Rádió Technika, 1939 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-01 / 1. szám
99POEIDIN 3+1 csöves ericsit6, negatív visszacsatolással, hangkorrekcióval, 18 wattos végerősítő pentodával, rádió-, gramofon-, vagy mikrofonerősítéshez és femsz vágáshoz Olvasóink körében általános érdeklődés mutatkozik erősítők iránt. Az új csőtípusok és újabb kapcsolási fogások felhasználásával sok olyan hibát lehet már kiküszöbölni, amelyek eddigelé részben nem, részben pedig csak nagyon költséges megoldásokkal voltak elkerülhetők. A „Polidin— E 18“ minden amatőr célra kitűnően megfelel, rádió, pick-up, vagy mikrofon után egyaránt használható és házi gramofonfelvételeknél is kitűnően beválik. Hangerő szempontjából középtípusnak számít, 8 watt váltóáramú teljesítményével még kisebb helyiségekben is jól használható, például tánczene szolgáltatására. Hangkvalitása egészen elsőrangú, az erőteljes negatív visszacsatolás a torzítást gyakorlatilag jelentéktelen értékre csökkenti. Írta: Jovitza György. Célkitűzés. Nagyteljesítményű, legjobb minőségű erősítőt akartunk tervezni, amely minden célra megfelel, amely hangfrekvenciaerősítőnél számbajöhet. Modern peniódákkal már az egyszerű 2-1-1-es erősítő is elegendő erősítést ad, még akkor is, ha pl. kristálymikrofonnal, vagy szalagmikrofonnal dolgozunk. Ilyenkor azonban a végerősítőcső teljes kivezérlésénél — ami kb. 8 watt váltóáramú teljesítményt jelent, — mintegy 10% torzítással kell számolnunk. Hogy ezt a már számottevő torzítást csökkentsük, negatív visszacsatolást használunk. Ezzel azonban egyúttal az erősítést is csökkentjük! Ily módon jutunk azután a 3——1 csöves erősítőhöz, amely most már negatív visszacsatolással is elegendő erősítésit ad, sőt még tartalékunk is van, amire pl. akkor lehet szükség, ha kristálymikrofonnal dolgozunk és nem közvetlen közelről beszélünk a mikrofonra (ilyenkor a 2-1-1 csöves erősítő már nem elegendő). Ezek után lássuk a kapcsolás részleteit. A kapcsolás. 1. ábránkon az elvi kapcsolási rajzot látjuk. Az első cső nagymeredekségű rádiófrekvenciás perióda, amelyet itt ellenállásos erősítőként használunk. A megválasztott üzemi viszonyoknál ez a cső kb. tíz-szeres erősítést ad! Erről az erősítő-fokozatról különben nincsen semmi említenivaló, mert miden sem tér el a szokásos kapcsolástól. A második cső ugyancsak nagymeredekségű rádiófrekvenciás perióda, ugyanaz a csőtípus, mint az első. Szintén ellenállásos kapcsolásban dolgozik, erősítése is egyezik a fentivel. Ha a két első csövet önállóan szemléljük, együttesen közel 20,000-szeres erősítéssel számolhatunk! (Ezt az erősítést természetesen nem használjuk ki.) A második cső rácskörében egy fokozatos kapcsolót (Ki) látunk, amely után a hangerőszabályozó potenciométer (P) következik. A R’i-kapcsoló háromfokozatú. Az 1. helyzetben az 1. cső anódkörét kapcsolja (a C3- kondenzátoron keresztül) a II. cső rácsköréhez. A 2. helyzetben a pick-up-kivezetést közvetlenül a II. cső rácsához köti, míg a 3. helyzet rajzunkon nincsen kihasználva. Ide lehet kapcsolni egy rádióvevőkészülék demodulátorkörét, esetleg egy egycsöves vagy detektoros vevőt. A második erősítőfokozatnál még csupán a katódkörről kell részletesebben megemlékeznünk. Erre a továbbiakban még visszatérünk, amikor a negatív visszacsatolás és a hangkorrekció megoldását ismertetjük. A II. cső anódköre a szokásos ellenállásos kapcsolásban csatlakozik a végerősítő rácsköréhez. Ez utóbbinál a rács előtt egy ellenállást látunk (Rn), amely a rendkívül nagy erősítésű, nagymeredekségű (85 mA/W) végerősítő-perióda rádiófrekvenciás begerjedését gátolja meg. A végerősítőcső anódkörében a kimenő trafót (akt látjuk. Ennek úgy a primer, mint a szekunder tekercsén több leágazás is van, amelyek célját a továbbiak folyamán ismer.