Polytechnikai Szemle, 1898 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1898-01-01 / 1. szám
POLYTECHNIAI SZEMLE SZAKFOLYÓIRAT GÉPÉSZMÉRNÖKÖK ÉS ELEKTROTECHNIKUSOK SZÁMÁRA. Szerkesztik: DUBSKY ALFRÉD OTTÓ, MARKÓCZY LAJOS, SCHIMANEK EMIL, STARK LIPÓT és WOLF SÁNDOR. .. 8 frt - 4 „ Megjelenik minden hónap 1-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Erzsébet körút 21. sz. II. ÉVFOLYAM. Budapest, 1898. január 1.1. SZÁM. Előfizetési ára: Egész évre ..................................... . Fél évre..................................... .......... Szemle. (VI.) Quousque tandem ... Önkénytelenül merül fel e kérdés, a midőn az elmúlt két év történetére visszapillantva kezünkbe kerülnek azon vaskos kötet immár sárgulni kezdő lapjai, melyek fölé eme sok reményt keltett szavak vannak írva: »Az I. magyar országos technikus kongresszus iratai«. Mily lelkes visszhangra találtak a reménytől duzzadó kebleken, a kongresszus díszelnökének megnyitó szavai, melyek híven tükrözték vissza korunk érzületét, gondolkozásmódját, irányelveit, melyek minden megnyilatkozásában, minden jelenségében a közérdek támogatása, embertársaink és a haza javának gyarapítása, előmozdítása félreismerhetlenül tűnik előtérbe. Hányszor ismétlődött a kongresszus folyamán ez a lelkesedés, hányszor győződhettünk meg arról, hogy az egyesek szava az összesség »szívéből eredtek.« Az igazi modern munka emberei gyűltek össze oly impozáns számban, és az elhangzott szavakat évtizedek lankadatlan munkássága érlelte meg. Ez a munka, mely biztos alapját és szilárd vázát képezi hazánk gazdasági fellendülésének nemesítette meg korunk érzületét. Nem azért hangoztattuk, emeltük ki, hogy ernyedetlen munkásságunk, mily lényegesen járult hozzá közgazdasági viszonyaink javításához és hogy a jövőben e téren még fokozottabb feladatok várnak reánk, mintha ezzel, hivalkodni önmagunkat, tömjénezni akartuk volna, hanem azért, hogy egyrészt a múltban kifejtett munkásságnak, ha nem is közvetlen, de legalább is mások által élvezett és talán egy hálásabb korszak által elismerendő erkölcsi jutalmára rámutassunk, másrészt erőt és kitartást öntsünk egymásba a jövendő munkásságra. A kongresszus tárgyai, részben olyanok voltak, melyek a kizárólag az általános közügynek állanak érdekében, részben pedig olyanok, amelyek azonkívül karunk speciális érdekeit vannak hivatva szolgálni. Ezen utóbbi kategóriába tartoztak »a technikusok qualificatiójá«-ról és a »a magánmérnökségről« hozott határozatok. Hogy e két kérdés mennyire összefügg egymással — különösen a gépészeti és elektrotechnikai szakon — azt mindenki, ki az ügyre némely figyelmet fordít, csakhamar be fogja látni. Kétségtelen dolog, hogy a magánmérnökség intézménye részben — miként az előadó kifejtette — azért nem fejlődhetett ki nálunk, mert a műszaki teendők nagyobbrészt államosítva vannak, ami egyrészt üdvös, mivel bizonyos korlátokat szab a kontárkodásnak és szédelgésnek, másrészt azonban formaságainál és nagy aparátusánál fogva a magánember számára némileg hozzáférhetlenné, vagy legalább is kényelmetlenné teszi a rendelkezésre álló intézmények igénybevételét. Másik oka, és talán a lényegesebb oka is a magánmérnöki intézmény fejletlenségének a nagyközönség bizalmatlansága. Ezen bizalmatlanság pedig indokolását egyedül a qualificatio ügyének rendezetlenségében kell keresnünk, ugyanott, ahol megtaláljuk annak okait is, miért nem részesül a mérnök a társadalomban és közéletben ugyanolyan méltányolásban, mint más egyetemi pályát végzett ember. Nyilvánvaló, hogya kar általános műveltségéből és általános műveltsége folytán, az egyesre is tisztelet és tekintély háramlik. Míg, ha a karban olyanok vannak, akik qualifikátióval, tudással, műveltséggel nem bírnak, akkor minden egyes tagját is éri e miatt lenézés.« Márpedig lépten-nyomon találkozunk olyan »mérnök«-ökkel, akik ezen czím viselésére semmiféle jogalappal nem rendelkeznek és tudatlanságuk, viselkedésük és laza morális felfogásuk által karunkra csak szégyent hozhatnak. Az állami, illetve közszolgálatban a dolog rendezve van, a gyárak pedig maguk, a saját érdekükben úgy fogják embereiket megválasztani — habár itt is gyakran találkozunk bámulatos rövidlátással —, hogy azok, ha nem is rendelkeznek a formális »qualificatio«-val, de legalább rendelkeznek a tudás és tisztesség azon minimális fokával, mely sikeres működésük alapfeltétele. A baj tehát főleg a magánmérnökök kárára szorítkozik. Mint természetes symptoma lép fel azon tény, hogy a kalandorok egész serege vándorol be külföldről. TARTALOM : Szemle. —* A szerszámaczél kezelése és edzése különös tekintettel a gyakorlat igényeire. Hermann Miksától. (Folyt.) — A szabadkai kombinált elektromos vasúti és világítási telep. Stark Lipóttól. — Indikator csővezeték befolyása a diagrammokra. M—r R.-től. — A Hagans rendszerű 5 csatlós mozdony. Ks.-től. — Vegyes hirek, lapszemle. — Levelezés. — Irodalom. — Szabadalmi bejelentések. — Üzleti és személyi hirek. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések.