Nyomdaipar, 1917 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-01 / 1. szám

XVI. évfolyam 1917 január 1. 1. szám. NYOMDAIPAR A NYOMDÁSZAT ÉS ROKONSZAKMÁK ÉRDEKEIT FELÖLELŐ SZAKLAP A VIDÉKI NYOMDATULAJDONOSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE LAPZÁRTA SZERDÁN REGGEL FELELŐS SZERKESZTŐ : MOLNÁR MÓR MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN - SZERKESZTŐSÉG ÉS A LAP FŐMUNKATÁRSA : ERDEIT LAJOS E­L­Ő­FI­Z­E­TÉSI Á­R: EGÉSZ KIADÓHIVATAL . SZEKSZÁRD . A HÁBORÚ ALATT A HÓ 1. ÉS 15. NAPJÁN JELENIK MEG.­­ ÉVRE 12 KOR., FÉLÉVRE 6 KOR. Magyarországi grafikai és rokoniparosok főnökegyesülete. A béke előjeleit látjuk a horizonton a maga teljes valóságában ... és megmozdulnak a béke hívői és úgy látszik sikerrel veszik fel a harcot, a dacos akarnokokkal, a ma még góliáb­ként uralkodó zsarno­kokkal és a maguk felfogása érvényesítéséhez hata­lommal is rendelkező önző fő korifeusokkal szemben. Az emberiség azonban széles e világon békét kíván! Népek és nemzetek hő vágyaként jelentkezett tehát hivatalos formában is a béke előjele és min­den reményünk megvan arra, hogy higyjünk a béke mielőbbi elkövetkeztében. Éppen ezért tartjuk már jó előre szükségesnek, hogy a béke elkövetkeztével, a nagy kultúrmunka kezdetén, az ipar és kereskedelem újjáteremtésével, egészséges alapon nyugvó és rendezett viszonyok között levő egyesületek, testületek és idetartozó ható­ságok irányíthassák Magyarország iparát és keres­kedelmét. Aktuálisnak és szükségszerűnek tartjuk tehát most az év kezdetével, hihetőleg a békeév elején, az illetékes körök, a közügyek önzetlen munkásai és vezérférfiai figyelmét a magyar nyomdaipar, vagyis a kultúra közvetlen szolgálatában álló, támogatásra való­ban méltó műiparunk hosszú évek, sőt évtizedek óta hanyatlásban levő szomorú helyzetére felhívni. Szükségtelennek tartjuk részletezni a bajokat, vagy ismertetni azon körülményeket, melyek mindeddig akadályozták a bajok orvosolhatását,mert hisz tudatában vagyunk, mi okozza a fájó sebet, sőt annak is , miként kell e sebet orvosolni. Mindannyian látjuk a kór egyre veszedelmesebbé való fajulását azonban húzódozunk, szinte félünk segédkezet nyújtani a szenvedő, de gyógyítható betegnek. A magyar nyomdaipar baja régi keletű. A fő­városi nyomdászság szoros összetartozandósága mel­lett, lelkes vezető férfiak önzetlen munkássága dacára sem tudott a múltban a nyomdaipar terén egészséges viszonyokat teremteni. Dacára a gyakran hallható vádaknak, hogy a fővárosi nyomdatulajdonosok kartell­szerűen járnak el a nagyközönséggel szemben, hatá­rozottan állítható, hogy nagy általánosságban a fő­városi nyomdaiparosoknak saját létfentartásuk csak a legnagyobb szorgalom, fárasztó munka és a legkörül­tekintőbb utánjárás mellett biztosítható annyira, hogy kötelezettségüknek úgy-ahogy eleget tehetnek. Csak igen keveseknek adatott meg, hogy az ideget ölő, súlyos gondokkal járó üzletvezetés után öreg napjaikra maguknak gondnélküli megélhetést biztosítsanak. Jól­eső örömmel kell azonban megállapítanunk azon kö­rülményt, hogy az utóbbi években a tömörülés és az összetartozandóság folytán a javulás észlelhető, d­e még igen távol tartanak a fővárosi kollegáink is a Német­országban tapasztalható és az egyleti életből kifolyó, bizonyos rendszert követő szigorú megállapodásoktól és teljes üzemvezetési és ekszisztenciális alapot nyújtó rendszertől. A fővárosival szoros érdekkapcsolatban, szinte elválaszthatatlanul áll a vidéki nyomdaipar. Csak az láthat érdekellentétet a főváros és vidék nyomdaipara között, aki kicsinyes, jóllehet önző véleményével akar a közre hatni, hogy tömörülés esetén bármelyik érdeke is csorbát szenvedne. Ez nem voli, de nem is tartjuk most helyénvalónak a pro és k­­rvé­nse­ket. Ha szükségesnek mutatkoznék, alkalomal­an erre is kitérhetünk. A vidéki nyomdaipar összetétele, művelőinek egyénisége azonban sokkal több kívánni valót hagy fenn, mint ahogy ezt a fővárosban észleljük. Eltekintve ezen egymagában is káros állapotoktól, a helyzeten még lehetne legítim ha az egyöntetű megállapodá­sokat, a szoros­at, a irtásból, az egyesülésből eredő érdekeinket sikerrel lehetne megvédeni. Ma a vidéken a helyzet: ahány ház, annyi szokás. V­agyis napiren­den vannak a horribilis eltérések egyes nyomtatvány­áraknál, ami vagy a szaktudás szegénys­gét bizonyítja, vagy a gyűlöletes konkurrencia magvát kívánja el­hinteni. Szomorúan tapasztaljuk a vidéken a szervezeti rendszer hiányát és ipartörvényeink rendezetlenségét. A nyomdaiparral olyanok is foglalkoznak, akik még a nyomdászat alapfogalmával sincsenek tisztában és

Next