Nyomda-és Rokonipar, 1922 (12. évfolyam, 13-24. szám)
1922-07-01 / 13. szám
2. oldal NYOMDA- ÉS ROKONIPAR 1922 julius 1 ll!lllllllll!llllllll!llll!tllllllllll!llll!llll!llllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllN MAGYARORSZÁGI GRAFIKAI ÉS ROKONIPAROSOK FŐNÖKEGYESÜLETE HIVATALOS KÖZLEMÉNYEI XXVII. rendes évi közgyűlés. Egyesületünk ez évi rendes közgyűlését Péter és Pál napján tartotta meg Schwarz Felix elnök vezetésével, melynek lefolyásáról a következőkben számolunk be: Elnök szívélyes szavakban üdvözli a szép számban megjelent közgyűlési tagokat és a közgyűlést ,megnyitottnak nyilvánítja. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a »Magyarországi grafikai és rokoniparosok főnökegyesületeinek XXVII. rendes közgyűlése az alapszabályok 65. §-ának határozmányai szerint hivatott egybe »minden egyes taghoz — a gyűlés napja előtt legalább 14 nappal — intézendő meghívó útján«, amely meghívókban fel van tüntetve »a közgyűlés helye és ideje, valamint a napirend tárgyai.« Azután bejelenti, hogy ez a rendes közgyűlés az alapszabályok 68. §-a értelmében határozatképes, amennyiben személyesen vagy meghatalmazás útján 137 rendes tag van képviselve 4330 szavazattal. Az idézett alapszabálypont előírja ugyanis, hogy a határozatképességhez megkívántatik a rendes tagok j5 részének képviselete, a jelen esetben, minthogy 507 rendes tagunk van, tehát 102 tag és másodszor, hogy az összes szavazatoknak legalább 15 si-ával kell a jelenlevőknek rendelkezniök, tehát a mai közgyűlés alkalmából, minthogy összesen 4786 szavazat van, 718 szavazat. Majd felkéri Hegedűs Sándor és Heimler Kálmán tagokat, hogy az alapszabályok 67. §-a szerint a közgyűlésről felveendő jegyzőkönyvet aláírás útján hitelesíteni szívesek legyenek és egyben megbízza Gelléry Gyula dr. egyesületi titkárt a jegyzőkönyv vezetésével. Mielőtt rátérne a közgyűlés a megállapított napirend tárgyalására, elnök bejelenti, hogy a napirend egy ponttal bővül, jelesül, hogy ez alkalommal kívánjuk néhai Hirsch Lipót tiszteletbeli elnökünk arcképét a tanácsterem részére átvenni. Ennek kapcsán felkéri az annak idején indítványt tevő Markovits Kálmán választmányi tagot, hogy előterjesztését tegye meg. Markovits Kálmán az elnöki felhívásnak eleget teendő, a következő beszédet tartja: Tisztelt Közgyűlés! Igen tisztelt Uraim! Habár az élet során számtalanszor találkozunk félreértésekkel és téves nézetekkel, bizonyos az is, hogy vannak kikristályosodott igazságok, melyekhez szó és kétség nem fér. Ilyen igazság az, mely szerint: »Önmagukat becsülik le azok, kik nem becsülik nagyjaikat.« Önmagunkat becsülnők le mi is, ha nagyjaink elismerése és megtisztelése hiányával azt igazolnók, hogy nem tudjuk értékelni a sors ama kegyét, mely megajándékozta közéletünket valóban hivatott, értékes vezérekkel. Bizonyítanók egyben azt is, hogy érdemtelenek vagyunk nagy egyéniségek bizlalására. Ez a felismerés kellett, hogy elvezessen mai ünnepélyünkhöz, mikor ismét egy nagyságunkat, t hélyesebben annak kegyeletes emlékét készülünk megünnepelni. Hirsch Lipót néhai elnökünk, majd tiszteletbeli elnökünk arcmásának leleplezésével. Huszonhét évi egyesületi működésünk alatt, az ilynemű ünnepségeink sorrendjében ez a harmadik alkalom és ha sorrendben csak a harmadik ünnep, úgy ez nem jelentheti azt, hogy jelentőségében, tekintve az ünneplendő egyéniségét, ez a számszerű meghatározás meg ne változhatna, ha egyáltalán illő volna a kegyelet hangulatába belevinni az értékelés súly szerinti meghatározását. A grafikai szakma mindig abban a szerencsés helyzetben volt, hogy vezérférfiai oly egyéniségek voltak, kiknek neve a szakmán kivül is közismert és köztisztelt volt és helytálló ez különösen néhai ürményesi Hirsch Lipótra vonatkozólag. Ki volt Hirsch Lipót? Ily kegyeletteljes ünnepély alkalmával szokásos az ünnepelt minden előnyös tulajdonságát szóvá tenni és habár Hirsch Lipótot nem lehet eléggé méltatni mint embert, mint munkást, mint munkaadót, mi mégis be kell, hogy érjük e közgyűlés keretében azzal, hogy róla csak mint az egyesület egykori tagjáról és vezérlő férfiújáról emlékezzünk meg. Azonban ebből a szempontból is nagy feladat néhai Hirsch Lipótot ismertetni, mert ez egy volna az egyesületi élet éveken át lejátszódott történelmének feltárásával, mi viszont nem lehet ez alkalommal feladatunk. De ha mégis megtennék és belebocsájtkoznánk egyesületünk évtizedes történelmének