Nyomda- és Rokonipar, 1939 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-01 / 1. szám
2. oldal hogy egészséges együttműködés csakis a nyomdaipar törvényes jogainak teljes tiszteletben tartásával képzelhető el. Nélkülözzük azonban a kormányzati tényezők hathatós támogatását — ismét csak az előfeltételek megteremtésében — az úgynevezett háziüzemek munkálkodását illetően. Ennél a kérdésnél, csakúgy mint a lapbeszüntetéseknél, nem arról van szó, hogy talán megoldhatatlan intézkedéseket sürgetnénk új munkaalkalmak teremtésére, hanem csupán régi jogos munkaterületünk megvédését kívánjuk. A lapbeszüntetésekkel jelentékeny, folytatólagos és állandó munkaalkalmaktól fosztatott meg a nyomdaipar s nemcsak hogy helyette újak létesítésére nincs kilátása, hanem az irodai és üzleti nyomtatványoknál is olyanok támadják munkaterületét, akiknek versenye sem az oly szükségesnek jelzett ellenőrzési szempontból, sem általános gazdasági érdekből nem kívánatos. Az úgynevezett háziüzemekről van szó, amelyeknek száma az utóbbi években minden jogos várakozás ellenére, nem hogy csökkent, hanem lényegesen emelkedett. Évek óta cikkezünk erről a kérdésről. Évek óta kérjük, követeljük ennek a régóta vajúdó problémának a megoldását, sajnos — eredmény nélkül. Szinte érthetetlen előttünk, hogy amikor — a lapbeszüntetések után méginkább — a legális, ellenőrzésre kötelezett nyomdaipar napi 6 órán át sem tudja foglalkoztatni munkásait, amikor szinte állandóan az élen haladunk a munkanélküliség terén, ugyanakkor a háziüzemek altisztjei vígan dolgoznak — minden ellenőrzés nélkül! — éjjel-nappal a legkülönfélébb nagyságú és típusú sokszorosítógépeken. Nem tudjuk megérteni, hogy amikor — igen helyesen! — szigorú képesítéshez, mestervizsgához, engedélyhez van kötve a sokszorosítóipar gyakorlása, ugyanakkor altisztek és portások, kisasszonyok és komptoaristák állítanak elő háziüzemekben »nyomtatványokat« s még mindig akörül folyik a vita, hogy többszázezerpengős munkamennyiség előállítása mellett ezek a gépek »sokszorosító« vagy pedig »irodai« gépeknek nyilváníttassanak. Aminthogy éppúgy érthetetlen előttünk, miért foglalkoznak megyei és városi hivatalok folytonosan ilyen sokszorosító gépek beszerzésének gondolatával, holott mégsem lehet közömbös, hogy ilyen gépekkel egyenlőtlen versenyt támasztanak éppen annak a nyomdaiparnak, amely nemcsak jelentékeny adófizető, hanem a szociális terhek vállalásában is mindig előljárt és üdvös példát mutatott. Új feladatok előtt... Amikor azonban a lapbeszüntetések folytán beállott válságos helyzetünkben a még megmaradt kicsiny munkaterületünket fenyegető jogtalan támadások ellen kérünk és várunk segítséget a kormányzati tényezőktől, egyúttal teljesen tisztában kell lennünk azzal, hogy most azután igazában szoros együttműködésre és igaz szolidaritásra van szükség a mi körünkben, ha biztosítani akarjuk szép iparunk boldogulását. Mindenkit a fedélzetre hívunk dolgozni, munkálkodni, segíteni a nyomdai közösség és így valamennyiünk egyéni érdekebeit. Megvédeni jogos munkaterületünket és új munkaalkalmakat teremteni — ezek a feladatok várnak megnagyobbodott országunk nyomdaiparára. Súlyos helyzetünk, az elénk tornyosuló problémák parancsolóan megkívánják tőlünk, hogy jó szorosan fogjuk meg egymás kezét, segítsük egymást híven a régi nyomdászhagyományokhoz és keressünk érintkezést mindazokkal, akiknek munkássága közvetlenül vagy közvetve kihathat iparunkra. Legközelebb álló fegyvertársaink, a lapkiadók, akikkel éppúgy szorosan kell együttműködnünk, mint külföldi kartársaink. Hiszen csak a közelmúltban számoltunk be lapunkban arról az érdekes közös akcióról, amelyet Svájcban lapkiadók és nyomdák együtt indítottak a különféle sokszorosító készülékek versenye ellen. S ezt az együttműködést nemcsak azért tartjuk nálunk is könnyen megvalósíthatónak, mert a mi nagyüzemeink közül is igen sokan napilappal rendelkeznek, hanem — amint ezt már oly sokszor hangoztattuk — azon az alapon is, hogy a lapkiadás érdekei igen sok vonatkozásban párhuzamosan haladnak a nyomdaiparéval. Gondoljunk csak vissza az 1937-ben megrendezett és fényes sikert aratott Magyar Nemzeti Nyomtatványkiállításra, amikoris az előkészítő tárgyalásoknál mindkét fél meggyőződhetett arról, hogy a közös célok megvalósítása érdekében