Rádió Technika, 1937 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

Rádió Technika lgozó maximális érzékenységre állítja a készüléket s igy a csőzajt és zörej nívót fel­erősítve halljuk. Ez a suhogás csak az ál­lomásra való pontos behangolásnál tűnik el. Ha a beállításnál fellépő suhogást el akar­juk kerülni, nem kell mást tennünk, mint a hangerő-szabályozó potenciométert nul­lára állítanunk és az állomások beállítását a névskála pontos jelzései szerint végez­nünk, a varázsszemen figyelve a helyes beállítást, amikor is az árnyékban maradó körgyűrű-cikk a legkeskenyebb. Az új hangolást jelző cső előnye még, hogy nincs tehetetlensége, továbbá az is, hogy nem az automatikus érzékenység­szabályozás következtében megváltozó kö­­zépfrekvencia-erősítőcső anódárama szabá­lyozza, hanem közvetlenül a demodulációs diódán fellépő egyenfeszültség, mely a be­jövő nagyfrekvenciával mindig arányban áll és így az elhangolásra azonnal reagál. A varázsszem lényegében egy kis katód­sugárcső melynek szabályozását a vele közös burába épített erősítőcső végzi,, az ernyőre elektromos árnyékot vető elek­tróda feszültségének változtatásakor. A de­­modulációs diódán fellépő egyenfeszült­­séget ennek az erősítőcsőnek a rácsára ve­zetjük, amelynek a szokásos, közvetett fűtésű katódja van és csak a felépítésben különbözik a rendes triódáktól. Üzemben a cső ernyője, mely a készülék előlapján lévő nyíláson keresztül látható (ezért a csövet vízszintesen kell szerelni) zöld fény­ben fluoreszkál; az ernyő kúpos körgyűrű alakú, ennek nyílását fedi az elől levő ernyő, mely a katódfényt takarja el, és az árnyékot vető elektróda. Az elektróda alatt, amíg rádió-frekvenciás jelek nem érik a készüléket, a körgyűrű­­ernyőnek egy része nem fluoreszkál, ár­nyékban van. Annál kisebb ez az árnyék­ban maradó rész, minél erősebb a vett ál­lomás, sőt a helyi adó vételénél teljesen el is tűnik és a körgyűrű bezárul. Az újítások ismertetése után rátérünk a készülék leírására. Az antennáról jövő rezgések kapacitív csatolású, hangolt bemenő­ sávszűrőn ke­resztül jutnak az októda keverőcső-rácsára, míg az oszcillátorkor az októda 1. és 2. rá­csaihoz csatlakozik. Az októda anódköré­­ben fekszik az első középfrekvenciás transz­formátor, melynek szekunder oldalán csat­lakozik a középfrekvencia-erősítő pentóda vezérlőrácsára. Ezen cső anódkörében talál­juk a második középfrekvencia-transzfor­mátor primerjét. Az itt kapott, felerősített középfrekvenciák a demodulációs diódára jutnak, a trafó szekunderján át. Ennek a diódának munka-ellenállása két párhuzam

Next