Rádió Technika, 1940 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
Rádió Technika a fényképen szintén látható. A képen a szerelőlap ki van emelve és függőleges helyzetben van felállítva. A készülék alatti térben a hangszórót hangfalon, a doboz véglapján helyeztük el. A hangszóró felőli részen ezenkívül kétoldalt még két vakablakot is látunk (szintén selyemmel fedve, mögötte deszka van). Ha a doboznak esetleg kellemetlen rezonanciája volna (dobozhang), könnyen segíthetünk rajta azzal, hogy az oldalnyílások egy részét belül nem fedjük le teljesen hangfallal. Ezt természetesen csak kísérletileg lehet megállapítani. A modellkészüléknél ilyen nyilasokra nem volt szükség és nagyon plasztikus, minden zavaró melléktónustól mentes hangszínezetet nyertünk. (Megjegyzendő, hogy a doboz feneke nincs befedve, errefelé tehát szabad útja van a hangszóró hátoldala felől kikerülő hanghullámoknak. Csak teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a gramofónnasor alatti részt gramofónlemeztárnak képezhetjük ki. Technikailag a készülék megegyezik az 1939 okt. számban leközölt ECHO 400 V készülékkel. Attól mégis kismértékben eltértünk, hogy a modern követelményeknek mindenben eleget tehessünk. A hangfrekvenciás előerősítőfokozatban ugyanis változó meredekségei periódát alkalmaztunk (EV9). Tapasztalhattuk ugyanis, hogy a fadingszabályozó működése ellenére pl. a helyi adó és egyes külföldi állomások között, (ahol tehát nagy térerősségkülönbség van), elég nagy hangerősség-különbség mutatkozik, ha a hangerősség-szabályozót nem állítjuk el. Vagyis a hangerősség-szabályozó bizonyos állása mellett nem mehetünk végig a skálán anélkül, hogy a hangerősség hol túl sok, hol pedig kevés ne lenne. Ennek két oka van. Egyiket nem lehet egyszerű módon kiküszöbölni és pedig azt, hogy az egyes állomások különböző mértékben vannak kimodulálva — viszont a fadingszabályozó csak a hordozó hullámmal arányosan szabályoz. A másik ok, amiért a nagyobb hordozó hullámmal bejövő állomások hangosabbak, az, hogy a fadingszabályozó működésének a diódánál az erős és gyenge állomás között bizonyos feszültségkülönbségnek kell lennie és a két szélső érték között (jel nélkül és helyi adó) a térerősségtől függően mindig beáll az egyensúlyi helyzet és egy ennek megfelelő szabályozófeszültség. A térerősség növekedésekor a dióda által szolgáltatott feszültség nő, — ezzel csökken az erősítés — a dióda-feszültség (vagyis a szabályozó feszültség) csökken, ismét növekszik az erősítés, így azután bekövetkezik egy egyensúlyi helyzet. Az új egyensúlyi helyzet azonban valamivel nagyobb kimenőfeszültséget fog adni, mint a kisebb térerősség mellett volt. Ez a többszöri játék a valóságban nem következik be, hanem az egész folyamat egy lengéssel (aperiódikusan) úgy játszódik le, mint egy nagy csillapítású műszeren, amikor a mutató a rákapcsolt feszültség hatására lassan eléri a megfelelő helyzetet és ott jobbra-balra lengés nélkül megáll, de a súrlódás következtében valamivel a helyes érték előtt. Ha tehát e még fennmaradó differenciát ki akarjuk küszöbölni, gondoskodnunk kell az erősítés szabályozásáról a dióda után is. Az első hangfrekvenciás fokozat elég kis amplitúdóval van kivezérelve ahhoz, hogy nyugodtan alkalmazhatunk szabályozó csövet a torzítás veszélye nélkül. Nagyobb térerősséggel dolgozó állomásnál tehát kisebb erősítéssel fog dolgozni a hangfrekvencia fokozat is. Itt érdekes lehetőségeink nyílnak, mert a teljes szabályozófeszültség alkalmazásakor a helyi adó rendszerint már halkabb lesz a hangszóróban, mint egy kisebb térerősség és külföldi adó. A szabályozó feszültséget természetesen megoszthatjuk, ha erre ezen oknál fogva szükség lenne. Közleményünkhöz most a kapcsolási rajznak csak ama részleteit mutatjuk be, amelyek a hangfrekvenciás fokozat szabályozása következ teECHO» sorozat: 1940 ECHO-Phono 410 V.— minden anyaga! ECHO ER 47» és KF 473 állítsiatta vanniB#10kkal ECHO ER 130 és KF 120 kaphatók VÖRÖS REZSŐ okt. gépészmérnök Rádiólaboratóriuma Budapest, VII., Verseny u. 2 Telefonszám: 141-151 FELÜLVIZSGÁLAT! BENANGOLÁS!