Nyomda- és Rokonipar, 1926 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1926-01-01 / 1. szám

2. oldal NYOMDA- ÉS KOK­ON IPAIJ 11*26 január 2 ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||l!IIIIIIIIIÍIIÍÍÍÍ!llllllllll!IIIIIIIIIIIIIIIÍÍÍIIlll!lll!llilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllll Az ezen munkákért járó díjazás összege egyformán osztandó szét azon szakmunkások között, akik a munka elvégzésében részt vettek. 276. Az első hirdetésszedőnek, aki tördel­ is, s különóradíjazás nem jár, ha a bére legalább 133000 koronával nagyobb a hirdetésszedő heti bérminimumánál. 314. A reggel 6 órától este 11 óráig ter­jedő időben rendszeresített »Schicht«-munká­­nál a heti bérminimumon, illetőleg az addig élvezett bizonyos pénzen felül a­ szakmunkásoknak 83000 K; b) a munkásnőknek, segédmunkásoknak, férfi­­berakóknak és kirakottnak 50000 K pótlék jár hetenkint. 315. A vegyes (nappal és éjjel) üzemekben elrendelt, avagy a váltakozó »Schicht«-mun­­káknál, amelyekben az egyes munkaszakaszok között négy-négy óra szünet van, a heti bér­minimumon, illetőleg az addig élvezett bizo­nyos pénzen felül a­ szakmunkásoknak 90000 K; b) a munkásnőknek, segédmunkásoknak, férfi­­berakóknak és kirakóknak 55300 K pótlék jár hetenkint. 316. A vegyes (nappal és éjjel) üzemekben elrendelt azon »Schicht«-munkáknál, amelyek­ben az egyik munkaszakasz éjfél után végző­dik, valamint a 315. pont alatt említett válta­kozó »Schicht«-munkák azon eseteiben, ami­kor a munkaszakaszok között lévő szünet a négy órát meghaladja, a heti bérminimumon, illetőleg az addig élvezett bizonyos pénzen felül a) szakmunkásoknak 118000 K; b) a munkásnőknek, segédmunkásoknak, férfi­­berakóknak és kirakóknak 71000 K pótlék jár hetenkint. 318. Az éjjeli munkaidőben történő alkalmaz­tatások eseteiben a heti bérminimumon, ille­tőleg az addig élvezett bizonyos pénzen felül a) szakmunkásoknak 104000 K; b) a munkásnőknek, segédmunkásoknak, férfi­­berakóknak és kirakóknak 62000 K pótlék jár hetenkint. 322. A kisegítő alkalmaztatásnál naponkint 9000 korona bérpótlék fizetendő. 323. A kisegítő munkásnőnek és segédmun­kásnak naponkint 5000 K kisegítő bérpótlék fizetendő. 328. Ha újonnan felszabadult szedő állíttatik laphirdetés szedéséhez kisegítőül, úgy a bér­minimumon felül heti 34000 K pótlék jár. □aDnaDaaanooDDDODDOűonDDaooaooaoonaoooonDDoao Tfeíefon: József 148-43 és József 148-44 Borideux Gf­. és Bdvsa a világ legrégi 66 nyomdafesték-gyára tyroda és raktár: ^Budapest, Ferenc József rakpart IV., 2? □ Q □ □ □ I gyár: £Budafokon. fillönlegességek: Qtáromszinnyomó- és könyvkötő­festékek. □DűQDQaaaDDDaaGűaDDoanDDaDDanDDDaaaDDDDaDnDaD ORSZÁGOS VIDÉKI BÉRSZABÁLYZATI BIZOTTSÁG Jegyzőkönyvi kivonat a bizottságnak Klein Samu elnök elnöklete alatt 1925. évi december hó 10-én tartott üléséről. Elnök az ülést megnyitván, szívélyesen üd­vözli a megjelenteket és megállapítja, hogy a bizottsági ülés határozatképes. Majd felkéri Markovits Kálmán bizottsági tagot, hogy a napirend 1. pontját előadni szíveskedjék. Markovits Kálmán ismerteti mindazon anomáliákat, amelyek a vidéki békéltető bizott­ságok körében fennállanak. A bizottságok bár elvileg felállíttattak, a gyakorlatban nem min­denütt működnek. Másrészt pedig