Papír és nyomdatechnika, 1949 (1. évfolyam, 3-14. szám)
1949-01-01 / 3. szám
Papír és Ivomaa technika A papirosiparok és a grafikai iparok dolgozóinak szaklapja Kiadja a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület, mint a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége tagegyesülete Szerkesztőbizottság: Galló Ernő, Lengyel Lajos, Vámos György • Szerkesztők: Haiman György, dr Morvay Sándor, Szántó Tibor Munkatársak: Andrási Győző, Bayer Pál, Ferenczi Aladár, Földeák János, Földes György, Gáti Péter, Kunos Kornél, Mérő Tibor, Radnóti Károly, Rényi Péter, November László, Szőke Pál, Tóth Károly, Tömpe Ferenc, Willert Andor Az elmúlt hetekre visszatekintve bizton állapíthatjuk meg, hogy a magyar ipar döntő eseményekkel haladt előre a fejlődés útján. Ezek közül is elsőnek kell megemlékeznünk az új kollektív keretszerződés aláírásának tényéről. Döntően fontos esemény ez azért, mert csak elnevezésében egyezik meg azokkal a szerződésekkel, amelyeket a tőkés rendszerben a szakszervezetek a kapitalisták érdekképviseleteivel kötöttek, lényegében azonban egészen más, mert a dolgozónak a munkához való viszonyát egészen új, nálunk eddig nem ismert módon határozza meg. Ez a forradalmi újítás azoknak a politikai és társadalmi változásoknak a következménye, amelyek a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével a szocializmus építésének újabb sikereit jelentik a magyar dolgozó nép számára. A tőkés rendszer kollektív szerződései fegyverszüneti szerződések voltak a szakszervezetben tömörült dolgozók és a tőkések között, s e szerződésekben a dolgozók a bérmozgalmakban és a jobb munkafeltételekért vívott harcaikban elért vívmányaikat igyekeztek lerögzíteni. A mi új kollektív szerződésünk nem ellenségek időleges megegyezésén alapszik, ellenkezőleg, baráti szerződés a dolgozók és a dolgozók állama között. Baráti szerződés legfontosabb kollektív feladatunk, a munka termelékenységének fokozása érdekében, közös összefogásunk lerögzítése abban a helyes felismerésben, hogy a szocializmust csakis a munka termelékenységének emelésével érhetjük el. A szerződés éppen ezért nem elégedhet meg a dolgozók kötelességeinek leszögezésével, hanem pontosan meghatározza azokat a munkafeltételeket is,amelyekkel a dolgozónak munkája jó és zavartalan elvégzését biztosítanunk kell. A kollektív szerződésnek ez utóbbi pontjai, amelyeket az állam nevében szintén dolgozóknak, mégpedig a vezetőknek, a mérnököknek, a technikusoknak kell megvalósítaniuk, hatalmas feladatokat jelentenek a munka irányításával és szervezésével foglalkozó dolgozók számára. Döntően fontos tény az, hogy az új kollektív szerződés a vezetők kötelességévé teszi a munka jó megszervezését, hogy gondoskodjanak a gépek és munkaeszközök karbantartásáról, minden eszközzel segítsék a dolgozókat vállalt feladataik teljesítésében. Az új típusú vezető tehát a közös feladatért, a munkáért dolgozik és kezdeményező módon kötelessége előrelátóan úgy megteremteni a fizikai dolgozó zavartalan munkájának minden előfeltételét, hogy a termelésben zavar ne állhasson be. Az új kollektív szerződés tehát hadat üzen a bürokráciának, amely az üzemek vezetésében öncélúságot, a munka jó vagy rossz eredményeinek egyszerű tudomásulvevését jelenti és konkrét kezdeményező szerepet ró a vezetőkre a munka termelékenységének biztosítása érdekében. Hisszük, hogy új szakembereink, akár kisebb, akár nagyobb posztra állította őket a demokrácia, minden erejüket a termelő munka előmozdítására fogják fordítani s ezzel a kollektív szerződés megvalósítása közös erőfeszítéssel kollektív eredményekhez vezet. Az új kollektív szerződés kimondja az újítók és észszerűsítők támogatását és díjazását és az újítások gyors alkalmazásbavételét is. Ezzel újabb lendületet ad az újító mozgalomnak, amelyet a nemrégiben megjelent kormányrendeletek is szolgáltak. Az újítási mozgalom, a munkaeszközeinknek, munkamódszereinknek új, célszerű megváltoztatására való törekvés szintén abból a megváltozott viszonyból következik, amely a munkást munkájához fűzi s amely az öntudatos dolgozó képességeit, tehetségét a haladás szolgálatába állítja. Az újítási mozgalom szakmai eredményeit az újítási bizottságok most dolgozzák fel és a tapasztalatcsere előmozdítása céljából ezeket rendszeresen ismertetni fogjuk lapunkban. Különösképen jövőnket szolgálja az új tanonctörvény, amelynek feladata, hogy a helyes szakmunkásképzést biztosítsa. Az új tanonctörvény gondoskodik arról, hogy a szakmai utánpótlás kellő szakmai kiképzésben részesüljön, tehát arra alkalmas üzemekben emberhez méltó munkafeltételek mellett valóban a szakma elsajátításával töltse el tanulóidejét - az elméleti ismereteket pedig új típusú, valóban nevelésre és tanításra képes és hivatott iparosiskolákban sajátíthassa el. Az új tanonctörvény megvalósítása révén az ipar még jobb és még szakképzettebb munkásnemzedékhez fog jutni, amely képes lesz arra, hogy a technikát állandóan fejlesztve mind nagyobb lépésekkel vigyen bennünket előbbre a szocializmus útján. 1989