Rádió Technika, 1938 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

RADIO TECHNIKA M­ŰSZAKI FOLYÓIRAT ÚJ ESZTENDŐ köszönt ránk ismét. Ha visszatekintünk az elmúlt esztendőre, örömmel állapíthat­juk meg, hogy azt nem zárjuk le eredménytelenül. A Rádió Technika barátainak olvasóinak és támogatóinak tábora megerősödött, a barátság elmélyült. A rádió amatőrizmus — amelynek oly sokan és oly gyakran hirdették halálát — tovább él és virágzik, beigazolva, hogy nem tévedtünk, amikor azt állítottuk, hogy sohasem fog megszűnni. Meggyőződhettünk róla, hogy amatőrjeink képzettsége állandóan fejlődik. Műszaki pályázatainkra olyan komoly és nívós pályaműn­­kál futottak be, amelyek olvasótáborunk és általában amatőrjeink nagy szellemi fel­­készültségéről tanúskodnak. Olvasóinknak ez a része joggal kívánja, hogy „komo­lyabb“ cikkek is lássanak lapunk hasábjain napvilágot. Ezzel szemben a kezdők, az állandóan felénk áramló újonc­ amatőrök igényeit és tudását is figyelembe kellett vennünk. Nem könnyű dolog a „könnyű“ és a „nehéz“ cikkek arányát eltalálni és minden esetben lesznek olyanok, akik vagy az egyiket, vagy a másikat feles­legesnek tartják, illetve szívesen nélkülöznék. Pedig mindkettőre szükség van! Ma már egészen más a helyzet, mint annakelőtte volt. Azok az idők már régen elmúltak, amikor jóformán minden alaposabb tudás nélkül lehetett készülékeket építeni! Kis, egy-kétcsöves vevőknél talán még ma is sikerül ez (bár a csúcstinte­­sítményt itt sem érhetjük el, ha a véletlenre bízzuk magunkat), nagyobb, főként szuper­rendszerű vevőknél azonban kellő szakismeretek és főként mérés né­l­ül alig érhetünk célhoz. Az amatőröknek, főként azonban a készülék javítással és per­léssel hivatásszerűen foglalkozó kisiparosoknak feltétlenül be kell rendezkedniük laboratóriumi mérések elvégzésére. Ez persze egyértelmű azzal, hogy elméleti ismereteiket ki kell bővíteniök, olyannyira, hogy ezeket a méréseket helyesen el­végezhessék. Mindezt röviden úgy mondhatjuk, hogy a rádiószakmával foglalkozóknak, akár hivatásos, akár műkedvelő rádiósokról is van szó, állandóan tanulni kell. Az amatőröknek ambícióból és becsületből, a hivatásos kisiparosoknak pedig fentieken kívül létérdekből! Az önálló rádióipar kérdésének vég­­leges rendezése most már nem késhet sokáig! Nem tudhatjuk előre, hogy ez a ter­­­dezés mi újat fog hozni, egy dolog azonban biztos: ha az új engedélyek kiadását bizonyos minimális szakképzettséghez fog­ják kötni és ha nem haladunk együtt .a rádiótechnika fejlődésével, a mulasztottakat utólag pótolni igen-igen nehéz dolog lesz. Nem tudjuk eléggé hangsúlyo­zni, hogy a mai rádiósnak — ha nem akar végleg elmerülni­­—vasszorgalommal és lankadatlan kitartással kell tanulnia. Ilyen értelemben most nemcsak kellemes, de egyúttal szorgalmas tanulássa­l eltöltött boldog újévet kivárnunk összes rádiós barátainknak!

Next