a működő bizottságok némelyike nem felel meg a kol­lektív szerződésben lefektetett alapelveknek, je­lesül: van olyan békéltető bizottság is, amely­nek munkaadó elnöke nem tagja a Főnök­egyesületnek, sőt olyan is akad, ahol a munka­adó tagok az egyesülettől távol állók közül kerülnek ki. Ez a helyzet továbbra fenn nem tartható. Rendet kell teremteni. Az országos bizottság már több olyan határozatot hozott a múltban, amelyek arra voltak hivatva, hogy a kérdést rendezzék. A határozatok azonban gyakorlatilag alkalmazást nem nyervén, ma is a teljes rendezetlenség áll fönn a vidéken. Ezért munkaadó résznek föl kell vetnie a kérdést, váljon a kollektív szerződést aláíró felek mi­ként értelmezik annak egyes rendelkezéseit? És legelsősorban munka­­rész feladata a kérdés megválaszolása, minthogy a hozott határozatok keresztülvitelét munkásrésznek kellett volna a legerőteljesebben forszíroznia. Wiesenberger Vilmos véleménye sze­rint csak bizonyos mértékig akceptálható a Főnökegyesület panasza. Munkásrészről is for­szírozták, hogy a vidéki munkaadók tagjai legyenek a Főnökegyesületnek, mivel a kollek­tív szerződés is kötelezi erre őket. Azonban oly sok nehézség merült föl, hogy ezek miatt a szigorúbb eszközöket alkalmazni nem le­hetett. Munkásrész fölhívta a vidéki közvetítő­ket, hogy esetleg ne közvetítsenek olyan mun­kaadónak, aki a fölszólítás dacára sem tagja a kollektív szerződést aláíró egyik fél érdek­­képviseletének. Elnök szükségesnek tartja megállapítani, hogy a kollektív szerződés értelmében a bé­kéltető bizottságnak sem munkaadó elnöke, sem tagja nem lehet a Főnökegyesületen kívül álló munkaadó. Aminthogy munkásrész sem is­merné el jogosnak, ha a részéről kiküldött tagok között nem szakszervezeti tag is helyet fog­lalna. Egyébként ilyértelmű határozat már több izben hozatott és hogy ezen határozat keresztülvitelére sor nem kerülhet, azért a szakszervezet is hibáztatható. Nem különben azért is, ha a közvetítés sem a szabályok ér­telmében történik. A kollektív szerződés köte­lezi munkaadót, hogy csak szakszervezeti mun­kást alkalmazhat és — éppen a szerződés szellemében — ennek fordítva is meg kellene történni. Azért nem is fontos, hogy újabb ha­tározatot hozzon a bizottság, ehelyett a régi határozatot kell gyakorlatilag alkalmazni és rövidesen rend lehet a vidéki közvetítés és békéltetés terén. Markovits Kálmán kénytelen Főnökegye­sületi részről megállapítani, hogy éppen a végre nem hajtott határozatok az okai annak, hogy a vidéki nyomdatulajdonosok megvárják, amíg a Főnökegyesület törli őket a tagok sorából. G­y­ü­r­e­y Rudolf elnök megállapításával szemben nem találja egyszerűen elintézhető­­nek a kérdést. A vidéki munkaadók tekintélyes része nem tagja a Főnökegyesületnek, így a szakszervezet nem helyezkedhetik arra az ál­láspontra, hogy a nem tagok részére a köz­vetítést beszünteti. Ez nagy megfontolást igényel, mert sok mellékkörülmény veendő fi­gyelembe. Minden eszközt igénybe kell venni, hogy a vidéki békéltetésnél rend teremtődjék. Indítványozza, hogy a két szerződő fél együt­tesen keresse fel a vidéki békéltető bizottsá­gokat és személyes megjelenéssel igyekezzen a helyzetet legális mederbe terelni. Ha a bi­zottság indítványához hozzájárul, minden erővel törekednie