Nyomda- és Rokonipar, 1940 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1940-01-01 / 1. szám
XXX. évfolyam Budapest, 1940 január 1 szám NYOMDA- ÉS ROKONIPAR A KÖNYVNYOMDAI, LITOGRÁFIÁI, FÉNYNYOMDAI, BETŰ- ÉS TÖMÖNTŐI, KEMIGRÁFIAI KÖNYVKÖTŐ, ÜZLETI KÖNYV, DOBOZGYÁRI ÉS EGYÉB PAPÍRFELDOLGOZÓ IPARI MEGJELENIK MINDEN HÓNAP.-ÉN IV/1 T T 1 T K" AA T A PT A SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ÉS 15.-ÉN. TELEFONSZÁM: *221-214 1V± U IN l\riu-UUI\ L/il J /A BUDAPEST, VI. SZEGFŰ UTCA 5. SZ. Újévkor hűségesen bekopogtat nálam lapunk szerkesztője a vezető cikkért és én hűségesen bekopogtatok soraimmal kortársaimnál, hogy megkérdezzem őket, hogyan is érzik magukat? Választ így közvetlenül nem kapok a kérdésemre, de hiszem, hogy e kérdés olvasásánál mégis csak lesznek olyanok, akik magukba mélyedve önmagukat kérdezik meg, hogy hogyan is érzik magukat. Azért mondom, hogy talán mégis ilyenek is lesznek, mertsokan vannak a meghívottak, de kevesen a kiválasztottak«. Meg azután van a kérdéseknek az a rossz tulajdonságuk, hogy új kérdések támadnak utánuk és minden újabb kérdés jobban és jobban hozzánk férkőzik, behatol a lelkünkbe és végül hangosan dörömböl a szívünk falán azzal a nagy kérdéssel: ember, megtetted-e a kötelességedet?! Megtetted-e a kötelességedet a közzel szemben, megtetted-e a Te sorstársaiddal szemben és végül megtetted-e a kötelességedet önmagaddal szemben ? Mert lehet ám kötelességet teljesíteni a közzel szemben úgy is, hogy az ember minden formában igénybe veszi egyesületét, a tagdíjjal azonban adós marad, az ülésekre nem jár el, mert így lehet biztosítani a teljes szólásszabadságot, amivel az egyesületen kívül minden felett kemény bírálatot gyakorolhatunk, legyen az elnökség, bizottság vagy iroda, lehet a sorstársakkal szemben kötelességet teljesíteni, ha elvisszük munkáikat, még ha magunknak nem is lesz örömünk benne és ha magunkkal szemben a kötelességet azzal gyakoroljuk, hogy nyitott szájjal várjuk a sült galambot. Ugye, milyen fonák kép! Mégis megvigasztal az a tudat, hogy Te, aki most ezeket a sorokat olvasod, nem vagy ilyen! Te elősegíted a közlet munkáját érdeklődéssel, tettekkel és áldozatkészséggel, Te rendelkezésére állsz a Te sorstársaidnak, akik szintén a nyomdászmesterséget űzik, hogy boldogulhassanak a mai megnehezedett időben. Magad pedig szorgalommal, élelmességgel és teljes odaadással munkálkodól azon, hogy épen vidd át vállalatodat ezekben az években, hogy tiszta névvel, tiszta becsülettel állhass majd azok közzé, akik a békességes idők bekövetkeztekor majd ismét munkára szólítanak, hogy teremtsük meg újra az egykor oly nagyhírű magyar nyomdászatot! Veled, aki ilyen vagy, találkozni szeretnék, hogy megszorítsam a kezedet már csak a szebb, jobb jövő reményében is! Talán meghíhatnók azokat, akiket Te is, én is, ilyeneknek ismerünk? Gondolod, hogy nem lesz sok, ha 25 ismert nevű belvárosi kereskedők ügyét tárgyalta nemrégiben a magyar bíróság. Az volt ellenük a vád, hogy portékájukat a megszokottnál jóval nagyobb haszonnal árusították, éppen a mai súlyos időkben, amikoris mindenkinek még sokkal fokozottabb mértékben kell teljesítenie polgári kötelességét. A törvényszéki tárgyalás során a vádlottak nemcsak haszonkulcs- és