Rajzoktatás, 1908 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1908-01-15 / 1. szám

1. szám XI-ik évfolyam. 1908. január 15. s RAJZOKTATÁS. A MAGYAR RAJZTANÁROK ÉS RAJZTANITÓK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK ÉRTESÍTŐJE. Szerkeszti KENDE ISTVÁN. KIADJA AZ EGYESÜLET. A műalkotások bemutatása és ismertetése. — Kivonat Csizik Gyulának Egyesületünk f. hó 7-iki választmányi ülésén tartott értekezéséből. — Előadásának kiindulási pontját a gymnasiumi görög-pótló rajztanítás keretébe tartozó „műalkotások bemutatása és ismer­tetése“ képezi.fKiemeli a feladat nehézségét, uj voltát, mérlegeli a gymnasium V—Vili. oszt. tanulóinak értelmiségét és az ehhez, valamint a rövid időhöz mért lehetőséget. A műalkotások szem­lélete, illetőleg ismertetése a rajzórán, de a rajztól teljesen függetlenül történik. Az egyes osztályokban előírt ókori, közép­kori, újabbkori és a VIII. osztályban magyar műalkotásoknak való ismertetésére 5—6, illetőleg 8—10 óra vajmi kevés, tehát valami nagyobb tárgyi csoportot vagy kört kijelölni, meghatá­rozni szinte lehetetlen. Ehhez járul az iskolák ily c­élra szük­séges felszerelésének úgyszólván teljes hiánya. Világos, hogy ez a tanítás ily foglalatában nem érhet sokat, bárki tanítja is. S mégis örülnünk kell, hogy a rajztanítás mellett a művészetről hacsak ily mértékben is szó esett az újabb reáliskolai és gymnasiumi tantervekben. Előadó ezután röviden felemlíti, hogy az egyes osztályokban (V—VIII.) ismertetésre rendelkezésre álló óriási anyagból való tárgyig kiválasztás, kijelölés mely szem­pontok szerint történjék. Jellemzi az egyes esetekben a szem­léltetés és ismertetés iskolai nehézségeit és szól az elérhető eredményről. Ezzel az állapottal előadó már most szembeállítja a mű­alkotások szemléltető ismertetésének azt a módját, amely az iskolán kívül az életben volna alkalmazható. Szól az esztétikai nevelés hiányairól, különösen kiemeli pedig, hogy a művészetre ma már költenek nagy összegeket, törődnek is vele, (már annyira, amennyire), sőt művészeket is nevelnek, csak a népet nem nevelik, a nép művészi nevelése annyi, mint semmi. Nálunk is és egyebütt is. Van zenei nevelésünk, de képző­­művészeti nincsen, nincs, mert ma még nem lehet. Erre pedig nagy, igen nagy szükség lenne. E tanításnak sok esz­

Next