Szabó Szaklap, 1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

H­I­BA IG­AZ I­TA­S A vállhiba kiigazítása a mellényen A mellénynek a válla latán kell hogy felfeküdjék a testre. Ez­­a­ lazaság azonban nem mehet odáig, hogy a karlyuk­­­nál annyira elálljon, miint ahogy 1. ábránkon láthatjuk. Hogy ennek fás mellénynek a vállrésze egyébként sincsen rendben, mutatja az az erős ránc, amely a nyakcsúcstól lefelé hú­zódik. Figyeljük meg a fényképünkön bemutatott hibás mel­lényt tüzetesebben. A férfi válla és a mellény vállai része kö­zött olyan nagy űr mutatkozik, hogy abba több ujjunk is belefér. Megfigyelhetjük továbbá, hogy a­ vállvarrásból né­hány centiméterrel a nyakcsúcstól, erős, hurkiaszerű ránco­lódás mutatkozik, amely majdnem függőleges irányú. Ez a hiba mutatkozik a mellény másik oldalán is, kétségtelen je­léül ann­ak, hogy nem egyik oldalon más formájú testtel van dolgunk. Az első pillanatra azt hihetné az ember, hogy a nyak­­csúcspont helytelen, túlságosan magas ki­helyezése okozza ezt a ráncolódást. Jelen esetben azonban nem ez a hibaok, egyébként pedig az ilyen természetű hibánál a ráncolódás ugyan körülbelül ugyanerről a helyről indul ki, mint jelen esetben, csakhogy a ráncoknak­­az iránya sokkal ferdébb, nem annyira függőleges irányú, miint ennél a mellénynél. Ha az ábránkon látható szövettorlódást gombostűkkel letűzzük, akkor a mellény egészen simán fog felfeküdni. A karlyuknál persze­­a túlságosan nagy szétnyílás továbbra is megm­ak­ad. Ezeknek a hibáknak a kiigazítása úgy történ­hetne legegyszerűbben, hogy a vállvarrásokat­­a vállcsúcs felé kissé menetelesen bevesszük, azt a bőséget pedig, amely a rán­colódást okozza, kivágjuk és helyén varrást alkalmazunk. Ez ellen a varrás ellen lapjában véve nem is lehetne kifogást emelni, ha persze szokatlan lenne is. Különösebb technikai nehézsége sem lenne ennek az eljárásnak. Az ilyen kiigazítás azonban nem lenne szakszerű és ki­fogástalan. Ennek a függőleges ráncnak az­ eltávolítását más módon végzi el a szakember. A hibák kiigazítása Bontsuk szét a vállvarrásokat és vasaljuk simára a da­rabokat a­ szélénél. Készítsünk most szabásmintát a mellény felső részéről a simára vasalt darabok szerint. Az így elké­szített és kivágott szabásminta tehát pontosan a­zt a formát mutassa, amilyen­ a hibás mellénynek a megfelelő része. Ezt a formát 1. ábránk mutatja. Rajzoljuk bele ebbe a mintába „a“ és b pontok között azt a szövettöbbletet, ami a mellény­nél­­a ráncot okozza. Ezt a felületet ábránkon a sűrűn vo­­nalkázott felület mutatja. Ez­t a felületet vágjuk ki a min­tából. 2. ábránk szerint vágjuk be mintánkat a kartyukból e és b pontok között. Forgassuk el most az a—b—e darabot b pont körül úgy­, hogy az a­—b lencseszerű átvágás vonalai körülbelül alsó kétharmadában összeessenek. Fent természe­tesen ,,ia“ és al pontok között 1—1­/2 cm-es távolság fog mutatkozni. Több ennél nem is lehet, mivel ezz­e­l ai meny­­nyiséggel meg kell nyújtanunk a vállnál a szövetet, hogy az eredeti vállszéleséget a kiigazítás után ismét megkapjuk. Ekkora mennyiséggel pedig szövetünket meg tudjuk nyúj­tani, többel azonban már nem igen. A nyújtást különben elő­segíti itt az a körülmény­, hogy a vágás itt ferde a szövet szálirányához képest. Mivel fent a vállvarrásnál „a“ és al pontok között a mintának egymásra húzódása legfeljebb 1V2 cm lehet, olyan esetben, ha a lencseszerű kivágás összehúzásánál fent ennél nagyobb mennyiség mutatkoznék, akkor a karöltőnél éspe­dig d pontnál c pont irányában húzzuk össze kissé mintán­kat, amint 2. ábránkon jól láthatjuk. 3. ábránk szerint igazítsuk ki a kiaröltővonalat és helyez­zük valamivel mélyebbre a váll varrásvonalat. Az így átala­kított szabásminta, szerint igazítsuk ki az mellény felső ré­szét. Az ilyen módon átszabott mellénynek a kezelése a kö­vetkezőképpen történik. A kiütöltőnél ,dem pontnál a minta szétnyílott. Darabun­kon tehát itt szövettöbblet van. Ezt be­vasal­ással egyenlít­sük ki, azaz rövidítsük meg, egyidejűleg pedig az itt mutat­kozó bőséget szorítsuk kissé előrébb. A bevasalás helyzét áb­ránkon az íves vonalkázás mutatja. Amint mondottuk, a vállvarrásnál „a“’és al pontok között körülbelül 1V2 cm-rel megrövidül darabunk. Ezt erőteljes nyújtással egyenlítjük ki. Ugyancsak nyújtanunk kell kissé darabunkat a c d ösz­­­szehúzás helyénél karöltőben, a­hol 3. ábránkon a jelzés mu­tatja. Ezek a bevasalások elősegítik különben azt is, hogy da­rabunk jól befeküdjék a vállmélyedésbe. Távolítsunk el a hátarészen is a vállvarrásnál egy kis ékalakú mennyiséget, a vállcsúcsnál 12 cm legyen ez a meny­­nyiség, majd helyezzünk vattaalátétet­­a vállcsúcshoz úgy, hogy anna­k a fele az elejerészt, másik fele pedig a hátarészt magasítsa. Ennek a vattaalátétnek a formáját 3. ábránk mu­tatja. 1. ábra 2. ábra 3. ábra

Next