regisztrálásába, mint néhai Hirsch Lipót élettörténetének bennünket érintő munkásságának méltatásába, úgy szó, sok hangos szó volna az eredmény, melynek kapcsán tán elveszne szem elől a tulajdonképeni cél. De hisz nem is a szavak adják meg az egyéniség súlyát, hanem az akarások, a tettek, a tettek eszközei és főleg az elért eredmények. Ez eredmények fölsorolása fogja legtalálóbb képét adni a mi néhai szeretve tisztelt Elnökünknek. Három eredményre tudunk rámutatni, mint néhai Hirsch Lipót főnökegyesületi munkásságának gerincére. Az első, hogy egyesületünket céltudatos tevékenységgel és ügyes gazdaságpolitikával kisegítette gyermekcipőiből és olyanná tette, aminőnek ma ismerjük. Tette pedig ezt azáltal, hogy módját tudta ejteni, mindazokat, kik közénk valók és némileg számottevők, egyesületünkbe bekényszeríteni. Második eredménye a kollektív szerződés megteremtése, mely ma is létünk alapját képezi, mely lehetővé teszi részünkre a rázkódtatásoktól mentes ■munkalehetőségeket s mely legjobb bizonyítékát szolgáltatja Hirsch Lipót messze jövőbe tekintő éleslátásának. Magyarországon Hirsch Lipót teremtette meg azt a fogalmat, melyet kollektív szerződés név alatt ismerünk, megteremtette ezt évtizedekkel ezelőtt és hogy helyes volt ezen cselekedete, az abból világlik ki leginkább, hogy ma már mind több és több ipar tette magáévá ezt a rendszert és amely iparok azt ezideig még nem tették magukévá, rövidesen kényszerülni fognak rátérni a kollektív szerződések egyedül helyes és kielégítő útjára. Harmadik alkotása, a második kiegészítője, a békéltető bizottság megteremtése, melyet esztendőkön által pártatlanul vezetett s mely mindmáig az ő szellemében működik. Ezek az alkotások adják meg néhai Hirsch Lipót egyéniségének súlyát és ez érték alapján megállapíthatjuk, hogy önmagunkat tiszteljük meg akkor, midőn Hirsch Lipót arcmását ezennel rendeltetésének átadjuk (lepel lehull), hogy képviselje itt azt a fenkölt szellemet, melyet néhai Elnökünk honosított meg. Ez arcmás a művészi munka oly lelkiismeretes és szeretetteljes gyakorlásáról tesz tanúságot, hogy kötelességemnek tartom az alkotó művésznek, Hornyánszky Miklós úrnak a Magyarországi Grafikai és Rokoniparosok Főnökegyesületének hálás köszönetét kifejezni lelkiismeretes és művészi szeretettőlduzzadó alkotásáért. Boldogult Vezérünk családjának jelenlévő tagjaihoz is van pár szavam. Ha eltávoznak innen abba a meghitt körbe, melynek megalapítója ugyancsak a mi boldog emlékű Elnökünk volt, vigyék magukkal azt a szerető és tiszteletteljes hangulatot, mely most e teremben szerteárad és mondják el otthon, hogy van egy közület, mely nem engedheti meg néhai Hirsch Lipót emlékének kisajátítását családja részére, abból részt kér, az őt megillető részt, melyet meg kíván őrizni a maga számára. Ezek után pedig kérem az igen tisztelt Elnökséget, vegye át megőrzésre az imént leleplezett képet, de tegye magáévá — miként azt a múltban tette — a jövőre is azt a szellemet, melyet néhai Elnökünknek köszönhetünk. Miként eddig, úgy a jövőben is vezessenek bennünket ama hagyomány alapján, mellyel néhai Hirsch Lipót ajándékozott meg bennünket s mely bölcs előrelátással és gondos körültekintéssel volt megalapozva és mindenkor helyes programmnak bizonyult. Azonban a kartársak részére is van még mondanivalóm. Nem elég az, ha beérjük azzal, hogy e terem falát mostantól kezdve Hirsch Lipót portréja is díszíti. Ha valóban meg akarjuk tisztelni Hirsch Lipót emlékét és hálásak akarunk lenni mindazért, amit nemes és fenkölt munkálkodásának és szellemi fölényének, vasenergiájának, odaadó szorgalmának és fáradhatatlan buzgalmának köszönhetünk, úgy ne csak azzal tiszteljük meg, hogy elismerjük felsőbbségét, akarásait, eszközeit és eredményeit, hanem vegyük át teljes egészében azt a szellemi örökséget, melyet Hirsch Lipót hagyott ránk. Hirsch Lipót végcélként a nagy Németország hatalmas és egészségtől duzzadó, de még mindig előre törekvő grafikai iparát látta maga előtt és célja az volt, hogy bennünket is odavezessen, hol a boldogulás ily jelenségei nyilvánulnak meg, biztosítva az egyén és összesség boldogulását. Ő egy táborban, egy cél által vezéreltetve kívánta látni Magyarország grafikai iparosait, összeforrva egy érzésben, a boldogulás útjain, leküzdve a kicsinyes, szereplés iránti törekvéseket, ha azok nem párosulnak a tehetséggel vagy figyelmen kívül hagyják a köz érdekeit és csak egyéni hiuság