rezsiszámításaikkal védekeztek, hanem arra is hivatkoztak, hogy az árak megállapításánál már számításba vették az alku lehetőségét. A vevők kérésére 10—15 százalékot bizonyára engedtek volna s — mint mondották — enélkül a vevőkör megtartása aligha lehetséges. A példásan súlyos bírósági ítélet után, úgy érezzük, nemcsak a tisztességes polgári haszon részesült a legméltóbb helyen kellő védelemben, hanem végre vádlottként szerepelt a gazdasági élet legveszedelmesebb rákfenéje, az alku■ Évtizedek óta harcol a nyomdaipar az alkudozások ellen. Szaklapjaink felvilágosító munkája, a szakemberek gondos tanulmányozása után összeállított minimális vállalási árak, mind-mind azt a célt szolgálták: reális alapon biztosíttassák az iparos tisztességes polgári haszna. A külföldön meg sem tudták érteni a szabott árakért folytatott súlyos küzdelmünket. Évekkel ezelőtt az egyik nagy nyugati ország nyomdaipari érdekképviseletéhez fordultunk azzal a kéréssel, tájékoztassanak bennünket a szennyverseny ellen életbeléptetett rendszabályaikról. Mit tesznek az irreális árjegyzések, az alkudozások ellen? Nem értették meg a kérdéseinket s válaszadásuk előtt, bőemberre terítettünk? Téríttessünk talán inkább csak tizenkettőre, pótasztalokat még lehet majd hozzátoldani! Hely lesz! Az olyan terembe, ahová ilyen emberek járnak, nem tódul a tömeg! Úgy gondolod, keserű ez az írás?! Azt mondod, kedvüket vesztett emberek szoktak így írni! Lehet, hogy igazad van. Arról azonban biztosíthatlak, hogyha sok másból már kezdünk is kifogyni, még megmaradt az, ami szintén ér valamit és ez a szakmaszeretet és a kötelességtudás! Kertész Árpád. Jebb felvilágosítást kértek tőlünk. Mi az az alkudozás és a szennyversenyzés? —kérdezték. Az alkudozás -m írták — tisztességtelen dolog, mert mindenkinek csak egy, mégpedig reális árat szabad kérnie, s a tisztességes ember ehhez ragaszkodik is. Amint minden tisztességes cég ragaszkodik régi szállítójához, ha meg van vele elégedve s esze ágában sincsen mástól árakat kérni. — Így írt az egyik nyugati ország grafikai érdekképviseletének vezetője, s mi bevalljuk, szégyeltük a kérdést tovább firtatni. Az első magyar nagy áruház alapításával — úgy véltük — ismét lendületet kap a szabott árakért megindított mozgalom. Hiszen az úgynevezett »egységárak« mindennél beszédesebben igazolták, hogy a közönséget igenis rá lehet szoktatni az alku nélküli vásárlásra. Azóta több áruházunk van, óriási forgalmat bonyolítanak le, s a vevőknek bezzeg egyikben sem jut eszébe, hogy a 14 pengőre kiírt ingért — mondjuk — 12 pengőt kínáljon. Az áruházak alapításával — úgy véltük — a sokfejű alkahidrának legalább egyik fejét sikerült leütni. Sajnos, rövidesen rájöttünk, hogy keservesen csalódtunk. Azok az áruházak, amelyek fennen hirdették a »szabott ár«-rendszert, beszerzéseiknél már vígan alkudoztak. 10—15 iparost szólítottak fel ajánlattételre, egyiknek megmutatták a másik ajánlatát, vagy pedig, ami szintén nem ritka jelenség, az anyagbeszerző csak sejteti az alacsonyabb árajánlatot, kihúzva félig a fiókot s jelentőségteljesen mosolyogva mondja: »Ha akarja, megmutathatom! 15 o/o -kal olcsóbb ajánlat, mint a magáé. Ha ennyiért vállalja, megkaphatja a munkát«. Az alku a vádlottak padján