kell a két szerződő félnek arra, hogy a vidéki békéltetőknél a rendes működés biztosíttassék. Markovits Kálmán megjegyzi, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján megállapít­ható, miszerint a vidéki nyomdaüzemek leg­alább 50%o-ban tagjai a Főnökegyesületnek. Ez azonban csak fejszám szerint veendő, mert ha a főnökegyesületi tagoknál a halmazott mun­kások számát vesszük figyelembe, akkor ki­derül, hogy a Főnökegyesület tagjainál dol­gozó munkások számla: a vidéki összmunkásság 70%%-át teszik ki. Wiesenberger Vilmos az eddigi fel­szólalásokból azt látja, hogy a kérdés megoldá­sával komolyan foglalkozni kell. Elismeri, hogy a mai állapot nem maradhat meg és ezen vál­toztatni kell. Azonban a szakszervezetet ért szemrehányást nem veheti komolyan. Nem pe­dig azért, mert a szakszervezet a múltban is és ma is megtette kötelességét és csak munka­adók kényelemszeretete vagy gyöngesége az oka, ha a régebben hozott határozatok nem kerültek végrehajtásra. Ha e tekintetben a munkaadók erélyesebben fognak fellépni, úgy a szakszervezet eleget fog tenni annak a köte­lességének, amelyet a kollektív szerződés előír. Felemlítik munkaadók többek között a közve­títés kérdését is. Tudni kell e kérdés sző­nyegre hozatalánál azokról a nehézségekről, amelyek felmerülnek a keresztülvitelnél. Lehe­tetlenségnek tartja ugyanis, hogy abban az esetben, ha egy munkanélküli munkás oly üzemben való elhelyezéséről van szó, amely egyébként árszabályhű, hogy oda a közvetítés megtagadtassék. És a legnagyobb körültekin­téssel kell erről tárgyalni. Tény az, hogy a kollektív szerződés értelmében a munkaadók csak szakszervezeti munkást alkalmazhatnak és szervezett munkás csak olyan munkaadónál vál­lalhat kondíciót, aki tagja a Főnökegyesületnek. Ezt munkásrész jogosnak ismeri el ma is. Ám lehetetlenség a közvetítés megvonása a nem főnökegyesületi tagoktól akkor, amikor nincs meg bizonyos előzetes garancia. Ha en­nek előfeltétele meglesz, nem lesz akadálya a lefektetett elveknek az egész vonalon való érvényesítésének. Szükségesnek tartja, ha a két fél megbízottai felkeresik a vidéki váro­sokat, hogy a nyomdatulajdonosokat figyel­meztessék az eshetőségekre, amelyek úgy a békéltetésnél, mint a közvetítésnél részükre elő­állhatnak. Sebők Jenő elismeri, hogy a munkaadók nagyrészben okai a mai helyzetnek. Ezt pél­dákkal is igazolja. Fölemlíti, hogy a vidéken súlyos igazságtalanság történik a főnökegyesü­leti tagokkal szemben, mivel a közszállítá­­sokat több esetben nem főnökegyesületi tagok kapják, holott úgy tudja, hogy a közszállítási szabályzat úgy intézkedik, hogy ilyen szállítást csak főnökegyesületi tag kaphat. E tekintetben a Főnökegyesületnek kell eljárnia. A szóban forgó kérdésekben hozzájárul ahhoz az in­dítványhoz, hogy a két szerződő fél szálljon­­ki a vidéki városokba és úgyi a békéltetés, mint a közvetítés tekintetében igyekezzen rendet teremteni. Ezenfelül határozza el a bizott­ság, hogy a vidéki békéltető bizottságok mun­kaadó elnökei és tagjai csak olyan munka­adók lehetnek, akik a Főnökegyesületnek tel­jes jogú tagjai. Valamint azt is, hogy a nem Nyomdai tisztviselőnő gyakorlattal állást keres. Megkeresését „Megbízható 11 jeligére kérem a kiadóba. * TELEFONSZÁM: JÓZSEF 154-91

Next