Rádió Technika, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-01 / 1. szám

1943 JANUAR Vili. ÉVFOLYAM, 1 SZÁM kf v­ t C Könyvtár­­ J| RÁDIÓ TftrlMIK.A M­OSZ , a­k­i F­O­LY­Ó­­I­R­A­T SZERKESZTI­K: K­O­V­I­T­Z­A G­YÖRGY É­S M­OLNÁR J­Á­NO­S Rádió a kabátzsebben Ir­­a: Zerin­váry Endre oki. gépészmérnök Vevőkészülékek tervezésénél sokféle szem­pont jöhet szám­ításba, mely szempontok meg­szabják a készülék alkalmazási lehetőségeit. Akárcsak a sportnál, itt is megtaláljuk a ter­vezők versengését, ki tud különbet produ­kálni, a lehető legolcsóbb összeállítás, vagy a legnagyobb szelektivitás lehet az a vezér­eszme, ami szerint azután megszületik az a számtalan sok kapcsolás, összeállítás, hir­detve, hogy ebben vagy abban az a készülék többet tud, mint egy másik. Vannak vevők, melyekben a mai vevőtechnika minden el­­képzelhető újítása alkalmazásra talál, kezdve az automatikus hangoláson, fadingkiegyenlí­­tésen, stb.-n át a dinamika expanderig. Mégis azt, hogy milyen készülék fog megfe­lelni céljainknak, nem az dönti el, hogy me­lyik a legmodernebb és a legkomplikáltabb, hanem kizárólag az, tudjuk-e az adott körül­mények között használni. Előfordul gyakran, hogy az ember moz­gása közben, utazás, kirándulás, vagy kint végzett munka alkalmával szeretne rádiót hallgatni, s a meglévő «összkomfortos» rádió­ját nagy súlya miatt, vagy esetleg meg nem felelő áram miatt nem tudná elvinni. Ez esetekben kizárólag a könnyű, hordozható tí­pusok jöhetnek számításba. A Rádió Technika egyik régebbi (1942. évf. 3. sz.) számában ismertettem már egy hordozható univerzális hálózati kofferrádiót. Ez a készülék addig jól beválik, amíg a hálózathoz hozzá tudunk jutni. Igen ám, de vannak helyek, ahol egy­általán nincs semmiféle hálózati áramforrás. Itt már csak a teljesen telepes kivitelű össze­állítás használható. Alábbi leírásunkban ilyen telepes vevőt fo­gunk ismertetni, melynek szerkesztésénél az a szempont vezérelt, hogy a kereskedelem­ben kapható alkatrészekből a legkisebb fo­gyasztású, legkisebb súlyú és térfogatú készü­léket lehessen megépíteni, anélkül azonban, hogy a méretcsökkentés a készülék jóságá­nak rovására menne. Egy igen kisméretű vevőcső alkalmazásá­val sikerült az egész vevő nagyságát annyira lecsökkenteni, hogy külmérete nem több, mint 106X170X45 mm., azaz alig nagyobb egy zsebkönyvnél, kabátzsebben is hordható. Súlya fejhallgató nélkül 75 dkg. Fogyasztása: sütőáram 80 mA, anódáram: 3 mA. Teljesít­ményéről később szólunk. Elvi felépítés: Mint az első ábrán látható, egy cső van benne, DLL25-öse ikerpentóda. Ennek egyik fele mint visszacsatolt audion, másik fele hangfrekvenciás erősítőként működik. Az antenna illetve rácskör kiképzése kissé eltér a szokásostól. Közvetlen a rezgőkör rácspont­járól kivezetésünk van az antenna, vagy föld számára (3. pont). Ide kapcsoljuk az antennául szolgáló vezetőt, nagyobb fémtár­gyat. Mint látjuk, az egész rezgőkörtekercs mint antennatekercs szerepel. Szükség van ilyen szoros csatolásra, mivel sokszor csak igen rossz antennacsatlakozási lehetőségünk van. Amennyiben még csak földeléshez ju­tunk hozzá, a vevő többi része, telep, fejhall- 1943 JANUÁR ELSEJÉN Nehéz időben lépünk 8-ik évfolyamunkba. Mind a szerkesztőség, mind az olvasók egy része katonai szolgálatot teljesít. A többiek tovább dolgoznak, végzik kötelességüket, írnak és olvasnak, végzik a folytonos továbbképzés önként vállalt munkáját, örömmel, szeretet­tel. Mindenkinek jó egészséget és jobb új esztendőt kívánunk. 1

Next