Szabó Szaklap, 1944 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1944-01-01 / 1. szám

ESZMECSERE SZAKKÉRDÉSEKRŐL Ráncolódás a karöltő mögött Igen gyakori látvány zakókon, hogy a karöltő mö­gött a hátarészen vízszintes és ferde ráncok mutatkoz­nak. A hiba gyakorisága azt bizonyítja, hogy a próbálás­nál még nem jelentkezik ez a hiba, hanem csak a zakó elkészülése után, amikor a szabóknak egy része már nem igazítja ki azokat. A hiba oka részben a kidolgozásban, főleg azonban a helytelen szabásban keresendő. A hiba okát a hát­középnek nem megfelelő vonalvezetése okozza. Igen so­kan úgy szabják ugyanis a hátközépvarrásvonalat, mint azt 1. ábránk mutatja. Szaklapunk olvasói legfeljebb hanyagságból és figyelmetlenségből követhetik el ezt az egyébként meglehetősen csúnya hibát, tudatlanságból azonban nem, hiszen a szabásminták megszerkesztésé­nél mindig rámutatunk arra, hogy a hátközépvarrás­vonalat nem egyenesen vezetjük a nyakközépponttól a beljebb helyezett den­kpontig, hanem domborítva. Ha egyenesen vezetjük a hátközépvarrásvonalat a H és t pontok között, akkor bizonyos feszültség keletkezik a kész hátarészen, a lapockadomborulás számára nem kapjuk meg a megfelelő kényelmet és aránylag felesleges hosszúság keletkezik a karöltőnél és az oldalvarrás fel­ső részénél. Általánosan ismert, hogy a darab kidolgo­zásánál gondoskodnunk kell rövidebb karöltőzáródásról. Ha ezt elmulasztja a szabó, akkor persze nagy felesleg keletkezik a karöltő mögött még akkor is, ha a hát­közép rendesen, jól van szabva, viszont, ha a hátközép egyenesre van szabva, akkor még a karöltőnél való be­­vasalás és betartás sem tudja kiegyenlíteni a túlságosan nagy felesleget, mivel ennek a bevasalásnak és bedolgo­zásnak is vannak határai. Ha szabásmintánk rosszul van szabva, azaz a hát­középvarróvonalat egyenesre rajzoltuk bármely ok miatt, akkor azt 2. ábránk szerint alakítsuk át. Vágjuk át a hátarész szabásmintáját a hátmagasság felének magas­ságában a hátközéptől vízszintesen a hátszélesség két­harmad részéig. Húzzuk össze most szabásmintánkat a karöltőben annyival, hogy a hát középnél átvágásunk körülbelül háromnegyede egy cm-rel szétnyíljék. Hogy hasonló hibát elkerüljünk, szerkesszük meg a hátarészt mindig úgy, hogy a derékban való beljebbállítás­­ pontjából a hátmagasság felezéséig irányvonalat hú­zunk és mellette kissé domborítva rajzoljuk meg a hát­középvarrásvonalat, amint 3. ábránk szemlélteti. Alsótestszélesség a nadrágnál Az alsótestszélességet a hannoveri „Der Schneider­meister“ szabászati rendszere használja a nadrág szabás­mintájának megszerkesztésére. A nyílásvarrásnak és az ülésvarrásnak az ellenőrzését jelenti ez a fogás, helye­sebben ezek egymáshoz való viszonyát szabályozza. És ezzel együtt a belső varrásoknak az elhelyezését jelöli ki. Nem különlegesen csak a modern bő nadrágoknál hasz­nálhatjuk fel ezt az alsó­ testszélességi eljárást, hanem kivétel nélkül minden nadrágnál, ennek a fogásnak az előnye megmutatkozik úgy a bő, mint a szűk nadrágok­nál. Ennek a szabásmintába való bevitele független tehát a nadrágnak bőségétől, sőt független attól is, hogy­ ho­gyan helyezzük el a nadrág belső varrását, előrébb-e, vagy hátrább. Sőt, tovább megyünk. Az alsótesti szélességnek a nadrág megszerkesztéséhez való felhasználását nemcsak a hannoveri „Der Schneidermeister“ szabászati rend­szernél lehet felhasználni, hanem bármely szabászati rendszernél. Alkalmazhatja tehát ezt a fogást bárki saját megszokott szabászati rendszerénél, anélkül, hogy attól el kellene térnie. Ezzel kiegészítheti és ellenőrizheti a megszokott szabási módszerét és biztosabbá teheti azt. Nincsen szükség másra, csak hogy az alsótestmagasság alsó egyharmadának magasságában vízszintes vonalat húzzon az ember, majd ebben a magasságban a szokásos módon az alsótestszélességi számítást, illetve mérése­ket alkalmazza. Bizonyítani akarjuk, hogy az alsótestszélességi el­járás úgy bő, mint szűk nadrágnál egyformán jól alkal­mazható és ezért mindkét esetet ábrával szemléltetjük. 1. ábránk egy térdmagasságban szűk, 2. ábránk pedig egy bő nadrág esetében mutatja be eljárásunkat. Hosz­­szabbítsuk meg a felsőnadrág belső varrásvonalát és az egyharmad magasságban meghúzott segédvonallal való metszésnél­ jelöljük ki 2-es pontot (mindkét ábránkon). Mérjük le 2-es pontnak a nyílásvonaltól, azaz 1-es pont­tól való távolságát. Hagyjuk el ezt a mennyiséget (1—2) 3- as pontnál, azaz az ü­lésvarrásvonalnál és mérjük előre 4- es pontig az alsótestszélessséget. Az alsótestszélességet a csípőbőség egyötöde adja normális esetben. Lapos test ese­tén vegyünk 1 —1'/2 cm-rel kevesebbet, ha azonban a test keskeny, iletőleg erősen gömbölyű, akkor ajánlatos a csípőbőség egyötödét '/-1—1 cm-rel nagyobbra tenni. A hátsónadrág belső varrását aztán 4-es ponthoz irányítjuk.

Next