Szabó Szaklap, 1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
HIBA IGAZ ITAS A vállhiba kiigazítása a mellényen A mellénynek a válla latán kell hogy felfeküdjék a testre. Eza lazaság azonban nem mehet odáig, hogy a karlyuknál annyira elálljon, miint ahogy 1. ábránkon láthatjuk. Hogy ennek fás mellénynek a vállrésze egyébként sincsen rendben, mutatja az az erős ránc, amely a nyakcsúcstól lefelé húzódik. Figyeljük meg a fényképünkön bemutatott hibás mellényt tüzetesebben. A férfi válla és a mellény vállai része között olyan nagy űr mutatkozik, hogy abba több ujjunk is belefér. Megfigyelhetjük továbbá, hogy a vállvarrásból néhány centiméterrel a nyakcsúcstól, erős, hurkiaszerű ráncolódás mutatkozik, amely majdnem függőleges irányú. Ez a hiba mutatkozik a mellény másik oldalán is, kétségtelen jeléül annak, hogy nem egyik oldalon más formájú testtel van dolgunk. Az első pillanatra azt hihetné az ember, hogy a nyakcsúcspont helytelen, túlságosan magas kihelyezése okozza ezt a ráncolódást. Jelen esetben azonban nem ez a hibaok, egyébként pedig az ilyen természetű hibánál a ráncolódás ugyan körülbelül ugyanerről a helyről indul ki, mint jelen esetben, csakhogy a ráncoknakaz iránya sokkal ferdébb, nem annyira függőleges irányú, miint ennél a mellénynél. Ha az ábránkon látható szövettorlódást gombostűkkel letűzzük, akkor a mellény egészen simán fog felfeküdni. A karlyuknál perszea túlságosan nagy szétnyílás továbbra is megmakad. Ezeknek a hibáknak a kiigazítása úgy történhetne legegyszerűbben, hogy a vállvarrásokata vállcsúcs felé kissé menetelesen bevesszük, azt a bőséget pedig, amely a ráncolódást okozza, kivágjuk és helyén varrást alkalmazunk. Ez ellen a varrás ellen lapjában véve nem is lehetne kifogást emelni, ha persze szokatlan lenne is. Különösebb technikai nehézsége sem lenne ennek az eljárásnak. Az ilyen kiigazítás azonban nem lenne szakszerű és kifogástalan. Ennek a függőleges ráncnak az eltávolítását más módon végzi el a szakember. A hibák kiigazítása Bontsuk szét a vállvarrásokat és vasaljuk simára a darabokat a szélénél. Készítsünk most szabásmintát a mellény felső részéről a simára vasalt darabok szerint. Az így elkészített és kivágott szabásminta tehát pontosan azt a formát mutassa, amilyen a hibás mellénynek a megfelelő része. Ezt a formát 1. ábránk mutatja. Rajzoljuk bele ebbe a mintába „a“ és b pontok között azt a szövettöbbletet, ami a mellénynéla ráncot okozza. Ezt a felületet ábránkon a sűrűn vonalkázott felület mutatja. Ezt a felületet vágjuk ki a mintából. 2. ábránk szerint vágjuk be mintánkat a kartyukból e és b pontok között. Forgassuk el most az a—b—e darabot b pont körül úgy, hogy az a—b lencseszerű átvágás vonalai körülbelül alsó kétharmadában összeessenek. Fent természetesen ,,ia“ és al pontok között 1—1/2 cm-es távolság fog mutatkozni. Több ennél nem is lehet, mivel ezzel ai menynyiséggel meg kell nyújtanunk a vállnál a szövetet, hogy az eredeti vállszéleséget a kiigazítás után ismét megkapjuk. Ekkora mennyiséggel pedig szövetünket meg tudjuk nyújtani, többel azonban már nem igen. A nyújtást különben elősegíti itt az a körülmény, hogy a vágás itt ferde a szövet szálirányához képest. Mivel fent a vállvarrásnál „a“ és al pontok között a mintának egymásra húzódása legfeljebb 1V2 cm lehet, olyan esetben, ha a lencseszerű kivágás összehúzásánál fent ennél nagyobb mennyiség mutatkoznék, akkor a karöltőnél éspedig d pontnál c pont irányában húzzuk össze kissé mintánkat, amint 2. ábránkon jól láthatjuk. 3. ábránk szerint igazítsuk ki a kiaröltővonalat és helyezzük valamivel mélyebbre a váll varrásvonalat. Az így átalakított szabásminta, szerint igazítsuk ki az mellény felső részét. Az ilyen módon átszabott mellénynek a kezelése a következőképpen történik. A kiütöltőnél ,dem pontnál a minta szétnyílott. Darabunkon tehát itt szövettöbblet van. Ezt bevasalással egyenlítsük ki, azaz rövidítsük meg, egyidejűleg pedig az itt mutatkozó bőséget szorítsuk kissé előrébb. A bevasalás helyzét ábránkon az íves vonalkázás mutatja. Amint mondottuk, a vállvarrásnál „a“’és al pontok között körülbelül 1V2 cm-rel megrövidül darabunk. Ezt erőteljes nyújtással egyenlítjük ki. Ugyancsak nyújtanunk kell kissé darabunkat a c d öszszehúzás helyénél karöltőben, ahol 3. ábránkon a jelzés mutatja. Ezek a bevasalások elősegítik különben azt is, hogy darabunk jól befeküdjék a vállmélyedésbe. Távolítsunk el a hátarészen is a vállvarrásnál egy kis ékalakú mennyiséget, a vállcsúcsnál 12 cm legyen ez a menynyiség, majd helyezzünk vattaalátéteta vállcsúcshoz úgy, hogy annak a fele az elejerészt, másik fele pedig a hátarészt magasítsa. Ennek a vattaalátétnek a formáját 3. ábránk mutatja. 1. ábra 2. ábra 3. ábra