Rádió Technika, 1939 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

99POEIDIN 3+1 csöves e­ricsi­t6, negatív visszacsatolás­sal, h­angkorrekcióval, 18 wattos végerő­­sítő pentodával, rádió-, gramofon-, vagy mikrofonerősítéshez és fem­­sz vágáshoz Olvasóink körében általános érdeklődés mutatkozik erősítők iránt. Az­ új csőtípusok és újabb kapcsolási fogá­sok felhasználásával sok olyan hibát lehet már kiküszö­bölni, amelyek eddigelé részben nem, részben pedig csak nagyon költséges megoldásokkal voltak elkerülhetők. A „Polidin— E 18“ minden amatőr célra kitűnően megfelel, rádió, pick-up, vagy mikrofon után egyaránt használható és házi gramofonfelvételeknél is kitűnően beválik. Hangerő szempontjából középtípusnak számít, 8 watt váltóáramú teljesítményével még kisebb helyiségekben is jól használ­ható, például tánczene szolgáltatására. Hangkvalitása egé­szen elsőrangú, az erőteljes negatív visszacsatolás a torzítást gyakorlatilag jelentéktelen értékre csökkenti. Írta: Jovitza György. Célkitűzés. Nagyteljesítményű, legjobb minőségű erő­sítőt akartunk tervezni, amely minden célra megfelel, amely hangfrekvenciaerősítőnél számbajöhet. Modern pen­iódákkal már az egyszerű 2-1-1-es erősítő is elegendő erősítést ad, még akkor is, ha pl. kristálymikrofonnal, vagy szalagmikrofonnal dolgozunk. Ilyenkor azon­ban a végerősítőcső teljes kivezérlésénél — ami kb. 8 watt váltóáramú teljesítményt jelent, — mintegy 10% torzítással kell szá­molnunk. Hogy ezt a már számottevő tor­zítást csökkentsük, negatív visszacsatolást használunk. Ezzel azonban egyúttal az erő­sítést is csökkentjük! Ily módon jutunk azután a 3—­—1 csöves erő­sítőhöz, amely most már negatív visszacsato­lással is elegendő erősítésit ad, sőt még tarta­lékunk is van, amire pl. akkor lehet szükség, ha kristálymikrofonnal dolgozunk és nem közvetlen közelről beszélünk a mikrofonra (ilyenkor a 2-1-1 csöves erősítő már nem elegendő). Ezek után lássuk a kapcsolás részleteit. A kapcsolás. 1. ábránkon az elvi kapcsolási rajzot lát­juk. Az első cső nagymeredekségű rádiófrek­venciás perióda, amelyet itt ellenállásos erő­sítőként használunk. A megválasztott üzemi viszonyoknál ez a cső kb. tíz-szeres erősí­tést ad! Erről az erősítő-fokozatról különben nincsen semmi említenivaló, mert mi­den sem tér el a szokásos kapcsolástól. A második cső ugyancsak nagymeredek­­sé­gű rádiófrekvenciás perióda, ugyanaz a csőtípus, mint az első. Szintén ellenállásos kapcsolásban dolgozik, erősítése is egyezik a fentivel. Ha a két első csövet önállóan szemléljük, együttesen közel 20,000-szeres erősítéssel számolhatunk! (Ezt az erősítést természetesen nem használjuk ki.) A második cső rácskörében egy fokozatos kapcsolót (Ki) látunk, amely után a hangerő­­szabályozó potenciométer (P) következik. A R’i-kapcsoló háromfokozatú. Az 1. hely­zetben az 1. cső anódkörét kapcsolja (a C3- kondenzátoron keresztül) a II. cső rácsköré­­hez. A 2. helyzetben a pick-up-kivezetést köz­vetlenül a II. cső rácsához köti, míg a 3. helyzet rajzunkon nincsen kihasználva. Ide lehet kapcsolni egy rádióvevőkészülék de­­modulátorkörét, esetleg egy egycsöves vagy detektoros vevőt. A második erősítőfokozatnál még csupán a katódkörről kell részletesebben megemlé­keznünk. Erre a továbbiakban még vissza­térünk, amikor a negatív visszacsatolás és a hangkorrekció megoldását ismertetjük. A II. cső anódköre a szokásos ellenállásos kapcsolásban csatlakozik a végerősítő rács­­köréhez. Ez utóbbinál a rács előtt egy ellen­állást látunk (Rn), amely a rendkívül nagy erősítésű, nagymeredekségű (8­5 m­A/W) vég­­erősítő-perióda rádiófrekvenciás begerjedését gátolja meg. A végerősítőcső anódkörében a kimenő trafót (akt látjuk. Ennek úgy a primer, mint a szekunder tekercsén több leágazás is van, amelyek célját a továbbiak folyamán ismer.

Next