milyen sok a tennivaló. Ugyancsak szoros együttműködést kell keresnünk a könyvkiadókkal, mert a nyomdaipar boldogulása szorosan összefügg a magyar könyv sorsával. Szívesen és örömmel állapítjuk meg e helyen, hogy a közelmúltban már történtek bizonyos kezdeményező lépések, a könyvpiacot erősen zavaró és súlyos következményekkel járó »okkáziós árleszállítások« és »kiárusítások« körül is határozott javulás észlelhető, de a magyar könyv széleskörű megkedveltetése, a nyomtatott betű eddiginél is erőteljesebb propagálása terén még igen sok közösen elvégezhető feladat vár megoldásra. A jövőben minél gyakrabban kellene összejönnünk és eszmecserét folytatnunk reklámszakembereinkkel és grafikus művészeinkkel is. Ma már régen túl vagyunk azon a tévhiten, hogy »művészek és ötletkiagyalók ne kontárkodjanak bele a mi mesterségünkbe«, s ehelyett igen helyesen mindenki azt vallja a nyomdaiparban, hogy a reklámemberek és grafikus művészek minél erőteljesebb bekapcsolódása jelentékenyen hozzájárulhat a munkaalkalmak szaporításához. Elmondottuk már a papírkereskedők üzleti ténykedésével kapcsolatosan, hogy mindig produktív bekapcsolódásnak tekintjük azt a tevékenységet, amely új ötletekkel, új megoldásokkal teremt munkaalkalmakat, mert hiszen a gyakorlatból tudjuk, hogy igen sok hírverési akció, tehát nyomdai munka, egy-egy eredeti megoldású címlapnak, vagy újszerű kivitelezési módnak köszönhette keletkezését. (Zárójelben azonban, félreértések elkerülése végett, világosan le kell szögeznünk, hogy csakúgy, mint a papírkereskedőknél, a legélesebben küzdöttünk a törvényellenes munkavállalások ellen, a reklámszakembereknél, grafikus művészeknél is elvárjuk, hogy szigorúan tartózkodni fognak elkalandozásoktól. E figyelmeztetést azért tartjuk szükségesnek, mert újabban »Service« impresszumokkal találkozunk, holott ilyen nyomdát nem ismerünk.) Ismételjük, igen sokat várunk a reklámszakemberekkel és grafikus művészekkel folytatandó gyakoribb eszmecseréktől, mert még igen sokat kell együtt dolgoznunk annak az érdekében, hogy a nyomtatványfogyasztó közönséget megnyerjük az egyedül eredményt hozó szakszerű, kvalitásos munkának. A felénk való közeledést várjuk viszont az idegenforgalmi propagandáit intéző hivatalos tényezőktől. Fonák ugyanis a helyzetünk, amikor az eddiginél lényegesen erőteljesebb idegenforgalmi propagandát sürgetünk, mert hiszen könynyen érhetne bennünket a vád, hogy ezzel a felajánlkozással csak önös érdekeinket akarjuk szolgálni. Éppen ezért várjuk a közeledést, szerény szolgálataink, gyakorlati tudásunk és tapasztalataink igénybevételét, mert amellett, hogy kétségtelenül erősen érdekelve vagyunk üzleti szempontból is az idegenforgalmi propagandánál, a legteljesebb tárgyilagossággal az a meggyőződésünk, hogy a hivatalos tényezők és a nyomdaipar szorosabb együttműködése feltétlenül javára szolgálna ennek az egész nemzetgazdaság szempontjából oly nagyfontosságú ügynek. Azok a nemrégiben megjelent statisztikai adatok, amelyek hazai idegenforgalmunk lényeges csökkenéséről számolnak be, nem szabad, hogy elkedvetlenítsék a hivatalos köröket. Mi már 1937- ben, idegenforgalmunk még soha nem tapasztalt hatalmas fellendülése idején megjósoltuk, hogy csakúgy, mint a gazdasági életben, az idegenforgalom terén is vannak felfelé és lefelé ívelő időszakok. Ez azonban korántsem jelenti azt, mintha akár az egyik, akár a másik esetben ellankadhat az idegenforgalom növelésének legfontosabb eszköze: a propaganda. Annak idején cikksorozatban, részletesen foglalkoztunk ezzel a kérdéssel és tárgyilagosan, adatokkal alátámasztottan mutattunk rá arra, hogy a főváros propagálását is lényegesen fokozni kellene, de különösen szebbnél szebb vidéki városaink és fürdőhelyeink ismertetésénél mutatkoznak súlyos hiányosságok. Emlékezzünk csak vissza arra a nagy feltűnést keltett esetre, amikor varsói követségünk a magyar vidéki városoktól propagandaanyagot kért és csak néhány nagyobb városunk ismertetőjét tudtuk rendelkezésére bocsátani. A Magyar Nemzeti Nyomtatványkiállításon bemutatott magyar idegenforgalmi propagandaanyag kvalitásáról a nagyszámban megjelent külföldi szakemberek a legteljesebb elismerés hangján nyilatkoztak. Ez az elismerés nemcsak a kitűnő felkészültségű budapesti nyomda- NYOMDA- ÉS ROKONIPAR 1939 január 1