Szabó Szaklap, 1944 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1944-01-01 / 1. szám
ESZMECSERE SZAKKÉRDÉSEKRŐL Ráncolódás a karöltő mögött Igen gyakori látvány zakókon, hogy a karöltő mögött a hátarészen vízszintes és ferde ráncok mutatkoznak. A hiba gyakorisága azt bizonyítja, hogy a próbálásnál még nem jelentkezik ez a hiba, hanem csak a zakó elkészülése után, amikor a szabóknak egy része már nem igazítja ki azokat. A hiba oka részben a kidolgozásban, főleg azonban a helytelen szabásban keresendő. A hiba okát a hátközépnek nem megfelelő vonalvezetése okozza. Igen sokan úgy szabják ugyanis a hátközépvarrásvonalat, mint azt 1. ábránk mutatja. Szaklapunk olvasói legfeljebb hanyagságból és figyelmetlenségből követhetik el ezt az egyébként meglehetősen csúnya hibát, tudatlanságból azonban nem, hiszen a szabásminták megszerkesztésénél mindig rámutatunk arra, hogy a hátközépvarrásvonalat nem egyenesen vezetjük a nyakközépponttól a beljebb helyezett denkpontig, hanem domborítva. Ha egyenesen vezetjük a hátközépvarrásvonalat a H és t pontok között, akkor bizonyos feszültség keletkezik a kész hátarészen, a lapockadomborulás számára nem kapjuk meg a megfelelő kényelmet és aránylag felesleges hosszúság keletkezik a karöltőnél és az oldalvarrás felső részénél. Általánosan ismert, hogy a darab kidolgozásánál gondoskodnunk kell rövidebb karöltőzáródásról. Ha ezt elmulasztja a szabó, akkor persze nagy felesleg keletkezik a karöltő mögött még akkor is, ha a hátközép rendesen, jól van szabva, viszont, ha a hátközép egyenesre van szabva, akkor még a karöltőnél való bevasalás és betartás sem tudja kiegyenlíteni a túlságosan nagy felesleget, mivel ennek a bevasalásnak és bedolgozásnak is vannak határai. Ha szabásmintánk rosszul van szabva, azaz a hátközépvarróvonalat egyenesre rajzoltuk bármely ok miatt, akkor azt 2. ábránk szerint alakítsuk át. Vágjuk át a hátarész szabásmintáját a hátmagasság felének magasságában a hátközéptől vízszintesen a hátszélesség kétharmad részéig. Húzzuk össze most szabásmintánkat a karöltőben annyival, hogy a hát középnél átvágásunk körülbelül háromnegyede egy cm-rel szétnyíljék. Hogy hasonló hibát elkerüljünk, szerkesszük meg a hátarészt mindig úgy, hogy a derékban való beljebbállítás pontjából a hátmagasság felezéséig irányvonalat húzunk és mellette kissé domborítva rajzoljuk meg a hátközépvarrásvonalat, amint 3. ábránk szemlélteti. Alsótestszélesség a nadrágnál Az alsótestszélességet a hannoveri „Der Schneidermeister“ szabászati rendszere használja a nadrág szabásmintájának megszerkesztésére. A nyílásvarrásnak és az ülésvarrásnak az ellenőrzését jelenti ez a fogás, helyesebben ezek egymáshoz való viszonyát szabályozza. És ezzel együtt a belső varrásoknak az elhelyezését jelöli ki. Nem különlegesen csak a modern bő nadrágoknál használhatjuk fel ezt az alsó testszélességi eljárást, hanem kivétel nélkül minden nadrágnál, ennek a fogásnak az előnye megmutatkozik úgy a bő, mint a szűk nadrágoknál. Ennek a szabásmintába való bevitele független tehát a nadrágnak bőségétől, sőt független attól is, hogy hogyan helyezzük el a nadrág belső varrását, előrébb-e, vagy hátrább. Sőt, tovább megyünk. Az alsótesti szélességnek a nadrág megszerkesztéséhez való felhasználását nemcsak a hannoveri „Der Schneidermeister“ szabászati rendszernél lehet felhasználni, hanem bármely szabászati rendszernél. Alkalmazhatja tehát ezt a fogást bárki saját megszokott szabászati rendszerénél, anélkül, hogy attól el kellene térnie. Ezzel kiegészítheti és ellenőrizheti a megszokott szabási módszerét és biztosabbá teheti azt. Nincsen szükség másra, csak hogy az alsótestmagasság alsó egyharmadának magasságában vízszintes vonalat húzzon az ember, majd ebben a magasságban a szokásos módon az alsótestszélességi számítást, illetve méréseket alkalmazza. Bizonyítani akarjuk, hogy az alsótestszélességi eljárás úgy bő, mint szűk nadrágnál egyformán jól alkalmazható és ezért mindkét esetet ábrával szemléltetjük. 1. ábránk egy térdmagasságban szűk, 2. ábránk pedig egy bő nadrág esetében mutatja be eljárásunkat. Hoszszabbítsuk meg a felsőnadrág belső varrásvonalát és az egyharmad magasságban meghúzott segédvonallal való metszésnél jelöljük ki 2-es pontot (mindkét ábránkon). Mérjük le 2-es pontnak a nyílásvonaltól, azaz 1-es ponttól való távolságát. Hagyjuk el ezt a mennyiséget (1—2) 3- as pontnál, azaz az ülésvarrásvonalnál és mérjük előre 4- es pontig az alsótestszélessséget. Az alsótestszélességet a csípőbőség egyötöde adja normális esetben. Lapos test esetén vegyünk 1 —1'/2 cm-rel kevesebbet, ha azonban a test keskeny, iletőleg erősen gömbölyű, akkor ajánlatos a csípőbőség egyötödét '/-1—1 cm-rel nagyobbra tenni. A hátsónadrág belső varrását aztán 4-es ponthoz irányítjuk.