Polytechnikai Szemle, 1911 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1911-01-04 / 1. szám

f3S ■ft A k A. .-•» A „VILÁG“ RENDES KÉTHETI MELLÉKLETE. ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre ............................ 8 korona A „VUág“-gaI együtt ... ... 28 „ Megjelen minden hónap első és harmadik szerdáján. Szerkesztőség és kiadóhivatal: TI., Gyár-utca 4. szám. XV. évfolyam. Budapests 1911. január 4. 1. szám. TARTALOM: Az elektromosság történetéből. — Telefon­statisztika. — A kinematográfképek villogásáról. — Rövid köz­lések. — Hirdetések. Lapunk ezentúl minden hónap első és harmadik szerdáján fog megjelenni. Az elektromosság történetéből. Az „elektromosság“ szó, a mely majdnem az összes kulturnyelveken hasonhangzásu, igen szerény eredetű. A görög eredetű „elektron“ szó borostyán­követ jelent és a borostyánkő volt az az anyag, a melylyel az első elektromos jelenséget előidézték. Thales, a ki a görögországi Milet-ben született és 600-ban Kr. sz. előtt élt, elmondja, hogy a borostyánkő, ez az ős­kori most már nem létező tűlevelű fáktól eredő barna- szinü gyantatermék, dörzsölés után könnyű testeket magához vonz. Plinius természetrajzában a következő sorokat találjuk: „Ha a borostyánkő dörzsölés által meleget és életet nyert, magához vonza a szalmaszálakat, mint a mágnes a vasat.“ Sajátságos, hogy a borostyánkő ezen már 2V2 évezred előtt észlelt tulajdonságát a XVII. század kezdetéig figyelembe sem vették. Az elektromosságra vonatkozó tudásunk 22 évszázad alatt egyáltalán semmit sem gyarapodott. Az 1600 esztendő körül Gilbert William angol természetbúvár, a ki egyúttal Erzsébet királyné orvosa volt, felismerte, hogy mindennemű gyanta, selyem és üveg dörzsöléskor felveszi a borostyánkő tulajdonságát. Gilbert kísérleteit az egész tudományos világ nagy érdeklődéssel kisérte és a megadott irányban folytatta. Ez időben készítettek az elektrizálógépek egész sorát, a melynek mind a dörzsölésen alapulnak és az elek­tromosságot szikra alakban leadják. Ez időben nagy tévedés terjedt el a villamosságra vonatkozó fogalmak körül. Általánosan elterjedt nézet volt, hogy csak „bizonyos testek“ lesznek a dörzsölés folytán elektromossá. Ez azonban nem áll, mert a dör­zsöléssel kivétel nélkül minden test elektromossá válik, csakhogy vannak testek, a melyek az elektromosságot egy bizonyos ideig megtartják és olyanok, a melyek azt rögtön ismét elveszítik. Ha egy kaucsukgyürüt gyapjúval dörzsölünk, a gyűrű villamos lesz és magához vonz könnyű testeket, mivel a kaucsuk rossz villamos vezető. Ha ellenben egy vasrudacskát dörzsölünk gyapjúval, az szintén villamos / lesz ugyan, de nem fog könnyű testeket magához vonzani, mivel a vas kitűnő elektromos vezető és a keletkező villamosságot a kézbe és a testen keresztül a földbe vezeti. A XVIII. század végéig előállított összes elektrizáló gépek, a melyeket az elektromosság előállítására ki­gondoltak, mint már említettük, a dörzsölésen alapulnak. Ezek a gépek szép elektromos szikrákat adnak ugyan, de sohasem villamos áramot. Az elektromosság történetében nagyfontosságu fel­fedezésre találunk a XVIII. század végén. Galvani Luigi, olasz fiziologus és bolognai tanár, a békákkal való kísérletezései közben, a mely állatok az elektromos kutatásoknál mint kísérleti állatok egyáltalán nagy sze­repet játszanak, 1786-ban fontos felfedezést tett, a mely nagy tudományos vitára vezetett Galvani és Volta páviai tanár között, a melynek eredményének tekint­hetjük a Volta-oszlo'poX. Galvani a villamosságnak az állati testre gyako­rolt hatását kutatta. Egy napon Galvani néhány frissen leölt békát akasztott ki balkonjára, a melyek egy az ágyékon és csigolyán átmenő vörösrézhuzalra voltak fel­függesztve. Valahányszor a holt békák a szél folytán beállott ide-oda mozgás közben a balkon vasrudjainak egyikével érintkeztek, a békák végtagjai mozogni kezdtek. Galvani ezt a jelenséget az elektromosságnak tulajdo­nította, de hibásan úgy magyarázta, hogy a béka elektromossága a béka testén átmenő vörösrézhuzalnak a balkon vasrudjával való érintkezése folytán fel­szabadult volna. Galvani csodálatos kísérleteiről Volta páviai tanár is értesült és a tüneményt úgy magyarázta, hogy Galvani békája nem egyéb, mint egyszerű villamos vezető, a mely nem játszik aktiv, hanem csak passzív szerepet. Volta magyarázatát avval a csodálatos bizonyí­tékkal okadatolja, hogy két különböző fém érintkezése elektromosságot fejleszt, azaz más szóval, Volta ismétli Galvani kísérletét, azonban békák nélkül. Ily módon Volta-nak köszönhetjük a tudományos haladás szempontjából legfontosabb észleletek egyikét. Galvani-nak neve 1798-ban történt elhalálozása után teljesen feledésbe ment, mig másrészt Volta észlelete az egész tudományos világot bámulatra ragadta. ÁÁ * XIX. század azonban a két kibékíthetetlen ellenfélt egy babér alatt egyesíti: Galvani és Volta ma már el­- ,■ választhatatlan nevek. y* \v Y \ ív

Next

/
Thumbnails
Contents