Nyomdaipar, 1917 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1917-01-01 / 1. szám
XVI. évfolyam 1917 január 1. 1. szám. NYOMDAIPAR A NYOMDÁSZAT ÉS ROKONSZAKMÁK ÉRDEKEIT FELÖLELŐ SZAKLAP A VIDÉKI NYOMDATULAJDONOSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE LAPZÁRTA SZERDÁN REGGEL FELELŐS SZERKESZTŐ : MOLNÁR MÓR MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN - SZERKESZTŐSÉG ÉS A LAP FŐMUNKATÁRSA : ERDEIT LAJOS ELŐFIZETÉSI ÁR: EGÉSZ KIADÓHIVATAL . SZEKSZÁRD . A HÁBORÚ ALATT A HÓ 1. ÉS 15. NAPJÁN JELENIK MEG. ÉVRE 12 KOR., FÉLÉVRE 6 KOR. Magyarországi grafikai és rokoniparosok főnökegyesülete. A béke előjeleit látjuk a horizonton a maga teljes valóságában ... és megmozdulnak a béke hívői és úgy látszik sikerrel veszik fel a harcot, a dacos akarnokokkal, a ma még góliábként uralkodó zsarnokokkal és a maguk felfogása érvényesítéséhez hatalommal is rendelkező önző fő korifeusokkal szemben. Az emberiség azonban széles e világon békét kíván! Népek és nemzetek hő vágyaként jelentkezett tehát hivatalos formában is a béke előjele és minden reményünk megvan arra, hogy higyjünk a béke mielőbbi elkövetkeztében. Éppen ezért tartjuk már jó előre szükségesnek, hogy a béke elkövetkeztével, a nagy kultúrmunka kezdetén, az ipar és kereskedelem újjáteremtésével, egészséges alapon nyugvó és rendezett viszonyok között levő egyesületek, testületek és idetartozó hatóságok irányíthassák Magyarország iparát és kereskedelmét. Aktuálisnak és szükségszerűnek tartjuk tehát most az év kezdetével, hihetőleg a békeév elején, az illetékes körök, a közügyek önzetlen munkásai és vezérférfiai figyelmét a magyar nyomdaipar, vagyis a kultúra közvetlen szolgálatában álló, támogatásra valóban méltó műiparunk hosszú évek, sőt évtizedek óta hanyatlásban levő szomorú helyzetére felhívni. Szükségtelennek tartjuk részletezni a bajokat, vagy ismertetni azon körülményeket, melyek mindeddig akadályozták a bajok orvosolhatását,mert hisz tudatában vagyunk, mi okozza a fájó sebet, sőt annak is , miként kell e sebet orvosolni. Mindannyian látjuk a kór egyre veszedelmesebbé való fajulását azonban húzódozunk, szinte félünk segédkezet nyújtani a szenvedő, de gyógyítható betegnek. A magyar nyomdaipar baja régi keletű. A fővárosi nyomdászság szoros összetartozandósága mellett, lelkes vezető férfiak önzetlen munkássága dacára sem tudott a múltban a nyomdaipar terén egészséges viszonyokat teremteni. Dacára a gyakran hallható vádaknak, hogy a fővárosi nyomdatulajdonosok kartellszerűen járnak el a nagyközönséggel szemben, határozottan állítható, hogy nagy általánosságban a fővárosi nyomdaiparosoknak saját létfentartásuk csak a legnagyobb szorgalom, fárasztó munka és a legkörültekintőbb utánjárás mellett biztosítható annyira, hogy kötelezettségüknek úgy-ahogy eleget tehetnek. Csak igen keveseknek adatott meg, hogy az ideget ölő, súlyos gondokkal járó üzletvezetés után öreg napjaikra maguknak gondnélküli megélhetést biztosítsanak. Jóleső örömmel kell azonban megállapítanunk azon körülményt, hogy az utóbbi években a tömörülés és az összetartozandóság folytán a javulás észlelhető, de még igen távol tartanak a fővárosi kollegáink is a Németországban tapasztalható és az egyleti életből kifolyó, bizonyos rendszert követő szigorú megállapodásoktól és teljes üzemvezetési és ekszisztenciális alapot nyújtó rendszertől. A fővárosival szoros érdekkapcsolatban, szinte elválaszthatatlanul áll a vidéki nyomdaipar. Csak az láthat érdekellentétet a főváros és vidék nyomdaipara között, aki kicsinyes, jóllehet önző véleményével akar a közre hatni, hogy tömörülés esetén bármelyik érdeke is csorbát szenvedne. Ez nem voli, de nem is tartjuk most helyénvalónak a pro és krvénseket. Ha szükségesnek mutatkoznék, alkalomalan erre is kitérhetünk. A vidéki nyomdaipar összetétele, művelőinek egyénisége azonban sokkal több kívánni valót hagy fenn, mint ahogy ezt a fővárosban észleljük. Eltekintve ezen egymagában is káros állapotoktól, a helyzeten még lehetne legítim ha az egyöntetű megállapodásokat, a szorosat, a irtásból, az egyesülésből eredő érdekeinket sikerrel lehetne megvédeni. Ma a vidéken a helyzet: ahány ház, annyi szokás. Vagyis napirenden vannak a horribilis eltérések egyes nyomtatványáraknál, ami vagy a szaktudás szegénysgét bizonyítja, vagy a gyűlöletes konkurrencia magvát kívánja elhinteni. Szomorúan tapasztaljuk a vidéken a szervezeti rendszer hiányát és ipartörvényeink rendezetlenségét. A nyomdaiparral olyanok is foglalkoznak, akik még a nyomdászat alapfogalmával sincsenek tisztában és