁGAKŐ CSARNOK ÉS AZ ARANYMŰVES IPARTESTÜLET HIVATALOS LAPJA XVIII. évfolyam Budapest, 1938 január 1. szám A szakmai propaganda és írta: SCHWARCZ ADOLF Sokéves ülésezés után 1930-ban útjára indítottuk a közös célt szolgáló karácsonyi propagandát. Teljhatalmúlag engem bíztak meg, hogy legjobb belátásom szerint csináljam azt meg. Örömmel vállaltam ezt a tisztséget, minthogy előre láttam, hogy Csiller Jenő segítségével igen nagy szolgálatot tehetek a szakma egyetemének, már csak azért is, mert a propagandánk hivatva lesz a vásárló közönség figyelmét szakmánk cikkei felé irányítani. Ebben nem is csalatkoztunk, úgy a szakmánkon belül, mint kívül nagyon sok elismerésben volt részünk, sőt mondhatom, követőink is akadtak. A felhatalmazás megvolt, de a legfontosabb hiányzott hozzá: a pénz. A megbízatást követő napon évvel a zsebemben elindultam az anyagiak előteremtésére. Mondhatom nagy megértésre találtam a kollégáimnál. Rövid időn belül befejeztem a gyűjtést a legfényesebb eredménnyel: 2500. pengőt hoztam össze. Ez ugyan szép összeg, de korántsem fedezte volna ennek a nagyarányú akciónak a lebonyolítását. A Szövetség vezetőségéhez fordultam támogatásért. Az elnökség azonnal felismerte és átérezte ennek az ügynek a nagy horderejét és támogatását kilátásba helyezve, a legközelebbi igazgatósági ülésen megszavaztatott 2.500 pengőt a propaganda céljaira. Most már megvolt az a minimális összeg, amellyel el lehetett indulni. Le is bonyolítottuk az első évi szakmai propagandát, jól, rosszul-e, azt én nem vagyok hivatva eldönteni, azonban azóta minden karácsony előtt megcsináltuk s ez a legfényesebb igazolása annak, hogy a propaganda szakmánk egész egyetemére hasznos és szükséges. Szövetségünk vezetősége ezért kötelezve érzi magát — áldozatok árán is — e propagandát évente megismételni. Ha pedig Szövetségünk a szakmai jólét biztosítására önzetlen áldozatot hoz, akkor azok, akik az áldozatot elfogadják, kötelezettséggel tartoznak és pedig azzal — ebben az esetben —, hogy a propaganda ne csak a forgalom emelését szolgálja, hanem a kereslet megnövekedésének a biztosítása mellett az emberségesebb haszonkulcsot is biztosítsa. Ez a tétel szakmánk minden ágazatára vonatkozik, elsősorban mégis a detailkereskedőkre, akik egyenesen a fogyasztóval állanak szemben. Szükségesnek tartottam a fentiek ismertetését abból a szempontból, hogy világosan lássuk, hogyan is néz ki szakmánk propagandája tükrében a kalkuláció. Amíg Szövetségünk a hozott áldozatok után örömmel látja a statisztikai adatokból évről-évre a forgalom lassú emelkedését, nem látja a gyarapodást, az életsztenderd emelkedését, hanem azt látjuk, hogy az évek óta tartó elszegényedési folyamat szakmánkban tovább tart. Tehát valahol hibának kell lenni. Nem kell ahhoz nagy bölcsesség, hogy kitaláljuk e kalkuláció szomorú folyamatnak okát. Mindenek felett a kalkuláció és, a kereskedelmi képzettség hiánya, nem kevésbé az üzleti életben előforduló féltékenykedés. Ha pedig ezektől a tulajdonságoktól mentesíteni tudnók magunkat és ha az egész szakma egy emberként egy minimális haszonkulcs kalkulálását tenné magáévá, úgy egyszerre minden megváltozna. Ha nem is indulna meg azonnal a gazdagodási folyamat, de megállna a vagyoni visszafejlődés. Pedig ha a forgalomba kerülő szabványárut (nem beszélve az alkalmi vételekről) normális, szolid kalkuláció mellett engednénk át a fogyasztónak, nem akarok számokkal operálni, de ki van számítva, hogy szakmánknak minden tagja a rendes polgári nívóra emelhetné életsztenderdjét, sőt megteremtheti azt a szilárd bázist is, ami az egész jövőjét biztosítani van hivatva. Szerintem Szövetségünk minden szakosztályi vezetőjének oda kell hatnia, saját hatáskörében, hogy a helyes, minimális haszonkalkuláció az egész vonalon érvényesüljön, mert hiába a propaganda és a Szövetség áldozatkészsége, — bár annak nyomán emelkedik is a forgalom —, ha viszont az sokszor haszonmentesen és minden kereskedelmi etika félredobásával, egymást lekonkurálva bonyolódik le. Van már a mi szakmánkban egynéhány követésre méltó példa, amely igazolja, hogy lehet árut normál haszon mellett is is forgalomba hozni. Ezek közül :