Rádió Technika, 1944 (9. évfolyam, 1-5. szám)

1944-01-01 / 1. szám

1944 JANUÁR X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM RADIO TECHNIKA MŰSZ­AKI F O L Y Ó I­R A T SZERKESZTIK: JOVITZA GYÖRGY ÉS M­OLNÁR JÁNOS Előfizetési óra: negyedévre MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN P 3.30, félévre P 6.—, egy évre P 12.—. Postatakarékcsekkszámla 40.200 KONDENZÁTORMIKROFON ELŐERŐSÍTŐVEL Asrta: Makai István Amatőrműhelyben jó rádiót készíteni — mond tudni könnyű, igazán jó hangszórót már nehezebb, igazán jó mikrofont művészet. Nem kell ezt hangsúlyozni mindazoknak, akik ezzel a problémával valaha is foglal­koztak, amikor az alimíniu­mmembrános kristály-, vagy dinamikus mikrofon 800—1500 frekvenciás rezonanciáját képtelenek voltak lenyomni, vagy a szalagmikrofon »hor­dóhangját« nem tudták enyhíteni. Nem egészen indokolatlan a gyári mikrofonok kor­sós ára sem akkor, ha meggondoljuk mennyi kísérletbe, munkába kerül egy-egy darab előállítása, nem említve azt, hogy a pontos minta után készült példányok sem mind kifogástalanok. Túloznánk, ha most azt állítanák, hogy leírásunk alapján bárki a legjobb mikrofon birtokába jut, viszont ígérhetünk olyan hangminőséget, ami legalább egyen­értékű a legjobb (membrános) kristály mikrofonéval a­zzal a különbséggel, hogy az előbb említett erős rezo­nancia nem fog jelentkezni. Mikrofonunk elkészítése sok türelmet és nagyon pontos munkát kíván, akinek az első adottsága megvan, annak a második követelményt már könnyebb lesz kielégíteni, mert olyan eszközöket ve­szünk igénybe, amelyekkel kellő pontosság lesz elérhető. A mikrofonok között a kondenzátormik­­rofon minőségi sorrendben kétségkívül az első helyen áll. Nemcsak a legszélesebb „hangsávot“­ viszi át a hangfrekvenciákból (20 rezgéstől 10.000 fölé), hanem amit átvisz, azt egyenletesen, rezonancia-púpok nélkül továbbítja. Szerkezete talán a legegyszerűbb a mikrofonok között, használata mégis ke­­vésebbé széleskörű, mivel a kapott áramjelek rendkívül gyengék és komplikáltabb erősítőt igényelnek. A többi mikrofonhoz viszo­nyítva, közel egy fokozattal nagyobb erősí­tés szükséges ü­zembentartásához, aminek árnyékolása, tápláló áramának szűrése nem kis feladatot ró a tervezőre. Sokáig nem is gondoltak a hálózati táplálására, míg nem adódtak olyan megoldások, csövek, amelyek mellett ma már biztosítható a tel­jesen búgás­­mentes hangátvitel. A kondenzátormikrofon, mint neve is sej­teni engedi, leginkább egy légszigetelésű kondenzátorhoz hasonlítható. Itt is megvan a két fegyverzet, csak éppen különleges ki­képzésben. Az egyik fegyverzetet (vagy elek­tródát) súlyosabb fémtömb képezi (1. 7a, h ábrákat), amely előtt igen kis távolságban (egyszázadmilliméter) egy rugalmasan meg­feszített fémlemez alkotja a másik fegyver­zetet. A kettő egymástól gondosan szigetelve van. 1

Next